Nyárbúcsuztató “túránkat” Pohja és Fiskars közelében ejtettük meg. Szép kis tóparti, szaunás mökkit találtak nekünk Krisztáék. A kép azt a ritka pillanatot örökíti meg, amikor éppen úgy tettünk, mintha kirándulnánk. Az idõ többi részében ettünk és fõztünk. Igazi túlélõtúra volt, gyomorkapacitásunk határait feszegettük erõsen :)
Adalék: Kriszta képei az eseményrõl.
A kaja pedig a finnek õszi csemegéje, rák volt (oké, volt utána levezetésnek egy gyönyörû steak is). Pepecs munka hozzájutni ahhoz a kevéske húshoz, ami benne van. Viszont tényleg finom :-)
Na így néz ki 45 csomó a vízen. Amúgy szélcsend volt :)
Történt pedig, hogy itt tartózkodott a finneknél pár ázsiai srác, akikkel “virtuálisan” együtt dolgozunk. Gondolt egy nagyot a Fõnök úr, és rendezett ennek apropóján egy kis céges agyelhagyást [well, ez sikerült is, de ezt ekkor még nem tudtuk]. Fölpattantunk a RibIt cég laza csónakjára. 750 lóerõ. 45 csomó (~ 80 km/h) de csak azért, mert nem volt száz százalékig jó idõ. Elcsónakáztunk Espooból (ami Hkitõl nyugatra van) kelet-Helsinki alá megnézni egy világítótornyot, majd onnan vissza Kirkkonummiba (ami még Espoonál is nyugatabbra van). Wrmmmm!
Születésnap, meglepetésbuli. Ennyien már rég nem voltunk. Torta hegyek! Ez itt a gyertyás torta, ami nem akart elaludni. Mint azt a kidõlt gyertyákból sejteni lehet, nem volt baj a tüdõkapacitásommal. De a rafinált gyertyák újragyújtották magukat. :-) Nem tudom hogyan, de nem voltak képesek nyugodtan elaludni. Szikráztak egyet, és lángoltak ismét :)))
Kösz mindenkinek az estét!
Korábban már értekeztem a parkolásról, itt mégegy adalék. A város tele van “Privativo” parkolókkal: egy-kettõ a normál parkolóhelyek közül nevesítve van valakinek. Ahol amúgy is egy-kettõ hely volt, vagy “valakibõl” van túl sok, földi halandó számára nem marad legális hely. Viszont ezek a helyek amiktõl félni kell, mert ha odaállsz, megbüntetnek, elviszik és felnégyelik a kocsit. Ha a tilosban állsz (és nem nagyon akadályozod a forgalmat), az senkit nem érdekel. Így alakulhat ki ilyen eset, mint a képen: a parkoló üres, az út közepén meg ott parkolnak az autók :-)
A parti köd elindult a folyó völgyében a város fele, de útközben meggondolta magát, és felkanyarodott a hegyre. Ettõl viszont a szomszéd híd fele eltûnt :)
Másik érdekesség a képen, a jobb szélen látható folyóval párhuzamos híd. Amivel tulajdonképpen a rakpartot tehermentesítették, de akkor is mókás nem keresztben utazni egy folyó felett.
Az estét Nazarében töltöttük, egy szép kis óceánparti nyaralófalucskában. Eleinte aggódtunk, hogy hol lesz szállásunk, de a városka fõutcáján fürtökben ültek a nénik “Quarto-Room-Zimmer” táblákkal :)
Séta a homokos plázson, újabb sült halak elfogyasztása után nyugovóra tértünk egy cukrászda fölött. Nem volt kérdés, hogy másnap hol reggelizünk :)
Reggel a piac is nyitva volt, megnézegettük a tengeri herkentyûket. Érdekes öltözködési szokás, hogy az öreg nénik (is) “miniszoknyában” mászkálnak, persze sok alsószoknyával kidomborítva. Hja, itt a meleg az úr.
És végre elértük egyik célunkat, az európai kontinens legnyugatibb csücskét (N38°47 W9°30, 140 méterrel a tengerszint felett).
Szerencsénk van ezekkel a “szélsõ pontokkal”, Nordkapp is a rossz idõjárásról híres, nekünk mégis sütött a Nap. Itt ködnek kellett volna lenni, nekünk meg egy szép naplementében volt részünk helyette. :) A szerencsébe a nyugalom már nem tartozott bele, pont egy KunságVolán busz álldogált a parkolóban…
Találtunk egy kiadó szobát, amirõl kiderült, hogy egy egész lakás nappalival, konyhával, fele annyiért, mint Lisszabonban egy éjszaka egy kis szobában. Ráadásul a világítótorony (már nyugdíjas) õre és mindenese volt a házigazdánk.
