Képek csak úgy…

Ma olyan -17C fok volt. De a finnek még mindig fürdenek a lékben… =:-o

Ma láttam egy bolt polcán ezeket a furcsanevû, beszólogatós japán zöldteákat. ;)

Még “õsszel” egy hirtelen jött havazás a gyárban találta a bringát. Reggel még begurultam vele, de este már nem tudtam hazavezetni. Egyszer ugyan megpróbáltam elkötni, de akkor a zárja vastagon be volt fagyva, így továbbra is ott maradt. Szegény azóta is a (felülrõl fedett) bringatárolóban várta a sorsát, hátha egyszer nem lesz baromi hideg, vagy szélvihar, vagy esõ, vagy tocsogós-jeges, vagy egyéb kellemetlen idõ…. ;)
És ez a nap is elérkezett, tegnap kiváló, kicsit minusz fokok, kicsit letaposott havak, már-már napsütéses idõ volt.
Elballagtam a bringatárolóhoz. Az már eleve gyanús volt, hogy bár van kitaposott ösvény a járdától, az egy jó fél méterrel az útfelszín felett kezdõdik — szóval elõször fel kell mászni a hó tetejére, hogy a bicajhoz az ember hozzáférjen. Arra azonban nem gondoltam, hogy a bringát úgy kell kiásni a hóból, mint egy autót :)
Jó, az enyém nem volt ennyire behavazva, mint itt a környezõ képek (hála a fedélnek), de a hátsó kerék majdnem tengelyig a jeges hó foglya volt. Egyszerûen kirángatni nem lehetett, mintha betonba öntötték volna. Azért egy kis cipõs hótörés és rugdalás után kiszabadult, már csak a kerekeken lévõ felesleges jegeket kellett elviselhetõ vastagságúra fogyasztani és már úton is voltam hazafelé. Maga az út aztán eseménytelen, sõt élvezetes volt, leginkább olyan érzés, mintha egy kicsit durvább földúton hasítottam volna. Egész megjött a kedvem a téli kerékpározáshoz. Csak akkor fennállna a veszély, hogy szegény canga megint bentragad a gyárban :)

Ma reggelre kiderült, hogy a bringamentés jól volt idõzítve, mert ma megint lehullott az “évszázad hava” és a közút ismét egész érdekesen mûködik.

Több kolléga elõvigyázatlanul a csillagok alatt hagyta a jármûvét.

Nekik még van pár hónapjuk, mire visszakapják a bringájukat.

Klikk és nagy

Hirtelen felindulásból vettünk egy sífutó szettet. Évekig csak béreltünk, mert az az évi pár alkalom, amikor sífutásra adjuk a fejünket, olcsóbban kijön úgy.
Viszont megvan az a baromi nagy hátránya, hogy csak a bérlés helyszínén (általában a bodomi-tó behavazott jegén) lehet siklani.
Most viszont kitágult a horizont ;-) Ki is mentünk a “nyílt vízre”: a tengeren mentünk egy pár kilométeres kört, a rengeteg sziget között “szlalomozva”. Az egyik szigetre (Miessaari) szépen akkurátusan ki voltak téve körbe a “partra lépni tilos!” táblák. Ez valami katonai bázis volt sok antennával (meg pár ágyuval/löveggel, de ezt már csak a bing-en láttam — a google maps-en ügyesen pont felhõbe burkolódzik a tenger azon része).

Kicsit késõn értünk ki, már lefelé ment a Nap.

Klikk és nagy

És ismét szakad a hó, de csak hogy meglegyen a kellõ hangulat a karácsonyi vásári mászkáláshoz. Mondjuk ugyanazok a mütyûrök vannak, mint minden évben. Talán egy kicsit több ehetõ dologgal, mint szokásos ;)

Elég gyakran használom a Google fordítóját, mert errõl a csodás finn nyelvrõl valami emberközeli nyelvre a létezõ legjobb. Jó, hát nem egy mûfordítás, de legalább a lényeget megérteni vele. Apropó mûfordítás. Google elõtt is volt szépsége a ferdítgetésnek: például Karinthy is eljátszott a szavakkal a Mûfordítás-ában.
Jött is a “nagy ötlet” Ralloútól, vajon mit csinál Ady versébõl a Google? Íme:
a kis szürke betûs részek a jobb oldalon: a Karinthy-féle német részek Goog-le-ferdítve magyarra.

Mivel volt még egy csomó idõm az esti koncertig, szokásomtól eltérõen nem közvetlenül az Arénába mentem, hanem a belvárosnak vettem az irányt, hogy majd a Mannerheimntién elcsorgok északnak útközben valahol egy kis ennivalót is vételezve.
Alig értem azonban a belváros szélére, kék villogás. Rendõrbácsi idegesen ugrál fel és alá, próbálja terelni a forgalmat a belvárosba vezetõ úttól elfelé.
Telefonos segítséget kértem, kiderült, hogy a város közepén egy teherautó leszakított egy felsõvezetéket és ezért lezárták a környéket. Bárhol máshol teszi ezt, nem lett volna túl nagy gond, de itt majdnem az összes villamosvonal átmegy, valamint az átmenõ autóforgalom is elég nagy (fõleg ilyenkor munkanap délutánján).
Szerencsére itt a villamoshálózat elég rugalmasan kezelhetõ, így még a villamosokat is el lehetett terelni. Ez azért egy ügyes tervezés, bár autós kerülõút az már nem volt ilyen jól kitalálva.
Az itteni rendõröknek különben fogalmuk sincs, hogyan is kéne forgalmat irányítani. Az otthoni legügyetlenebb közlekedési rendõr is köröket verne az itteniekre, ha meg már páros forgalomirányításról lenne szó, az itteniek csak forgatnák a fejüket, hogy olyan is létezik… Képes volt egy rendõr egyedül fel-alá szaladgálni egy keresztezõdésben, néha ezt-azt elengedve, másokat megállítva. Az autósok ugye hol láttak rendõrt, hol meg nem, tétováztak, bambultak, mentek ha állni kellett volna, és álltak amikor meg menni lehetett volna. Míg a rendõrbácsi társa békésen álldogált és unatkozott ugyanabban a keresztezõdésben a villamossínen, demonstrálva, hogy az az út le van zárva (de ott amúgyis állt már keresztben egy villogó rendõrautó), ahelyett, hogy az egyik oldalt õ, a másikat meg a kollégája irányította volna. Persze botjuk sem volt, sõt egy árva zseblámpa se (már szürkület volt). Csak reménykedni lehetett, hogy a rendõr nyitott tenyerét (=”állj meg”) észreveszi a közeledõ Kamaz. Végül észrevette, satufék…

…a tél.
Keves naplóm, ma volt az elsõ reggel, amikor kaparni kellett a nyamvadt jeget az autó ablakairól…

Ez ugyan egy kis csalás, mert nem igazi hó, mert a jégpálya mellett találtam. No de akkor is.

Semmi különös, csak épp itt voltam 10/10/10 10:10:10-kor ;-)