Képek csak úgy…

Vasárnap ellátogattunk egy jó kis füstös szaunába. Nincs is messze, csak Vantaa túloldalán, Kuusijärviben. Ez az igazi tradicionális cucc, nem ezek a modern villanykályhás szaunautánzatok! Egy faház a tóparton, benne gigászi fatüzelésû kályha egy dömpernyi kõvel, valamint egy emelvény, ahova fel lehet kucorodni a melegbe. Van még más Savusauna Helsinki környékén, de az vagy nem tóparton van, vagy csak Sauna Society tagoknak.
Az élményt egy kicsit árnyalta, hogy a finn szauna-válogatott edzett éppen akkor, és bizony igen bõven mérték a vizet. Amúgy Heinolában rendezték a Szauna VB-t augusztus elején, szóval ez csak valami “levezetõ edzés” lehetett. ;-)
Élveztük a füstölt ízt, meg az állítólag 15 fokos tavat (szerintem nem volt annyi). Lehet, hogy ideszokunk?

És végre, ez is megtörtént: utaztam helikopteren ;)
Helsinki és Tallin között van egy menetrendszerinti helikopter járat, ezzel sikerült 20 perc alatt megtenni a hajóval 1.5-3.5 órás távot. 400 méteren 285-tel repesztettünk. Érdekes érzés volt, amikor el kezdett emelkedni (ablak mellett ültem természetesen) és a talaj egyre messzebb került. Valahogy “vidámparkosabb” érzés, mint egy repülõ indulása, mert ez ugye helyben emel fel magasra, ráadásul az ablak is szép nagy.

Tegnap este “belevetettük” magunkat a HKI éjszakába, ahol egy halom zenei és egyéb mûvészeti program várt volna, például egy valami nagyobbacska koncert a nagy fehér templom elötti téren. Sajnos azonban mire odaértünk, a tér közelébe sem engedtek be, mondván túl sok ember gyûlt ott össze. És bár kifelé folyamatosan jött a nép (tehát már lett volna hely), a közelben töltött egy óra alatt sem nyílt meg a befelé irány többé :-(
Hallgattunk egy kis zenét és tuc-tuc-ot a piactéren meg az Esplanaadin, aztán csendes kocsmázásba fordult az este… Nem nagyon akar ez az “Night of arts” összejönni nekünk, tavaly is csak ténferegtünk ;)

Folyik az EspooCine filmfesztivál Tapiolában.
Kis baleset történt az egyik (vagy “a”) moziban még a fesztivál elött, ezért az itteni vetítéseket áttették a legközelebbi elérhetõ másik moziba: az Andorrába, Helsinki belvárosába. Ez innen úgy 20km… Bár van a két helyszín között iránybusz, az egymás után következõ filmeket így nem lehet elérni, mivel 30-45 perc az út az eredeti 5 perces gyaloglás helyett ;-(
Sebaj, majd válogatunk! ;-)

Sajnos az esemény lényegébõl adódóan kevéssé alkalmas mobiltelefonos fényképezésre, azért talán valami látszik.
Szóval a Lasipalatsi “hátsó udvarában” (ahonnan a távolsági buszok indultak mielött a föld alá költöztették õket) szabadtéri ingyenmozit rendeztek be a “nyárra”. Egyszerûen odaállt egy teherautó egy mozigéppel az oldalában, a vászon meg a BioRex mozi nagy fehér külsõ fala.
Ma a prágai ’68 végére emlékezve prágai dokumentumfilmeket vetítettek, másnap a mûvészetek éjszakáján három mozifilm pereg majd itt.

A tamperei vidámpark egyik attrakciója a delfinárium. Most, hogy volt egy jó “kifogásunk” (látogatóink 12 éves fia), elmentünk megnézni mi is. Öt delfin úszkál, ugrál és labdázik a medencében, nagyon aranyosak. Bár nem tudni mennyire élvezik ezt a “melót”, azért nem tûntek nagyon bánatosnak ;-) A “mûvészurak/hölgyek” nagyobbfajta típusúak (úgy kétmázsásak), mint a szingapúri rózsaszín társaik, akikkel együtt is lehet fürdõzni.
Lévén, hogy szakadt az esõ, a vidámpark további attrakcióit nem próbáltuk ki (csak a kilátótoronyba mentünk fel), de ez nem okozott nagy törést, mert az elõzõ nap a HKI vidámparkot már végiglátogattuk (beleértve néhány fejreállítós mókát is).

Kedvenc kirándulóhelyünkön, a Bodomi tó északi csücskénél jártunk.
A tûzrakóhely mellett nagy halom fa, és egy minden csicsától mentes vas balta volt régebben. Aztán az idõ elõrehaladtával ez az szerszám “odaláncolódott” a fatároló bódéhoz. Aztán ma már ezt az eszközt találtuk ott: egy betonba ágyazott éket, ami úgy mûködne, hogy a hasogatandó fát beleállítja a keretbe, majd másik fával püföli bele az ékbe. Ez persze igen kevéssé hatékony módja a faszeletelésnek :(
Úgy látszik azonban, még ezt a betontömböt is féltik, mert oda van láncolva a házikóhoz… Finnország változik…(?)

Érdekesek ezek az ártéri nyaralók… Jobbra a talán egyetlen megmaradt faszerkezetes ház (valamiért nem bonthatták le?), balra egy “szép társasház”. Kíváncsi vagyok, mikor építtetnek valami nagy gátat a Dunapartra, hogy ezek már ne minõsüljenek ártéri házaknak… Fura világ volt ez (márhogy a “római”) eddig is, most aztán pláne. Keveredik itt jól az izomagyú terepjárós a családi evezõssel meg a “vén rókákkal”. A palacsinta hideg volt, a lángos friss és ízletes, de egy kicsit kemény.

Nahát, én úgy gondoltam, hogy felújítják nem pedig teljesen újjáépítik a hidat :-o
Jól mehet a Hídépítõ-nek, a pesti hidak fele megújul mostanság (Colbert-híd, Északi vasúti, Szabadság, Margit)