Képek csak úgy…

Hazacipeltünk Finnországból egy kis svéd “ínyencséget”. A Surströmming egy rohadt hal fajta, még a konzerv is fel volt púpozódva (emiatt több légitársaság be is tiltotta a szállítását). Csak pont annyi só van a vizében, hogy a hús még ne kezdjen el rohadni. De hát van ott más rohadnivaló, így rendkívül igényes csatornabûz árasztotta el a környéket a felnyitási procedúra során (csak kültéren fogyasztható). Két és fél ember volt képes enni ebbõl a csodából, itt alant Rudi öblíti le a kenyeret vodkával (a halat nem lehetett leöblíteni, az bizony sokáig velünk maradt). Azért a finnek se semmik a kenyérbe sütött rohadt halukkal, de a svédek ezzel a visznek mindent. Önként készítik és eszik… Ki érti ezt?

Már-már hagyományosan az új év egy (viszonylag) csendes Quimby koncerttel kezdõdik a Gödörben. Bár alapvetõen nem hülyeség, a néptömeg miatt problémás a székkel zsúfolt nézõtér. A maradéknak csak kevés hely jut ácsorogni, az is kényelmetlenül. Sebaj, a zene jó volt. A doboknál elõfordult Líviusz és a “beugrós srác” is (akinek mindig elfelejtem a nevét), és mindketten nagyot doboltak nekünk.
Ha jövõre jövünk, egy fél órával korábbra idõzítünk — bár így legalább táncolni is tudtunk. BUÉK!

Tavaly fényképeztem (valami megérzés lehetett, akkor még szó se volt “kormányzati negyedrõl) nagyjából ugyaninnen a Nyugati pályaudvar “hátulját”, akkor még sínekkel tele. Ha visszaértem Fingországba, felrakom azt a képet is, de ezen is látszik, hogy mi hiányzik…
Ma elsétáltam a körúttól a Vágány utcáig a sínek mentén, ami — ha igazak a híresztelések — legközelebb már csak mindenféle minisztérium lesz. A Vágány utcai híd elött egy bakter(?) is kijött a kis kuckójából, és szomorúan rátámaszkodott a váltóra. Úgy nézte, hogy mi a túrót csinálok ott, de aztán igen jól megértette õ is…

Az MTA karácsonyi díszben. Tavaly a Március 15. tér volt kifényfestve, idén az MTA elötti térség díszeleg.

Ma békesen utazgatok a 18-as vilingeren, amikoris a budai Skálánál (vagy a helyénél) a megállóból elindulván haladt még vagy 10 métert, majd a vezetõ közli lakonikusan, hogy valaki ráparkolt a sínekre, most bizonytalan ideig nem megy tovább a szerelvény… Budapest, te csodás! :-o
Rövid tanakodás után az utazóközönség összedobott erejével (lásd még: “népharag”) odébpakolta a jármûvet, ami még akkor is az elöbb említett módon kiigazított pozícióban tartózkodott, amikor egy óra múlva visszafelé jöttem…

Kicsit megkésve ugyan, de ezeken a blog-képeken kívül elkészült a Sziget2007 képgaléria is. Jó böngészést!

Szerencsére még elutazás elött megnyílt a szokásos Borfalu a Felvonulási téren, gyorsan végigkóstoltam a fehérborokat majd levezettem némi sötétebbel. A fehérek között sikerült pár “kannás” kategóriájúba is belenyúlni (úgy ismer meg az ember újdonságokat, ha próbálkozik. Nem mindig fizetõdik ki az érdeklõdés :) ), de befutott pár említésreméltóbb is. A Veress pincészet rendkívül érdekes boraival állított ki, elsõként a Pintes fajtájú bort említeném, ami állítólag a filoxéra után eltûnt, de valamikor a hatvanas években “megtalálták” egy ültetvényben, és ismét felélesztették. Ezt a volt “államigazdasági” területet szerezték meg Veressék, náluk van egyedül ebbõl a fajtából. Fûszeres, testes bor, savakkal jól ellátva. Nagy hátránya, hogy csak félszáraz… Veressék “Cuvée”-je viszont olyan csontszáraz, hogy szinte kiált egy kis plusz vízért (fröccsnek kiváló). Egy másik érdekesség a SzentGaál fehér Kadarkája volt. Szintén fûszeres, de alapvetõen paprikás ízvilággal marad hosszan a szájban. Szerintem nem egy “kvaterkázós” borfajta, de megfelelõ kaja mellé kitûnõ.
A vörösöket most nem említem, mert tényleg csak levezetésül szolgáltak Eger-Villány útvonalon.

Bár az augusztus 20-ai ünnepségsorozat elõl már elmenekülünk, a légiparádéból sikerült részleteket megnézni. Mivel a tisztavatást a Hõsök terén éppen próbálták, a “légierõ” is átrepült néhányszor felettünk különféle érdekes kötelékekben :-)

Az utolsó napot megpróbáltuk korán elkezdeni, de persze nem sikerült :)
A HÉV melletti fal hangulatosabbá tétele folyt megérkezésünkkor:

A Méheket pont sikerült elcsípni (fél8-as kezdés, ennyit a korán jövésrõl :) ), akik kissé kibõvítve léptek színpadra. A nagyhordós csávó olyan beszólásokkal operált, hogy néha a közönség fetrengett egy rövidet. Aki nem ismeri õket, ajánlom a Youtube-ot (bár ott valami hülye szintit rakott mögéjük, na az nem tartozik a mûsorhoz normálisan):

A Világzenén a Värttinä mosott ruhát, és egyéb finn-jellegû zenével árasztotta el a közönségét:

Aztán, sajnos a hét során csak most elõször, meglátogattam a Jazz színpadot, ahol a European Mantra tépte a húrokat. Messze nem Grover Washington jellegû smooth dzsezzre kell ám gondolni, inkább a Másfél áll hozzájuk közel, de mégis teljesen más.

Az utolsó napra egy egész homokváros épült a sármentesítõ anyagból:

Deák Bill elblúzolgatott kicsit a Hammeren:

És itt már bontják a Nagyszínpadot, bár még a buli zajlik a sátrakban.

És eljõ a hétfõ, és még mindig bírjuk. A délutáni napfényben a német Sportfreunde Stillernek szurkolnak a honfitársaik a Nagyszínpad körül:

A hátsó úton a véradó sátor mellett találtam ezt a példányt, már csak a csordogáló Sör tartotta életben:

Lovagias ügyeket párbajban intézik el a szigetlakók. Ezek is szépen hátat fordítottak egymásnak, léptek ötöt, megfordultak, és elkezdtek tüzelni egymásra :)

Egy kifejlett példány oldaltarajokkal megerõsítve:

(tavaly egy fiatalabb egyed került a lencse végére)

Zorall a Hammer színpadon táncdalokat nyom “enyhén” rockosítva:

Valahol volt fejépítés, egyre több dizájnos hajjal találkozni:

A sártenger ellen homokkal védekeztek a szervezõk, spontán beach-hangulatot teremtve. Szerencsére valami nagyszemû fajta, az elsõ napok porfelhõje nem ismétlõdik meg. Homokvár+kanos ifjak=homoknõ:

A Nagyszínpadon Tankcsapda, a nézõtéren meg sosem látott mennyiségû kistinédzser (10-12 évesek) “metálos pólóban”. Úgy néz ki, a Tankcsapda egy gyerekzenekar :)

És egy kis Tool. Szerencsétlen fotósok jól megszívták a Tool menedzsmentjét. Elõször is a párszáz fotósból kiválasztottak (ki tudja mi alapján) 30-40-et, hogy csak õk mehetnek. Aztán se szó, se beszéd, ezt is lehúzták durván egy tucatra. És nem a szokásos három, hanem csupán egy szám erejéig lehetett fotózni, ami alatt persze fényt, na azt nem adtak a színpadra…

Tereskova az Open sátorban. Ez egy jól elbújtatott helyszín volt a Bahiával szemben. Mivel nem volt benne a “napi bontás”-ban, csak az tudott róla, aki egyszer már véletlenül betévedt ide jó idõben. Pedig itt volt Üllõi Úti Fuck, Balaton, meg még kitudja. Tereskova és mi, a közönség, mindenesetre élveztük a koncertet, lazult a fesztiválfegyelem is pár “utolsó” szám által:

Itt volt Czaby is, aki a féléves kisfiát jött kiheverni egy kicsit a Szigetre egyenesen Hamburgból. Na jó, ezen poharak nem mindegyike származik tõlünk, de kétségtelen, hogy ezen a napon ittam a legtöbb páleszt. Amúgy a Rézangyal feldughatja magának a sok mézes pálinkáját, mind úgy szar, ahogy van. Sajnálatos módon a legtöbb helyen csak azok voltak. Szerencsére volt pár pálinkázó, ahol aztán olyan szilvórium jellegû üdítõket lehetett kapni, hogy ihaj. Csak sokat kellett érte gyalogolni.

A Roma sátorban elvileg ismerõsök doboltak, de mint kiderült, a fõ mûsorszám a DJ volt. Aztán csak egy-két számra tudtak bekapcsolódni szegények, na akkor azért megmutatták mire képesek:

Zárásképpen egy kis Colorstar a wan2-n:

UPDATE: Nos, írjunk szöveget is a képek mellé :) Mégsem vagdalom én szét ezeket külön postokba, jól van ez így egyben.
A Sziget bejáratánál saját magad alatt épített sörösrekeszekre lehetett felmászni. Ez a csaj ügyesen felépítette a 10 rekeszt, és fel is állt a tetejére! Lefelé jövet már kiengedett egy kicsit, és a 9. emeleten kiesett, de így is marha ügyes:

A mára már hírhedt sártenger a Nagyszínpadnál (és gyakorlatilag mindenhol máshol is):

A Babylon Circus fellépése, velük (is) nem olyan régen találkoztunk Helsinkiben a Maailma Kylässä fesztiválon. Pörögtek mint egy propeller:

Sinéad O’Connor, mint nyuszika (gyk. reszelgeti a körmét, és hülyeségeket beszél). Legnagyobb meglepetésre egy Symbianos “kabátka” (van a “fleece”-re jó magyar szó?) volt rajta, azt hittem csak a geek-ek hordanak ilyesmit:

Alpha Blondy Elefántcsontpartól a Világzenén. Rasztafejûek eléggé ellepték a színpad környékét :-)

Vissza a Nagyszínpadra, Faithless zenélgetett nekünk egy kicsit:

Késöbb valamelyik “party arénában” spontán break-dance bemutatót láthatott a kevés odatévedt. Ez a kis ázsiai srác igazán jól nyomta:

A Magic Mirror idei mûsora kissé unalmas lett, egy német “hölgyet” kölcsönöztek “háziasszonynak”. Jó, hogy a Szigetet mindennél több külföldi látogatja, de hogy csak angol nyelvû mûsorral nyomják végig a hetet… Ráadásul nem volt semmi érdekes/poénos a fasziban:

Kis nosztalgia, a Kistehén Tánczenekar, bár idén már messze nem kabalaállat:

És búcsuzásul egy hülye német arc, aki (a haverjaival együtt) közvilágítást csinált magából: