A parti köd elindult a folyó völgyében a város fele, de útközben meggondolta magát, és felkanyarodott a hegyre. Ettõl viszont a szomszéd híd fele eltûnt :)
Másik érdekesség a képen, a jobb szélen látható folyóval párhuzamos híd. Amivel tulajdonképpen a rakpartot tehermentesítették, de akkor is mókás nem keresztben utazni egy folyó felett.
Az estét Nazarében töltöttük, egy szép kis óceánparti nyaralófalucskában. Eleinte aggódtunk, hogy hol lesz szállásunk, de a városka fõutcáján fürtökben ültek a nénik “Quarto-Room-Zimmer” táblákkal :)
Séta a homokos plázson, újabb sült halak elfogyasztása után nyugovóra tértünk egy cukrászda fölött. Nem volt kérdés, hogy másnap hol reggelizünk :)
Reggel a piac is nyitva volt, megnézegettük a tengeri herkentyûket. Érdekes öltözködési szokás, hogy az öreg nénik (is) “miniszoknyában” mászkálnak, persze sok alsószoknyával kidomborítva. Hja, itt a meleg az úr.
És végre elértük egyik célunkat, az európai kontinens legnyugatibb csücskét (N38°47 W9°30, 140 méterrel a tengerszint felett).
Szerencsénk van ezekkel a “szélsõ pontokkal”, Nordkapp is a rossz idõjárásról híres, nekünk mégis sütött a Nap. Itt ködnek kellett volna lenni, nekünk meg egy szép naplementében volt részünk helyette. :) A szerencsébe a nyugalom már nem tartozott bele, pont egy KunságVolán busz álldogált a parkolóban…
Találtunk egy kiadó szobát, amirõl kiderült, hogy egy egész lakás nappalival, konyhával, fele annyiért, mint Lisszabonban egy éjszaka egy kis szobában. Ráadásul a világítótorony (már nyugdíjas) õre és mindenese volt a házigazdánk.
Ismerkedésünket a jelenlegi belvárostól egy kicsit arréb, Belémben kezdtük. A Belém-torony a folyó bejáratát védte.
Ide Combino villamossal érkeztünk, aminek nem mûködött a második ajtaja. Az utasok elég egykedvûen vették tudomásul, úgy néz ki, ez itt is típushiba. :)
Persze kiderült az is, hogy mi a baj forrása: automatikusan csukódik elég rövid idõ elteltével, az érzékelõ meg túl közel van az ajtóhoz, így többször elõfordult, hogy léptünk volna ki/be az ajtó meg el kezdett csukódni. Elsõ reakciója persze mindenkinek az, hogy visszatartja az ajtót kézzel, amit viszont – úgy néz ki – az ajtó egy idõ után nem tolerál…
Az idei augusztus 20-i tüzijátékot elég gyorsan elfújta az orkán és jeges esõ: kezdés után pár perccel leszakadt az ég… Ilyet még nem láttam, a “dézsából öntenék” kifejezés nem hülyeség, annyi víz esett le hirtelen. A szél meg vitt mindent, sátrat, ernyõt, embert, cserepet, szemetet. Fákat csavart ki (pl. a Rosevelt-téri Spenótház sarkán gyökerestül), ágakat tört le. Négy halott (eddig), több száz sebesült. A tömeg pánikban próbált ide-oda rohangálni. Nesze neked ünnep… Én egy erkély alatt gyakorlatilag szárazon megúsztam, de nem mindenki volt ilyen szerencsés aznap :( A Híradó különkiadása hajnali fél egykor.
Felvonulási téren Borfalu, neves és kevésbé ismert borokkal, borászokkal. Sikerült pár érdekesebb borba belekóstólni, például a Balatoni régióból Lesence-Estate Pinot Gris 2004 egy igen szép meglepetés volt. Kuriózumként említésre érdemes egy Ászár-Neszmély vidékrõl származó töppedt szõlõbõl készült Chardonnay a Korom borászattól, ami már-már Tokaji Furmint ízjegyekkel játszik.
Aztán találkoztunk egy rendõrautóval is a területen, és nicsak mi virít ott a kormányoszlopon? Egy borospohár :) Õket talán nem szondáztatják meg a sarkon…
Hazafelé menet (mi sem vagyunk már a régiek, hajdanán a “haza” a PestiEst melletti sátor volt…) tanúi voltunk a körúti villamos-felsõvezeték utómunkálatainak a Nyugatinál. BKV küzd erõsen a Combinó villamosaiért, csak sikerül nekik további oszlopok döntögetése nélkül :)
