Hóbicaj
Még “õsszel” egy hirtelen jött havazás a gyárban találta a bringát. Reggel még begurultam vele, de este már nem tudtam hazavezetni. Egyszer ugyan megpróbáltam elkötni, de akkor a zárja vastagon be volt fagyva, így továbbra is ott maradt. Szegény azóta is a (felülrõl fedett) bringatárolóban várta a sorsát, hátha egyszer nem lesz baromi hideg, vagy szélvihar, vagy esõ, vagy tocsogós-jeges, vagy egyéb kellemetlen idõ…. ;)
És ez a nap is elérkezett, tegnap kiváló, kicsit minusz fokok, kicsit letaposott havak, már-már napsütéses idõ volt.
Elballagtam a bringatárolóhoz. Az már eleve gyanús volt, hogy bár van kitaposott ösvény a járdától, az egy jó fél méterrel az útfelszín felett kezdõdik — szóval elõször fel kell mászni a hó tetejére, hogy a bicajhoz az ember hozzáférjen. Arra azonban nem gondoltam, hogy a bringát úgy kell kiásni a hóból, mint egy autót :)
Jó, az enyém nem volt ennyire behavazva, mint itt a környezõ képek (hála a fedélnek), de a hátsó kerék majdnem tengelyig a jeges hó foglya volt. Egyszerûen kirángatni nem lehetett, mintha betonba öntötték volna. Azért egy kis cipõs hótörés és rugdalás után kiszabadult, már csak a kerekeken lévõ felesleges jegeket kellett elviselhetõ vastagságúra fogyasztani és már úton is voltam hazafelé. Maga az út aztán eseménytelen, sõt élvezetes volt, leginkább olyan érzés, mintha egy kicsit durvább földúton hasítottam volna. Egész megjött a kedvem a téli kerékpározáshoz. Csak akkor fennállna a veszély, hogy szegény canga megint bentragad a gyárban :)
Ma reggelre kiderült, hogy a bringamentés jól volt idõzítve, mert ma megint lehullott az “évszázad hava” és a közút ismét egész érdekesen mûködik.
Több kolléga elõvigyázatlanul a csillagok alatt hagyta a jármûvét.
Nekik még van pár hónapjuk, mire visszakapják a bringájukat.
