Képek csak úgy…

Nakérem szeretettel. Mi a különbség a fenti két tábla között? :-) Laikus szemmel mindkét helyen meg lehet állni maximum 4 órára a kis parkolóóratárcsát használva… Akkor mi?!

Hát ez nem semmi :) Ahhoz azért valószínüleg itt kell élni egy kicsit, hogy átérezze az ember a mondanivalót. De anélkül is telitalálat :) (A NokiaTune alias GrandeWalse megvan, ugye? )

Most, hogy elolvadt jóformán az összes hó és ismét tavasz van (10 fok meg ilyenek), elindultunk kirándulni – Hauklampit jártuk körbe. A tavon jópofa kis mintás jéghártya van, a rég nem látott napsütésben is sütkéreztünk csöppet.
A visszafele oldalon a tóparti út a vízszint alá mászott, de vakmerõ csapatunk haláltmegvetõ bátorsággal átúszott a jeges vizen.

Na lássuk, hogy is mûködik a Trackback blogok között :)
Üdv Csaba a blogtérben! :)

Faternak üzenem oda nyugatra: Nem kell innen olyan messzire menni egy kis London Pride-ért, ezt Helsinki belvárosában találtam :-) (Vagy – megfordítva – ha erre vetõdtök, otthon érezhetitek magatokat.)

Míg mi Londonban múlattuk az idõt, Fingországot beterítette ez a fehér vacak. Plusz 13-ból indultunk, mínusz 5-be érkeztünk :-(
Természetesen még a nyári gumi volt a Fordon, ez kissé kalandossá tette a mai közlekedésemet (csupán fékezni és kanyarodni nem lehetett)… Szerencsére a téli gumik már ott figyeltek a csomagtartóban, csak azt kellett megvárni, hogy a gumis mûhely felszabaduljon. No de addig! Nem gondoltam volna, hogy EKKORA különbség van egy szép nyári és egy szöges téli között!

Rövid londoni kiruccanásunknak sajnos vége, indulás hazafelé. Fateréknak kössz a fenomenális kosztot, kvártélyt és pátyolgatást :-) A Stansteden az átvilágításhoz akkora sor állt, hogy még a check-in pultok között is cikk-cakkozott párat, mielött a “belsõ” cikk-cakkba jutottunk volna. Szorgos reptéri dolgozók riogatták a kedves utazóközönséget, hogy mit legyenek szívesek kirámolni a kézipoggyászból. Ezekbõl aztán olyan halom palack/tubus/pipereholmi szemét lett, hogy nem gyõzték elszállítani – óriási trógerkocsikkal jártak a szemetesek folyamatosan… Mikor az ember átesett a szokásos röntgen/taperolás herce-hurcán, és fellélegezve indulna a Tax Included boltokba, na, ott találkozik a másik sor röntgengéppel, ahol a cipõkre kíváncsiak fenemód :-( Ez a repdesés így egyre kevésbé élvezetes….
Ami meg a legszebb: Londonban KÖNNYÍTÉSNEK élik meg az Európában szigorodó szabályokat – hiszen eddig Londonból semmilyen folyadék jellegû tárgyat sem volt szabad a fedélzetre vinni. :-|

Mental note: az 1-20 gate területen (a kis vonatozás után) is van kocsma meg egy-két bolt – sokkal csendesebben mint a fõ indulási csarnokban.

A Hyde Park sarkánál egy gyalog(?) átkelõ. Tessék figyelni az “itt nyomd meg, hogy zöldet kapj” gombokra!
Van egy a rúd tetején is, hogy szegény lovasoknak ne kelljen lehajolniuk olyan mélyre :-) A túloldalon meg nem a szokásos piros emberke világított, jelezve, hogy most nem kéne keresztezni a balról száguldozó autók röppályáját, hanem egy piros lovas alakra vártunk, hogy zöld lovas alakká váljon…

Végig bandukoltam egy második világháborús csatahajón, a London közepén parkoló HMS Belfaston. A háború után kicsit felújították, hogy modernebben szolgálhasson a Koreai háborúban… A jobboldali képen a mechanikus lõszámítógép látható (a harmincas években fejlesztették ki, de az 50-es években még szolgált Koreában), ez számította ki a lövedékek röppályáját.
Miközben békésen merengtem a kapitányi hídon, egyszercsak elémtoppant egy volt kollegám, aki mostanság ugyan Angliában, de Farnboroughban dolgozik, ám ekkor épp vendégeit gardírozta Londonban (még pontosabban pont az HMS Belfast kapitányi hídján :-) ) Ennek egyenes folyományaként a Docklanden vacsoráztunk egy jó kis indiai/bangladesi csípõset.

Este meglátogattuk a Brixton Academy-t, ahol a Gotan Project adott egy fergeteges koncertet. Meglepetéssel indult a buli: hét elött pár perccel beálltunk a háztömbnyi sor végére, a finn hasonló sorokból kiindulva kilencre saccoltuk a bejutásunkat. Ehhez képest pontban hétkor a kapuk kinyíltak, és a tömeg szépen lassan besétált, hét után tíz perccel már el is kobozták (szerencsére csak átmenetileg) a fényképezõgépet és a ginger beert és mehettünk a helyünkre :-)
A Gotan Project egy meglehetõsen furcsa alakulat: a zenei alapokat egy DJ (!) meg egy másik “elektronikus zenész” szolgáltatja (a képen: fent a pulton), majd erre rétegzõdik rá a tangóharmonika, zongora, hegedûk/csellók, spanyol gitár és énekhang. Annak ellenére, hogy az erkélyen tilos a székrõl felemelni a khmm….. súlypontot, a végére az egész lelátó táncolt a széksorok között. Finom buli volt!
UPDATE: Lehet ám hangot is bloggolni ebben a szép új Web2 wilágban, szóval itt a hangsáv a képhez: