Ma reggel megérkezett SzentPétervárról a Fal csapata Roger Watersszel az élen, hogy két (pótszékes) teltházas elõadást nyomjanak Helsinkiben.
Amikor a helyszínre érkeztem, egy kisebb csapat már egy órája hordta be a motorokat, de az igazi építkezés csak 6 óra körül kezdõdött, és el is tartott délután 1-ig. Az alábbi “gyorsított felvétel” 06:00-13:30 között 5 perces képekkel készült:
A koncertrõl bõvebben a következõ bejegyzésben.
Moszkvai metró
Itt a Nagypéntek is szabadnap, így itt álltunk egy kihasználatlan négy napos hétvégével. Elérhetõ árú repülõjegy már rég nem volt erre a hétvégére… A baltiaknál már sokszor jártunk, Finnország, Svédország nincs ellátva túl sok látnivalóval, maradt Oroszország, ami viszont nem egyszerû a vízumügyintézése miatt — ahogy múltkor megtapasztaltuk.
Viszont, van egy jó kis orosz Lev Tolsztoj éjszakai vonat Helsinki és Moszkva között. Belevágtunk, megcsináltuk, szép volt, finom volt. ;-) Majd jönnek a képek és élmények nemsokára.
UPDATE: Jobb lassan, mint sohase, itt vannak a moszkvai képek.
Nomen est omen {megfejtés: Kasvi (a bácsi neve) = növény; Vihreät (a pártja neve) = Zöldek}
Ma voltak a parlamenti választások Finnországban. Jelen állás szerint két nagy “hagyományos” párt áll az élen, a Kokoomus és a Szocdemek (SDP) 43-42 hellyel.
Az itteni Jobbik (Perussuomalaiset) szomorúan jól szerepelt, ebben a pillanatban 19%-on állnak, 39 hellyel harmadikak a 200-as parlamentben… Legutóbb csak 5 képviselõjük volt. Most meg éppen verik az egyik nagy pártot is (Keskusta 35 hellyel a negyedik. Múltkor õk voltak az elsõk, övék a jelenlegi miniszterelnök).
Majd meglátjuk mi lesz itt, érdekes egy világ…
[UPDATE: közben meglett a végeredmény is. Mostmár csak az a kérdés, hogyan koalíciózzák össze a kormányzó oldalt...]
Finnországban uszkve 4,15 millió szavazó válogat a jelöltek közül. Itt személyre szavaz a pógár, nem pártra (elvileg), de aztán csak összeszámolják, hogy a szavazat melyik párt jelöltjére érkezett, és az alapján osztják vissza a helyeket a pártok között… Gondolom az egyénre leadott szavazatok a párton belüli sorrendet határozzák meg.
Mivel az embör “fontosabb”, mint a párt, ez a választási plakátokon is visszaköszön, álljon itt egy csokor belõlük. Csak úgy érdekességképpen, mennyire különbözõek az otthoniaktól.
Érdekes, hogy az elõszavazáson nagyjából 30%-nyi választópolgár már leadta a voksát. Ez közel fele az összes szavazatnak — most vasárnap még negyven százalék járult az urnákhoz. Az elõszavazás után a Persussuomalainenek még csak a 8. helyen voltak (az is furcsa, hogy nyilvánosságra hozzák a részeredményt az “igazi” választási forduló elött. Ezzel azér’ befolyásolható a végsõ eredmény).
Mint múltkor már röviden említettem, február végét a Zöldfoki szigeteken (Cape Verde, Kabu Verdi) töltöttük. Most végre elkészült a beszámoló is róla: >> itt lehet olvasgatni és nézelõdni << a Santiago szigetén történtekrõl.
Náty örömömre szolgál bejelenteni, hogy ezen blog nagyapja, a cstom.hu egy technology renewal-on esett át. A deployment és cutover tegnap éjjel gond nélkül bekövetkezett. Nemcsak szebb és jobb lett, de mostmár az is csontnélkül webkettes. Nincs több kézzel HTML és XML basztatás szerkesztés, csak tisztább, szárazabb érzés. (Persze az élmény még nem teljes, még nem migrálódott át az összes oldal, de majd szép fokozatosan.)
Azon az oldalon vannak az utazásokról beszámoló “nagyobb lélegzetû” képgalériák, míg itt a blogon csak egy-egy ízelítõ kép jelenik meg.
Enrique Iglesias egy fergeteges show-t csinált az Arénában.
Elõzõ nap Turkuban is volt egy koncert, de még így is teltházas lett a helsinki Hartwall Aréna.
Eredetileg rendes küzdõtér volt tervezve, de a mûvészúr az utolsó utáni pillanatban közölte, hogy székeket kíván a színpad elé is. Lerakták hát a székeket, a bejáratnál külön hosszú sorok alakultak ki a földszinti jegyek tulajdonosaival, ahol az eredetileg állóhelyes jegyekre ráírták a sor/szék számot.
Aztán elkezdõdött a mûsor, Anna Abreu melegítette be a közönséget. Örültek a finnek minden számnak, az utolsó dalnál végül elõreszaladt majd’ mindenki a kifutó mellé. Aki maradt a helyén, azok közül sokan meg a székre álltak. Ezt a biztonságiak nem tolerálták, mindenkit parancsolgattak le a földre, illetve próbálták visszaszorítani az elõretolakodókat. És ez még csak az elõzenekar volt. ;-)
A szünet egy kicsit elnyúlt, már-már kezdte unni magát a közönség (a szokásos Michael Jackson szünetzenék mentek, Billie Jane és hasonlók), amikor a F.O.H. -ban (a színpaddal szembeni vezérlõpultoknál) a két fényesítõ srác elkezdte mozgatni a közönséget. Sikerült is tömeghullámzást generálniuk, meg úgy egyáltalán jól érezték magukat — és így a közönség is magát.
Az utolsó pár másodperc, mielött lekapcsolta a villanyt Enrique-nek:
Lehet találgatni, hogy mi történt, amikor végül lekapcsolták a világítást és beindult Enrique. Ez:
Gyakorlatilag a teljes közönség a széken állva énekelt/táncolt, illetve próbált elõrecsúszni a korláthoz. Erre az tette fel a pontot, amikor a koncert közepén Enrique közölte: “Security! Let Helsinki do whatever they want! Come everybody closer!”. :-D
Koncert közben felhívott néhány nézõt a színpadra, hogy a “lírai üldögélõs” blokkban ott üldögéljenek mellette. Az egyik szerencsés egy srác volt, akivel aztán jól elhülyéskedtek, majd megpróbálták a srác barátnõjét is felcsábítani a színpadra — aki ezt a világ minden pénzéért se tette volna meg. Végül énekeltek neki egy számot (Ben E. King: Stand by Me). Sõt! A srác megkapta a mikrofont meg a színpadot is! ;-) Hát a közönség teljesen odavolt.
A kirámolás eltartott egy darabig, mert a fényeket valamiért csak rendkívül lassan szedtük szét. Volt négy oszlop összekötve négy truss-szal. Ezeket szépen akkurátusan egyesével szerelgettük szét, pedig nyugodtan lehetett volna párhuzamosan dolgozni az oszlopokon… Amúgy alapvetõen egy jókedvû, laza crew volt, semmi stressz, és minden flottul is ment.
Szerencsére a SkyCourt már tegnap megnyílt a nagyközönség elött, így nem mi voltunk a kísérleti nyúl ;-)
Nekem egészen kellemes csalódás volt. Szép tágas csarnok, viszonylag sok ülõhellyel. Hosszas tranzitra nem feltétlenül alkalmas, de indulási csarnoknak bõven jó. Bár egyes vélemények szerint a klíma nem volt a helyzet magaslatán (túl meleg volt), ez nagyon nem von le sokat az élménybõl. A biztonsági (átvilágító) kapukat gyorsan vettük, igaz nem is volt túl sok utas. Éppen 4 szalag mûködött és ha jól néztem, volt még kettõ tartalékban. Elöbb-utóbb belefutunk egy vasárnap estébe, majd akkor kiderül, mit tudnak :-) Mindenesetre sokkal kellemesebb volt, mint az órás sorbanállás a legutóbbi alkalmakkor…
A régi terminálokat — ahol a beszállókapuk vannak — már elkezdték szétverni (a boltok jórésze átköltözött a SkyCourtba). Moszkvai tudósítónk (Hardy Misi) jelenti, hogy õszig tart majd a hadiállapot a beszállókapuknál. Gondolom ide is új boltokat zsuppolnak majd be.
Épül, szépül kedvenc repterünk, a végén még egész repülõtér formája lesz.
Szerencsés véletlenbõl kifolyólag pont azon a hétvégén jött össze pár (száz) hajdanvolt Westeles, amikor mi is otthon voltunk.
A reptérrõl jövet csak annyi idõre álltunk meg, amíg a bõröndök felugrottak az emeletre, és már indultunk is tovább a belvárosba. Nem mondom azt, hogy a jelenlévõk nagy részét ismertem, de legalább pár ismerõs ott volt, jót beszélgettünk.
A hab a tortán, hogy Sugár Bandi bácsi is ellátogatott az összeröffenésre, és kedvesen körbepacsizott/puszilkodott. Még a pólómról is elismerõen nyilatkozott ;) (korai Westel900/Kapcsolat logós, hasonló, mint a torta odafent, csak az már az 1800-as idõkbõl egy lecsupaszított “Westel/Kapcsolat”-ot ábrázol).
Amirõl mi ugyan elfeledkeztünk — de a szervezõ srác nem –, hogy tegnap (03.24-én) volt a hajdani vezér születésnapja, hát ezért került elõ a torta ;-)
Children of Bodom
Pár napja a világ legjobb metálgitárosának megválasztott Alexi Laihoval az élen indul európai turnéra a Children of Bodom. (Igazából most másodszor kapta ezt a titulust, az amerikai Guitar World már egyszer “kinevezte”.) Magyarországon is megfordulnak majd, április 22-én a PeCsába érkeznek.
Kiváló színpadképpel, a szokásos pirotechnikával fasza kis koncertet nyomtak. A közönség imádta õket, jól indul így a turné.
——
Az elsõ elõzenekar este hét körül a svéd Machinae Supremacy volt. Õket mindenképpen meg akartam hallgatni, mert keyboard helyett egy 6581/8580 SiD-chipet (illetve arra épülõ SiD-station-t) használnak. Igen, ez ugyanaz, ami a Commodore 64-ben volt, kiváló “8-bites hangzás” :-) Erre jön a rockos gitár/dob feltét egy kicsit érdekesen neccess énekessel (ilyen az, ha egy gémer azt játsza, hogy õ valami metálbandát csinál). Bár azt állítják magukról, hogy az õ stílusuk “SID metál”, én inkább gamer-rocknak mondanám, mert egész dallamos. Pörgõs, de akár énekelhetõ számaik voltak. Érdekes kísérlet ez.
Machinae Supremacy
A második elõbanda, nyolc körül a finn sámán/folk-metált játszó Ensiferum volt. Itt már a nép is kezdett gyûlni, a színpadfények is elkezdtek mozogni. Velük már találkoztam valamelyik fesztiválon, szintén az egész jól hallgatható finn zene kategóriájába esnek.
Állt mellettem egy kissrác, aki az egyik kezében a telefont a feje fölött fogva videózott (többnyire még így is csak az elötte állók fejét), a másik kezével meg ütötte a harminckettedeket a levegõben. Ebbe persze hamar belefáradt, pihenésképpen átvette a telót a másik kezébe — ekkor jött rá, hogy az nem pihentet egy csöppet sem, ha továbbra is a levegõben tartja a “pihenõ” kezét ;-) De azért kitartott elég sokáig. ;)
Ensiferum
