Apulanta és a meztelen dobszerkó
Sunday, July 6th, 2008
Az úgy kezdõdött, hogy ennek a poénos zenekarnak, az Apulantának, a színpadi — hogyishívják — “kívánalmai” között szerepelt a fenti mondat. Ez az a papír, amin leírják, hogy ilyen hangosítás, olyan lámpa, ennyi mikrofon, oda egy monitor, meg egyéb ilyen technikai maszlag. Az egyik számukhoz nem a szokásos nagy dobszerkót használják, hanem van egy külön kicsi, két dob+cin cucc, ami egy kis mozgó színpadféleségen várakozik a látóhatáron túl. Amikor az idõ eljön, ezt be kell gurítani a színpad elejére. Na most erre írja a fenti követelmény, hogy ezt kettõ (2) darab embernek kell betolni a helyére, akik feketébe vannak öltözve. Vagy sehogy (…sincsenek felöltözve: “alasti”=meztelen).
Nos, ez a két õrült “kollega” úgy gondolta, hogy a kérés az kéres, ha ez kell nekik, ám legyen. Majd akkor õk megfelelnek a követelményeknek. ;-)
Ezt az utolsó pillanatig nem akarta elhinni a színpadmester sem, de aztán szerzett egy üveg “védõitalt” nekik — bár a munka alatt zéró tolerancia volt érvényben, ez azért erõsen kivételnek minõsült. A zenekar “mindenesével” szépen megbeszélték, õ jót vigyorgott és áldását adta a produkcióra. Mint mondta, ezt évekkel ezelött írták oda, de még soha senki nem válalkozott a feladatra.
A megfelelõ szám elérkezett, nekiveselkedtek és elkezdték betolni a cuccot. Akkora lendülettel, hogy a cintányér le is borult nyomban. Ekkor ébredt a közönség (a nagy csörömpölésre mindenki odakapta a fejét) és kis vidámsággal meg némi füttyögéssel reagált a látottakra.
A feladat végeztével kivonult a brigád a színpadról, akik amúgy a zenekart is meglepték. Õk már rég elfeledkeztek a poénnak szánt félmondatról, a fifikás “mindenes” meg nem szólt nekik.
