Képek csak úgy…

Csütörtökön valamiért nem sokat tartózkodtunk a Nagyszínpad környékén. Pedig ez volt a látogatócsúcs, asszem 69ezres lélekszámmal.
Kezdetnek egy kis Frenk, amolyan fotelban üldögélõs elõadása. A dobos tekintetében van egy csipetnyi Hannibal Lecter… ;-)


Ezek az ezüstbúvárok minden nap körbeslattyogták a szigetet, és “inzultálták” a nagyérdemût. Beszélni nem voltak hajlandóak, késöbb kiderült, hogy ausztrálok. Volt kis felhúzható halacskájuk is a hasukra rögzítve.


Gólyalábas fellépõkhöz ez a srác adta a zenét. Kívülrõl középkori hangszer, belülrõl DJ pult ;)

A romasátor elött délutánonként eredeti indiai zenés cirkuszt mutattak be.
IT-ben dolgozva már sajnos nem annyira felhõtlen boldogság indiaiakat látni Európában ;-(

Úgy látszik ma a magyar (MR2) színpad környékén telt, most éppen a Vad Fruttikkal találkoztunk.

A másik finn fellépõ, a 69 Eyes nem töltötte meg annyira a Headbangers sátrat, mint a tegnapi COB. Azért találkoztam valódi finnekkel, akik Turisas és Viikate pólókban feszítettek. Egy zászlóra lelkes szurkolók felrajzolták mind a 69 szemet ;-)


Faithless újra a Szigeten. Egy néger csókát sötétben fotózni, priceless ;) A szintis robotcsaj jó volt, a mai napig se tudom, hogy élõ ember vagy tényleg valami robot. A dobszerkó meg óriási, kár hogy a nagy füsttõl alig látszódott valami belõle. A koncert végén, amikor felkapcsolták a világítást, úgy nézett ki, mintha kigyulladt volna a nagyszínpad…



Az Open sátorban a Kutya Vacsorája adott egy kisebb bulit, mivel a közönségnek fingja sem volt, hogy ez a név Líviuszt takarja a Quimbybõl…

Ez meg a Szigetlakók Vacsorája. Sültmalac pergetõ berendezés

A Sziget elsõ igazi napja uszkve 61ezer embert vonzott.

Még tûzõ napon kezdett a Toy Dolls, és (ezért is) ez volt az a nap, amikor jelentõsebb számú punk jött ki. Igaz, ezek már kevésbé a lejmolós fajta.
Homok volt mindenfelé. A bejáratnál homokvár-szobor kiskacsával a steampunk erõmûvön, a másik oldalán szirénkével, a színpadok elött meg csak úgy, mintegy tengerparti party.



A wan2-ban egy német csoportoslás mutatta meg magát (Picturebooks), ekkor még élveztük ezt a helyszínt…

Hülye svédek:

A Blues színpadon (ami régebben Pesti Est névre hallgatott) elég jó kis mûsor volt, iddogáláshoz, beszélgetéshez kiváló. Délután éppen Ef Zámbóék két hastáncossal kibõvülve.

A nagyszínpad mögötti réten áll a már szokásos falmászós, leugrós torony. Nagyon nem rossz onnan levetõdni, csak ne kéne elötte 20 méternyi “falat” megmászni…

A svéd The Hives a Nagyszínpadon kötött ki idén. Helsinkiben a Green Day-yel csak elõzenekar voltak, itt rendes “saját” idõt kaptak. Mondjuk jó bulit is csaptak.


Nem sokkal késöbb, a finn Children of Bodom (COB) a metálsátorban szabadította fel a gátlásokat. Nagyjából akkor a Blues színpadon a Frikin nevû formáció ír zenével kombinált punkos rockot nyomott ezerrel. Fellépés elött fogyasztottak, hogy a jó kocsmazenéhez megfelelõ hangulatba kerüljenek õk is :)
Könnyedén el tudnám képzelni õket itt a finneknél a Molly Malone’s írkocsmában egy vendégjátékra.


Nagyszínpadon a Madness, most egészen élveztem.


A magyar színpad Quimby nélkül nem létezhet. Itt voltak amúgy a legjobb fejek a stage-managerek és az inkalos srácok.


11-kor befejezõdnek a nagyszínpadok, a buli elvileg sátrakban folytatódna. Az egyetlen valamirevaló a wan2-A38 lenne (baszott nagy sátor, hasonlóan nagy nevekkel), csupán a szellõzést felejtették ki belõle. ;-(
A Bad Religion-re annyian jöttek, hogy a sátor környékén sem lehetett közlekedni (ráadásul itt van a Nagyszínpad backstage és a hátsó út közötti autóút is, külön csavart adva a tömegeléshez). Bent a sátorban levegõt venni reménytelen, 120%-os páratartalom… Pedig a Bad Religion nem lett volna rossz, de ezzel egész hétre elment a kedvünk ettõl a helyszíntõl ;-(

A nulladik napon 49.000 látogató volt a Szigeten.

Péterfy Bori és a Love Band a Cseh Tamás emlékkoncertfolyamon.

A Jägerbárban folyamatos karaokébuli zajlik.

Ma volt a Jazz napja is.

A Magic Mirror még zárva, de a mûsor már megy. Mi más, mint ABBA… A bejárat elött szép sorban álltak a szigetlakók, mert onnan pont be lehetett látni.

UB40, a Nagyszínpad elött már jelentõs a tömeg. Pedig a Sziget még el se kezdõdött…

Villámlátogatást tett hazánkban a baráti Finnországban átmenetileg állomásozó (sic!) kontingens két tagú delegációja. A sûrû program során több, a fiatalság kultúrált szórakozását segítõ intézményt kerestek fel. A “nagyfröccs összehasonlító elemzése” címû alapmû konzultációján több önkéntes is részt vett, a delegáció köszönetét fejezi ki önfeláldozó munkálkodásukért.

[Ferihegyet építik. Nem, ez nem monitor, csak egy ablak a paravánon. Annyira Live, hogy tényleg! ;-) ]
Reggel 7-kor keltünk, fél nyolckor kitaxiztunk a reptérre, majd ott bekaptunk néhány túró rudit [ez igényelt azért egy kis utánajárást, ugyanis hungarikumot a hungarikum boltban nem kapni. Csak a Posta mellett egy eldugott boltocskában], aztán szendvicset és sört. Sajnos a vámmentesben sör nem volt és mint utóbb kiderült, a tel-avivi gépen sem [de legalább meleg kaját adtak, amit Maléven már évek óta nem láttam.]

Kis késéssel, háromnegyed kettõkor szálltunk le. Tel-Avivban 31 fok volt. Érkezésünk hatalmas dilemmát jelentett az izraeli biztonságiaknak, mert sehogyan sem tudták elképzelni, hogy milyen kapcsolat lehet három, nem angolul beszélõ, három különbözõ útlevéllel rendelkezõ idegen között. [Azért meggyõztük õket, hogy máma már nem robbanunk tovább. A "what's the connection between you" kérdést mindenesetre hallani fogjuk még párszor...]
A sherut (irány-kisbusztaxi) indulására kissé hosszasan vártunk (emiatt a késõbbi Holt tengeri fürdés elmaradt), de közben a sofõr segítségével felmelegítettük héber [betûzési] ismereteinket. Végül fél 4-kor elindultunk Jeruzsálembe.
A buszállomásra fél 5 körül érkeztünk meg. Az ottani infós nõszemély a Golan fennsíki Mas’ada-ra küldött készségesen (habár emlegettük neki En Gedit is és a Holt tengert is), de idõben kiderítettük, hogy nem oda szeretnénk utazni. Szerencsénkre észrevettük az éppen Eliatra induló buszt, és azzal végül is másfél óra utazás után [idõnként féllábon, mert helyjegyünk az nem volt. Amúgy a busztársaságnak -- Egged -- egész informatív angol weboldala van, de jegyet csak héberül lehet rajta venni...] kb. háromnegyed hétre értünk a Holt-tenger melletti Massadára. [Eddigre már sajnos rég sötét volt... Elb.szott egy idõzónában van Izrael is ;-( Jó, hogy február van, de lehetne egy kicsit tovább világos...]

Érkezés után ittunk egy-egy sört, lepakoltuk a cuccokat, vacsoráztunk (Ralloú szerint kifejezetten kibutzos jellegût, de a humus mindenképp nagyon fincsi volt).

Sajnos a medencében nem volt víz, mert “télen” — a finnekhez hasonlóan — az izraeliek sem lubickolnak a nyitott úszómedencékben. Pedig sokat dobott volna a hangulatunkon…

Ittunk még néhány sört, egy kevés bort, kicsit hempregtünk mûfüvön(!), hallgattuk nebulovak zenéjét majd lefeküdtünk, az elõzõ éjjel történtek miatt Ralloú és Tamás a szobába, Matusz az erkélyre. [és így a vastag falaknak, esetleg a kedves kis hangyácskáknak köszönhetõen -- akik Matusz mélyalvása ellen dolgoztak -- vígan aludtunk napkeltéig. Amit viszont a helyi fremenek karattyolással, majd énekléssel és tapsolással ünnepeltek...]

A reptér felé kellemesen telt az idõ, a taxisofõrrel megbeszéltük a vantakoski-i vidrákat. [Ritka a beszédes finn, meg kell becsülni az ilyet.]

A kellemetlenebb részek a gép fedélzetén következtek, amikor rájöttünk, hogy a Malév fölött is eljárt az idõ és a válság. Sör nem volt, a kaja pedig (valószínüleg költségcsökkentés címén) egy fél sajtos szendvics volt amit hindutól muzulmánig mindenki elnyelhet. Kóser kajának (ami a régi békeidõkben álllítólag még sok-sok fogásból állt) is csak egy narancsot, egy almát és egy csomag pászkát adtak [valószínûleg a sabbathra tekintettel]. Szerencsére valaki nem kérte a sajtos szendvicset, így Tamásnak is jutott. Mindezek mellett üditõen hatott a finn nyelvû biztonsági bemutató jellegzetes magyar kiejtéssel.

Miután megérkeztünk Budapestre, ettünk a Ralloú szüleinél, majd bementünk a Múzeum cukiba “egy sörre”, ahol aztán Matusz már alig bírta nyitva tartani a szemét.

Hazamentünk és lefeküdtünk. Ralloú és Tamás örömére Matusz förtelmes hortyogásba kezdett, amit csak a vizespalack pattogtatására [ez a trükk véletlenül derült ki] szakított meg egy-egy kis idõre (ezt a következõ éjszakák optimizálásánál majd figyelembe fogjuk venni).

A Karácsony utáni ideiglenes megoldások a legérdekesebbek, amit vendégeskedve tapasztalunk mindenfelé ;-)

Budapest, Kálvin tér.
No akkor most merre?

Retrószilveszter, bakelit lemezzel ;-)
Boldog Új Esztendõt!

Ma Ferihegyen járt a Finnair 50-es éveket idézõ retrórepülõje, a Silver Bird (OH-LVE). Tavaly egy csomó helyre járt ez a madár, úgy, hogy a személyzet is 50 éves ruhákba öltözött. Manapság már csak egy mezei Airbus 319-ként szolgál, igaz, a külseje még mindig feltünést kelt itt-ott.
Mi sajnos ezúttal Malévvel jöttünk.