Képek csak úgy…

Szokásomhoz híven elmentem a parti lövegeket bemutató múzeumba — mert az ilyen helyeknél jellegükbõl adódóan igen jó szokott lenni a kilátás. Az egyik romos épületben találtam a “hülye fák” sorozat legújabb résztvevõjét. Úgy látszik nem túl száraz fát dobtak a kandallóba utoljára (mielött az ellenség kikergette a katonákat), az meg így magára maradva felcseperedett a kéményen át. :-o
Van nekik (márhogy a HK coastal defense múzeumnak) madzagos torpedóvetõjük is a 19. század végérõl, bár állítólag ezt nem nagyon használták élesben.

Ahol aztán nekiindul a hegy, ott egy sikló közlekedik (kötélen húzott síneken menõ izé). A 19. századi angol mérnököknek nem jutott eszükbe a lépcsõzetes szerelvény (lásd pl. Várhegy. Vagy Lisszabon), vagy nem sikerült folyamatosan dõlõ pályát szerkeszteni, de ez egy normál, pályával párhuzamos szerelvény. Ami vicces, amikor épp kaptat a kocsi. A képen az állomásnév tábla a vízszintes, amikor beszálltunk, még a szerelvény is az volt :) Szerencsére lefelé háttal ül az ember, különben elég sokan kötnének ki a szélvédõn belülrõl. Nos ez a vasút az elmés nevû “The Peak” helyre visz fel, ahonnan be lehet(ne) látni a kis országot (ha nem lenne folyamatosan köd. Hol füst, hol pára). A kilátás azért szép, a kaja jó és csak a kilátásnak megfelelõen drága.

A hong kongiaknak van egy kis hegyük (nem hordták szét úgy, mint a szingapúriak). A hegy lábához vezetõ utak felett van egy mozgójárda komplexum, ami reggel lefele, különben felfelé szállítja a lakosokat. Olyan 20 perc “utazás” mire végigér az ember. Ezek az emelt közlekedési folyosók amúgy elég elterjedtek errefelé (amúgy kényelmes, nem az autók között lavírozunk, meg fedett is — ez esõ és nap esetén sem hátrány).