Képek csak úgy…

Ma reggelre vastag jégpáncélba burkolódzott minden, egy darab gigantikus jégpálya volt a környék (egyes jelentések szerint az ország). Ez sajnos meghiúsította a balatoni kiruccanásunkat, pedig szívesen megnéztem volna télen. (Bármily meglepõ, tengeren már sétáltam többször is, de a Balatonon még sosem…) Várhatott volna ez még vagy két napot, addigra már elreppentünk volna az idõközben szintén lehült Finnországa.

Hazacipeltünk Finnországból egy kis svéd “ínyencséget”. A Surströmming egy rohadt hal fajta, még a konzerv is fel volt púpozódva (emiatt több légitársaság be is tiltotta a szállítását). Csak pont annyi só van a vizében, hogy a hús még ne kezdjen el rohadni. De hát van ott más rohadnivaló, így rendkívül igényes csatornabûz árasztotta el a környéket a felnyitási procedúra során (csak kültéren fogyasztható). Két és fél ember volt képes enni ebbõl a csodából, itt alant Rudi öblíti le a kenyeret vodkával (a halat nem lehetett leöblíteni, az bizony sokáig velünk maradt). Azért a finnek se semmik a kenyérbe sütött rohadt halukkal, de a svédek ezzel a visznek mindent. Önként készítik és eszik… Ki érti ezt?

Már-már hagyományosan az új év egy (viszonylag) csendes Quimby koncerttel kezdõdik a Gödörben. Bár alapvetõen nem hülyeség, a néptömeg miatt problémás a székkel zsúfolt nézõtér. A maradéknak csak kevés hely jut ácsorogni, az is kényelmetlenül. Sebaj, a zene jó volt. A doboknál elõfordult Líviusz és a “beugrós srác” is (akinek mindig elfelejtem a nevét), és mindketten nagyot doboltak nekünk.
Ha jövõre jövünk, egy fél órával korábbra idõzítünk — bár így legalább táncolni is tudtunk. BUÉK!