Sziget: hetedik
Az utolsó napot megpróbáltuk korán elkezdeni, de persze nem sikerült :)
A HÉV melletti fal hangulatosabbá tétele folyt megérkezésünkkor:
A Méheket pont sikerült elcsípni (fél8-as kezdés, ennyit a korán jövésrõl :) ), akik kissé kibõvítve léptek színpadra. A nagyhordós csávó olyan beszólásokkal operált, hogy néha a közönség fetrengett egy rövidet. Aki nem ismeri õket, ajánlom a Youtube-ot (bár ott valami hülye szintit rakott mögéjük, na az nem tartozik a mûsorhoz normálisan):
A Világzenén a Värttinä mosott ruhát, és egyéb finn-jellegû zenével árasztotta el a közönségét:
Aztán, sajnos a hét során csak most elõször, meglátogattam a Jazz színpadot, ahol a European Mantra tépte a húrokat. Messze nem Grover Washington jellegû smooth dzsezzre kell ám gondolni, inkább a Másfél áll hozzájuk közel, de mégis teljesen más.
Az utolsó napra egy egész homokváros épült a sármentesítõ anyagból:
Deák Bill elblúzolgatott kicsit a Hammeren:
És itt már bontják a Nagyszínpadot, bár még a buli zajlik a sátrakban.
