Kati & Csaba visszatért Fingországba – szegények már épp mexokták Franciaországot, erre most megint északon találják magukat… Mondjuk a mi legnagyobb örömünkre! :)
Hoztak finom büdös és szagos, folyós és törõs sajtokat meg igen kiváló kolbász/szalámikat is a Frankoktól, ezek elfogyasztásával ünnepeltük meg visszatértüket a Pagonyba(n). Kép ezúttal nem készült, ragadt a kezem a jó kis Brie-tõl ;)
Hát, ma elég érdekes gondolatok kavarogtak bennem :) A karácsonyi glögi és süti mellé kaptunk egy gyerekkórust is a közeli általános iskolából…
Nahát elõszöris a hajdani saját magam jutott eszembe, huszonpár éve én/mi is csináltunk ilyesmit. Csakhát mi hajdanán – jó kisdobosként/úttörõként – mondjuk öregek otthonába jártunk. Vagyis most – a kottaálvány túloldalán ülve – úgy éreztem magam, mintha egy lakó lennék az öregek otthonában. :) Hogy szalad az idõ ;)
Aztán meg csodáltam (talán irigyeltem is õket?), hogy el vannak látva hangszerekkel! 10 évesen minket legfeljebb furulya meg zongora mellé engedtek – annak ellenére, hogy elvileg mi is zenei osztály voltunk -, ezek a srácok meg egy halom hangszeren (fuvola, xylofon, gitár, dob, stb.) játszanak egészen elfogadhatóan. Mint kiderült, azért ez nem “általános” itt a Fingeknél, õk itt egy speckó zenei osztály voltak. De akkoris… ;->
Azt hittük, hogy végre vége a bontásnak a szomszédban (Nokia/NSN Karaportti együttes), erre pár napja nekiálltak bontani az utolsó eddig háborítatlan (használaton kívüli) épületet is. Így néz ki hát egy szétesõ falú gyártócsarnok…
Más utazók oldalán leltem:
„Minden kilométerrel való távolabb jutás egy paránnyal tágítja tekintetünket; az, aki az egész világot bejárta, talán már egy kis világot hord magával; aki pedig jó szívvel indult a körútra, talán az egész világot a szívébe zárta – mert mindenütt akadunk jóra, mindenütt látunk szépet!”
Vojnich Oszkár (1864-1914)
És itt tartok én a világ meghóditásában. Hát, van még mit dolgozni az ügyön :-)
Köszönet a World66.com-nak a térképekért.
Mivel Ralloú életveszélyesen megfenyegette szegény Csoki Húsvéti Nyulat (aki tavasz óta ott pihen a polcon), hogy a Csoki Mikulás majd jól kiszorítja onnan, a nyuszi összebeszélt a piroskabátossal. Az eredmény: idén nyúlszánon érkezett a Télapó! A nyúlszános Csoki Mikulás mellett meg a saját gyúrású Marcipán Télapó látható.
Nem mellesleg mindig elérzékenyülök, hogy itt Finnországban, a Télapó hazájában nemzeti ünnep Miklós napja. :)
Tapiolában járva a karácsonyi vásár közpén találtuk ezt a középkori(nak látszó) sámános, kovácsos izét. Teljesen jó volt látni a sok mûanyag sátor között.
Megnyílt a frissen épült NSN székház a Karaportti campus északi oldalán. Még azért a melósok erõsen kalapálnak, rendezgetnek, de már elkezdõdött a beköltözés. Kajálda már nyitva, a színvonala – bár ez is Sodexo – egészen jónak mondható. Olyasmi, mintha a NokiaHáz egyik éttermét és a kávézóját egybeolvasztották volna. Széles választék, ízletes kaják. A bentlakók arra panaszkodnak, hogy túl “fekete-fehér” a stílus, de ez szerintem csak az aulára érvényes (igaz, hogy az viszont elég meghatározó).
A hétvégi “kirándulásunkon” is gyanúsan duzzadtak voltak az ágak itt-ott, de ez ott fent már biztos: November 28-án Finnországban rügyeznek a bokrok! Nemsokára megint zöldellnek a (nemcsak fenyõ)fák is, kibújik a hóvirág és jön a tavasz! Még jó, hogy nem vettünk új sílécet :)
A hétvégi vizes ébresztõrõl (gyk. uszoda vasárnap délelött) kifele jövet találtuk ezt a díszpéldányt. Ez az ügyes csóka sikeresen be/felparkolt egy kõre. A túloldali hátsó kereke a levegõben lóg, az alá nem jutott már szikla. :-o Õ is alhatott még amikor megérkezett :)
Ezt most olvastam, érdekes:
“A szkeptikus ember az a görögök szerint olyan ember volt, aki föláll valami csúcsra, és onnan minden irányban szétnéz. …és a végén kialakít egy véleményt. Persze lehet, hogy ez a vélemény is teljesen hibás lesz, de azért mégis csak azt gondoljuk, hogy nem lehet ez annyira hibás vélemény, mint ami akkor lenne, hogyha elõbb nem néznõk meg minden oldalról azt a bizonyos valamit.”
