Képek csak úgy…

MA-5200 HA-LOK
MA-5212 HA-LOU
MA-5224 HA-LOH
MA-5324 HA-LOD
MA-5412 HA-LON
MA-5400 HA-LOJ
MA-5236 HA-LOC
MA-5250 HA-LOF (késöbb 5350-re változott a radaron)
MA-5350 HA-LOR (a radaron 5336 volt, de a rádión 5350-ként beszélgettek)
MA-5250 HA-LOL (a “kedvenc” gépem, ez járt Helsinki felé)
MA-5300 HA-LOS
MA-5376 HA-LOG (Ló Géza)
MA-5348 HA-LOE
MA-5248 HA-LOM

Az elsõ utolsó járatok…
A MALÉV-nek vége, legalábbis ahogy most ismerjük. Illetve ahogy eddig ismertük. Ha minden igaz, akkor 45-ször volt Malév jegyem, de a codeshare járatok miatt nem tudom pontosan hányszor is repültem velük.

Ez a húsz biztos:
HA-LOA – 2x
HA-LOB – 2x
HA-LOF – 1x
HA-LOI – 1x
HA-LOL – 6x
HA-LOM – 1x
HA-LON – 1x
HA-LOP – 3x
HA-LOR – 2x
HA-LOS – 1x

…és az is biztos, hogy ez a szám már nem növekszik tovább… ;(
Viszlát, és köszi!

Ilyen rég nem volt, hogy ne valami házibuli-jellegû összejövetelen töltsük az óévbúcsuztatót. Idén viszont úgy alakult, hogy a Barba Negra nevû kalózhajó-zene-kocsmában kötöttünk ki.
Ez a nem túl nagy hely, a XI. kerület egyik eldugott gyárudvarában található, nem messze a volt Westel irodáitól. Belül elég minimalista, de tetszetõs deszka-dekor. A középsõ pult egy hajót stilizál, árbóccal, és DJ pulttal. A szélén még egy pult (kellett is ennyi, mert a kiszolgálás bûn lassú volt — mondjuk a választékra viszont nem lehet panasz), sõt még melegételes rész is van.
December utolsó hetében mindenféle híresebb együttes adta itt egymásnak a kilincset, elég jó koncerthelyszínnek néz ki.

A szilveszteri mûsort a Magic Mosquitoz és a Flitter Sisters bemelegítése kezdte. Ez valami vicc-zenekar, de így koraesti hülyülésnek elég jók voltak.

Az éjfél elötti két órát a Quimby zenélte végig. Megint volt pár új számuk (még a trombitás Józsi is énekelt egy számot, pedig eddig meg se szólalt), de a jó kis régi számaik is elõkerültek — fõleg a ráadásban. Szépen lazán nyomták le a majdnem két órát. Bár Líviusz nem volt egészen fullos aznap, viszont Kis Tibi igen jó formában volt.
A közönség is elég jól viselte a koncertet. Érdekes, hogy bár az összes jegy elkelt, mégsem volt az a fullasztó tömeg érzése az embernek: pont a még könnyedén elviselhetõ sûrûség alakult csak ki.

Aztán az éjféli Himnusz éneklés és pezsgõzés után azonnal a Kiscsillag vette át a színpadot egy jó másfél órára. Lovasi megszõrösödött (mondjuk Líviusz is, csak nála nem volt ennyire feltünõ), és felcsapott valami dizájner-szemüveget is az orrára. Úgy látszik változik az imidzs, így, hogy a Borznak már vége?
Õk is jónéhány új számot játszottak, szerencsére a karácsonyi ajándékhalomban már találkoztunk a CD-jükkel, így nem értek teljesen készületlenül a nóták. Amúgy Mosquitozzal fellépõ három piros Flitter Sisters jó aknamunkát végezhetett a backstage-en, mert végül mindhárom zenekarral felléptek pár szám erejéig.

Erre a helyre még érdemes lesz odafigyelni, jó a zene és egész kellemes a légkör is. Ha a pultosok is felgyorsulnának egy kicsit, akár tökéletes is lehetne.

B.Ú.É.K.!

Csak két apró szemelvény a környék “életébõl”:

Érdekes háziállatokkal mennek az emberek a fél vekni kenyérért, ha ezt külön ki kell írni a bolt ajtajára…

A régvolt mozi területét az “épülõ” görög közösségi ház körbekerítette. Volt egy párfokos lépcsõ a park és az utcaszint között (eredeti célja már homályba vész), szerintem adta volna magát, hogy egy kisajtót ide építsenek. De nem, úgy látszik logikusabb volt a lépcsõ mellé rakni a kiskaput.

Egy kis politika, amibe valahogy pont belefutottunk. A kormányzó Fidesz az utolsó pillanatos törvénygyártási mániájukkal úgy felidegelte az ellenzéket — abból is a legkisebbet, az LMP-t –, hogy a képviselõik reggel a parlamenti parkoló bejárataihoz láncolták magukat. Volt “rendõri intézkedés” meg minden hajcihõ, ismét felkerült Magyarország a világ híradóinak menüjére.

Ugyanaznap délután a Miniszterelnöki Hivatal és a Parlament közötti téren az LMP “antikétharmados” tüntetést szervezett. Valószínüleg a reggeli láncos/sorompós akciónak (és az arra adott hatalmi válasznak) köszönhetõen elég nagy tömeg gyûlt össze, síppal, dobbal, nádihegedûvel.

Volt Orbán, takarodj; Fidesz-kereszt; és még egy halom ötletes és kevésbé ötletes frázis a táblákon.

A színpadon két beszéd közben a Kaukázus énekese foglalta el egy szál gitárral, és a Tartós béke címû számukba kezdett bele (“A norvég honlapokon terjed a hír, hogy visszaütött a pofon“).
Amúgy egy viszonylag elkeseredett tömeg volt, idõsek, fiatalok vegyesen.

Zöldpárthoz méltóan a hívek zöld közlekedési eszközökkel jöttek demonstrálni:

Közben a kettes villamos fényárban úszva mászkált a tüntetés háta mögött

Óvatos duhajok ezek a ferihegyi emberek. ;)
Miután megváltozott a reptér neve, nem az újat rakták ki, hanem csak az IATA rövidítését: BUD. Ez nem nagyon valószínû, hogy változik bármely irányból is fúj a politikai szélvihar, így nem kell a táblacserékkel pöcsölni a jövõben.

És végül itt van a “gyors” vasárnapi Sziget összefoglaló is ;)
A délutánt a Gogol Bordello fergeteges bulija kezdte a Nagyszínpadon. A mai nap — sõt talán a hét — legjobb eseménye ez volt. A közönség is jól rákészült, faltól falig ember volt a mezõn, pedig még öt óra sem volt (az õket követõ koncerten fele ennyien se voltak). Láthatóan Gogolék is bepörögtek és egy jó húsz perccel tovább nyomták. Amit mi egyáltalán nem bántunk, de miután elvileg fél óra volt a következõ zenekar és õ közöttük a cserére, gondolom erõsen felnyomták a stage manager és a crew vérnyomását :-D

A tömeg közben tovább fejlesztette a crowd surfinget: matracon utaznak a tömeg tetején. Az egyik csávó be is érkezett a színpad elötti árokba, ahol az InKal le se szarta, a fotósok szedték le és ott örvendezett a srác a -1. sorban. Aztán a fotósokkal együtt kiterelték ;)

Egész héten láttam ezt a ‘Hangosabban!’ bábut, de csak most sikerült világosban ráközelíteni. Fejlett technológia ám ez a kartondoboz, a kezeivel integetni is tud!

A következõ nagyszínpados a The National, akik megintcsak nem egy idevaló zenekar volt. ( Lecserélhetné már a Sziget a Nagyszínpados programszervezõt… ;( ) Szóval olyan kis langyos tingli-tangli jött ki belõlük. A nézõsereg is erõsen megfogyatkozott, aki maradt, az is csak gondolom megszokásból, hogy mégiscsak ez a legnagyobb színpad a környéken.

Szerencsére a fesztivál másik finn résztvevõje, a Sonata Arctica elég gyorsan következett a Metál színpadon. Hogyan jön ki ilyen vékony hang ebbõl az emberbõl, azt nem tudom.

Idecsõdültek persze a finnek is (idén valahogy nem éreztem, hogy túl sokan lennének), elõkerült a féltve õrzött Jallus üveg. ;)
Bár lehet, hogy ezek mégse az északiak, merthogy egy teljes hétig egy teli üveg alkoholtartalmú folyadék mellett egy finn ember szerintem nem bír megmaradni anélkül, hogy felbontaná (hacsak nem egy egész rekesszel hoztak, de akkor az meg hogy került be a fesztiválra? ;) )

Közvetlenül a metálszínpad mellett amúgy fel voltak készülve a szivacs északi rokonokra, ez volt az italospult cégére:

Nna. Miután kiállatkodtuk magunkat a finn szonáták közepette, pihenésképpen átmentünk a budai oldalra a magyar MR2 színpadhoz Vad Fruttikat hallgatni.

Aztán kombináltuk a keményet a magyarral, és visszakerültünk a Metál színpadhoz, ahol a Tankcsapda csapatta az évi rendes szigetes fellépését.
Tök rendesek voltak, hogy már az elsõ szám alatt robbant a pirotechnika, miközben vagy ötven fotós és egy féltucat InKalos ugrált a töltetektõl pár centire… ;/ Nekem eddigre már kiváló füldugóm volt (azért mégse múlt el nyomtalanul a finn fesztiválok látványa, ahol majd’ mindenki bedugott füllel pogózik), de többen kicsit megrémültek.
Aztán késöbb is jöttek a tûzcsóvák:

Hátul a tömegben volt világító felirat is:

Ahogy haladt elõre a mûsor, Lukácsnak egyre kevesebb hangja lett, de addigra a közönség már gondolom megszokta a reszelõs rekedséget.

A Nagyszínpadot a White Lies zárta idén. Nem rossz, nem rossz, de azért ez is csak valami szintipop volt…

Hát, ennyire futotta a 2011-es, tizenkilencedik Sziget Fesziválból. Köszönjük a lehetõséget! ;)

Miután délelött kirepkedtük magunkat, elég korán kiértem a Szizsetre. Elõször sikerült elcsípni a Nagyszínpad kezdõszámát, aki ezúttal a horvát Overflow volt.

A délutánt az ilyenkor elég népes civil faluban töltöttem, élõ könyvtár “olvasása” meg ilyesmi. Aztán ötre eljutottam a Világzenére ahol a Ska Cubano melegítette be a közönséget. Õk (is) visszatérõ vendégek a Szigeten.

Onnan átruccantam a Rock színpadra, ahol a magyar Superbuttra headbangeltek a rockerek.

Apropó, a képzõmûvészeti sarokban egy mókuskerékkel hajtott seggnyaló berendezés is található, gondolom a Szigetre látogató államtitkárok és politikusok számára fenntartva.

Nem messze onnan, az Európa színpadon a szlovák Puding Pani Elvisovej zenélt. A nevük alapján valami Elvis imitátor zenekarra számítottam, de csak egy ‘tizenkettõ=egytucat’ együttes volt. Korrektek, de nem az, amit vártam…

Ismét Nagyszínpad, ahol a Kate Nash leánybanda került a deszkákra.

Innen beindult a szigetkörjárás. A múltkor említett hiányzó lángosos helyét két emberevõ vizes lufi foglalta el:

Mások meg a dinnyébe oltott vodkás eljárást vitték el a szélsõérték felé:

A Nagyszínpad mögötti játszótéren a köteleken ugrállt pár csávó. A többi szigetlakónak már az kihívás volt, hogy végigegyensúlyozzon, ezek meg ugráltak meg piruetteztek a két kötélen…

Az egyik koncert elött várakoznak a fotósok bebocsátásra várva. A magas gyerek homlokán az adott koncertre szóló “belépõmatrica” (normálisan a pólón helyezkedik el).

Ismét Nagyszínpad, Kaiser Chiefs a következõ.
A tömegben elõször jelentkezett magyar zászló. Kicsit címeres ugyan, de azért a miénk.
A szigetlakók mindenféle zászlókkal tudatják egymással, hogy õk honnan is jöttek, illetve társaikkal, hogy meddig kell beverekedniük magukat a tömegbe.

Ezután az MR2-n belehallgattam a Hiperkarma koncertjébe, de annyira be voltak állva, hogy az már fájt. Tovább haladva, a picinyke Open sátorban a Velõrózsák adott elõ a maréknyi “tömegnek”. Kispi enyhén ittas állapotban is eltalálta a húrokat, bár a számok között kicsit több idõre volt szüksége, hogy megeméssze mi a következõ feladat. ;)

A féltízes blokkot a Világzenénél kezdtük, ahol Goran Bregovic akkora tömeget vonzott, amit még a Nagyszínpad is megirigyelhetett volna. Nem csoda, egy szinte tökéletesen felépített, jó húzású mulatós mûsort hoztak.

Emeletes volt a közönség:

Közben az MR2-n a Heaven Street Seven slágereire ropta a magyar közönség.

Mindeközben a Nagyszínpad mai fõattrakciója, a 30 Seconds to Mars mozgatta a tömeget (bár korántsem akkorát, mint tegnap a Prodigy). A végén az egész színpad megtelt a közönséggel, akiket szépen lassan felhívogattak az utolsó számok alatt.


A 30STM leglelkesebb szurkolói már a délutáni koncertek alatt letáboroztak az elsõ sorok közepén, sõt alkalomhoz illó frizurát is faragtak a hajukba ;)

Böing 737 a Ferihegy 31L kifutójára fordulva
Egy nagyon jót repkedtünk Budapest és Los Angeles felett a HighFly szimulátorában. Ismét Boinggel repdestünk, legközelebb tényleg kipróbálom az Airbusukat is… Többször sikerült épségben landolni, bár lezuhanni nagyságrendekkel egyszerûbb :)

Pénteken amikor megérkeztünk, pont beleütköztünk egy csapat lökött franciába (La Complet’Mandingue), akik valami dél-afrikai gyökerû ütõs õrültségen játszottak.

Rögtön utána a Nagyszínpadot Skunk Anasie foglalta el. Vót náty meglepetés, amikor kijött a színpadra ilyen csodás nyakbavalóval ;) A zene viszont jó volt. Sõt a leányzó még tereminen is játszott egy kicsit, bár az antenna nyalogatása talán határeset a zeneszerszám üzemszerû mûködtetése során.

Idõközben az A38-wan2 sátorban Zagar izzított, egy DJ és egy zenekar érdekes elegye. Jópofa, lendületes számokkal.

A Metál színpadra a svéd The Haunted “öregemberei” robbantak be, viszonylag népes nézõtábor elött népszerûsítették a skandináv keményzenét. A doboson az a sárga dolog nem füllhallgató, hanem ipari fülvédõ. Nem bírja már a saját hangját sem ;)
(mondjuk én is beszereztem egy szuper kis füldugót, a színpad elötti basszusládák elég zajosak bírnak lenni)

Az A38 színpad melletti táborban volt pár sátor, ami az elsõ napokban csak madzaggal volt körbefonva az átvonuló csordák ellen; késöbb a feleslegessé vált hulladek ötletes felhasználásával riasztót is felszereltek a kerítésre.

A nagyszínpad elött találkoztam egy csapattal “Én szeretem a Sziget és a pálinkát!” nyelvújítós pólókban. Kiderült, hogy Londonban élõ ausztrálok, és csak elnézték a fordítást, amikor a pólókat gyártották. ;) (amúgy — bár ezek pont nem ott készültek — a múzeumnegyedben bárki stencilezhetett magának kreatív pólót. Illetve olyat is láttam, aki ott közvetlenül bõrre festetett)

Az ausztrálok amúgy a Dizzee Rascal koncertjét várták, akik kisvártatva ki is ugráltak a színpadra. Két csávó szaladgált a lehetõ legtávolabb egymástól, plusz egy DJ pörgette a CDket a színpad közepén.

Eközben a magyar színpadon a Budapest Bár mulatós számai és sanzonjai követték egymást. Ez egy érdekes egyveleg különben, cigányzenekar (hegedû, cimbalom, nagybõgõ, ilyesmi), plusz néhány “mai” hangszer (dob, villanygitár), és még néhány ismert énekes arc (Frenk, Juci, Lovasi, stb.)

A Metál színpadon az amerikai Deftones követte a svédeket.

Az Európa színpadon ki más, mint az Európa Kiadó játszott a Szigetre tévedt vénebb korosztálynak. ;-)

És a Sziget sztárvendége, a The Prodigy is megérkezett! Ugyan a nulladik napi Prince koncerten azt mondtam, hogy teltház van, de akkor itt most dupla teltház lehetett. A nagyrét faltól falig tömeggel borítva, mindenki tombol.

Este tízkor, amikor az Európa színpad abbahagyja a zenélést, az elötte lévõ teret átveszi a Nagy Utcaszínház gigantikus; tûzzel, fénnyel és a nézõk között gördülõ óriás-platformokkal celebrált elõadása. Itt egy kicsit megpihentünk a nagy pörgés után.

Ma végre sikerült a hajójáratra felférni. Korábbi Szigeteken rutinszerûen használtuk a viszonylag gyakran a belvárosba járó hajókat esetleg a K-híd elõl induló Sziget-buszokat. Na, idén sikerült elrongálni a kiváló közlekedést: a hajók ritkábban (félóránként) járnak és kisebbek, míg a buszjáratot átvette a BKV és valami furmányos körjáratot álmodtak meg, ami pont a belvárost kerüli csak el… Szóval a hét elején akkora sorok kígyóztak a hajóra várva, hogy esélytelen volt felférni, de ma szerencsénk volt, pont bent állt a hajó, és még hely is volt rajta.
Szépen lecsorogtunk a Dunán, a végállomás a Vigadó/Petõfi tér, ahol legnagyobb csodálatunkra nem egy mezei pontonhoz, hanem az utolsó úszóképes dunai monitorhoz (Lajta, napközben múzeumhajó) köt ki a Hófehérke motoros. Vigyázatlan Szigetelõ a sarkon befordulva ágyucsõbe ütközik ;-)

Kezdésnek ColorStar az A38 sátorhajóban. Nagyon ügyesen pont a lángosos mellett helyezkedik el ez a helyszín ;)

Közben átruccantam a szomszédos Európa színpadra (a tavalyi Jazz színpad keresztelõdött át), ahol Ismo Alanko & Teho adta a zenét a szép számban összegyûlt finn kisebbségnek.

Utána irány a Világzene (amit átverésbõl idén “Pesti Est” néven fut… Ilyen névvel korábban egy mikroszínpad létezett tök máshol).
Itt végre találkoztunk a berlini (német-ukrán-magyar) Rotfront együttessel. Õket már kergetjük egy ideje, de eddig mindig pont elkerültük egymást.

Velük énekel Gryllus Dorka (a basszeros meg Wahorn Simon, aki a Balaton nevû együttesben is játszott korábban).

Gyors szigetkör — mielött visszatérünk ugyanide –, ami alatt találkoztunk egy emberhajtású mobil grillel,

meg egy száraz jégpályával (nem szárazjég-pálya), ahol sählyzni lehetett korcsolyá[-n/-val/-zva vagy valami ilyesmi]

Még volt egy kis idõ a Gotan elött, így megnéztük a Hello Wood installációkat a sziget világzenei végén. A sarokban nyilvános bárányépítõ mûködik napközben, egy egész nyáj álldogállt a karámban.

Ismét a Világzene, ahol Gotan Project volt a mai fõattrakció. Tavaly sátorban voltak, és iszonyú tumultus elött játszottak. Idén megkapták az egyik nagyszínpadot.

Viszont nagy csalódásunkra tökugyanazt játszották el, mint akkor (és amit mi HKI-ben is megnéztünk már). Igazán újíthatnának, mert bár a zene jó, így harmadszorra az elõadás már elég unalmas…

Ha ezt tudjuk, akkor az MR2 színpadon ugyanakkor játszó Kiscsillag több figyelmet kap, így csak az utolsó pár számot csíptem el.

Egy kis kaja, és levezetésnek az Open/Civil sátorban a Malacka és a Tahó szolgáltatta az ugrálnivalót.
(Itt, még az elõadás elött megkérdeztem a hangmérnököt, hogy idén mi a zajhatár. 102 dBA volt a válasz. Miközben a mûszer 84dBA-t mutatott úgy, hogy a sátorban semmi sem szólt… Nem egyszerû.)