Utazás Massadára (02)
[Ferihegyet építik. Nem, ez nem monitor, csak egy ablak a paravánon. Annyira Live, hogy tényleg! ;-) ]
Reggel 7-kor keltünk, fél nyolckor kitaxiztunk a reptérre, majd ott bekaptunk néhány túró rudit [ez igényelt azért egy kis utánajárást, ugyanis hungarikumot a hungarikum boltban nem kapni. Csak a Posta mellett egy eldugott boltocskában], aztán szendvicset és sört. Sajnos a vámmentesben sör nem volt és mint utóbb kiderült, a tel-avivi gépen sem [de legalább meleg kaját adtak, amit Maléven már évek óta nem láttam.]
Kis késéssel, háromnegyed kettõkor szálltunk le. Tel-Avivban 31 fok volt. Érkezésünk hatalmas dilemmát jelentett az izraeli biztonságiaknak, mert sehogyan sem tudták elképzelni, hogy milyen kapcsolat lehet három, nem angolul beszélõ, három különbözõ útlevéllel rendelkezõ idegen között. [Azért meggyõztük õket, hogy máma már nem robbanunk tovább. A "what's the connection between you" kérdést mindenesetre hallani fogjuk még párszor...]
A sherut (irány-kisbusztaxi) indulására kissé hosszasan vártunk (emiatt a késõbbi Holt tengeri fürdés elmaradt), de közben a sofõr segítségével felmelegítettük héber [betûzési] ismereteinket. Végül fél 4-kor elindultunk Jeruzsálembe.
A buszállomásra fél 5 körül érkeztünk meg. Az ottani infós nõszemély a Golan fennsíki Mas’ada-ra küldött készségesen (habár emlegettük neki En Gedit is és a Holt tengert is), de idõben kiderítettük, hogy nem oda szeretnénk utazni. Szerencsénkre észrevettük az éppen Eliatra induló buszt, és azzal végül is másfél óra utazás után [idõnként féllábon, mert helyjegyünk az nem volt. Amúgy a busztársaságnak -- Egged -- egész informatív angol weboldala van, de jegyet csak héberül lehet rajta venni...] kb. háromnegyed hétre értünk a Holt-tenger melletti Massadára. [Eddigre már sajnos rég sötét volt... Elb.szott egy idõzónában van Izrael is ;-( Jó, hogy február van, de lehetne egy kicsit tovább világos...]
Érkezés után ittunk egy-egy sört, lepakoltuk a cuccokat, vacsoráztunk (Ralloú szerint kifejezetten kibutzos jellegût, de a humus mindenképp nagyon fincsi volt).
Sajnos a medencében nem volt víz, mert “télen” — a finnekhez hasonlóan — az izraeliek sem lubickolnak a nyitott úszómedencékben. Pedig sokat dobott volna a hangulatunkon…
Ittunk még néhány sört, egy kevés bort, kicsit hempregtünk mûfüvön(!), hallgattuk nebulovak zenéjét majd lefeküdtünk, az elõzõ éjjel történtek miatt Ralloú és Tamás a szobába, Matusz az erkélyre. [és így a vastag falaknak, esetleg a kedves kis hangyácskáknak köszönhetõen -- akik Matusz mélyalvása ellen dolgoztak -- vígan aludtunk napkeltéig. Amit viszont a helyi fremenek karattyolással, majd énekléssel és tapsolással ünnepeltek...]