Képek csak úgy…

Ma fiatalkorúakat legeltettem a Civil utcán. Egy EU-s sátornál nagyon ügyesen kirakták az Európa vaktérképet Izlandtól egészen Azerbajzsánig.

Ismét sikerült Dortmundban járni egy napot, most már a VB kellõs közepén: hétfõn Svájc-Togó mérkõzés a helyi stadionban (mely Németország egyik legnagyobbja! A fene gondolta volna errõl a kisvárosról, hogy ekkora stadiont épít…). A város színültig tele piros mezbe öltözött svájciakkal, togói szurkolóval csak nagy nehezen találkozok. Folyik a sör, a város fõterén óriási kivetítõn lehet követni az eseményeket (meg persze minden kocsmában és sarkon).
(Sajnos a vadi új Nokia N91-em diszkje beszart és magával ragadta a “gyönyörû” képeimet a nihilbe :( Így csak egy stadionkép maradt ide…)

Helsinki-napi ünnepségek városszerte, ma 455 éves a város. Annak ellenére, hogy ez egy hétfo, délután 6-kor már jórészt csak a színpadok szétszedését figyelhetjük… Négy körül (amikorra az emberek elszabadulnak a munkahelyrol) abbamarad az ünnepség két helyszínt kivéve. Az egyik a Senatorintori (a nagy fehér templom elötti tér) – itt az Euroviziós dalfesztiválok 50 évét adja elo egy szimfonikus zenekar. Természetesen az idei gyôztes dallal zárnak. Eros képzeloero nélkül nehogy belegondoljon bárki is, hogy hangzik a Lordi “metál” zenéje hegedun és brácsán :-) A másik helyszín meg Töölönlahti, ahol egy szép kis rock-koncertet rittyentettek.
Cikk a Helsinki Sanomatban.

Hát, kíváncsi vagyok, hogy ezt a fogkrémet mikor lehet majd otthon Magyarországon is kapni :-)
UPDATE: kiderült, hogy ez a kukident nem is fogkrém, hanem protkóragasztó…

A résztvevo országok zászlai már lobognak a Városháza elötti téren.

Pár órás alvás után (immáron egyedül) továbbutaztam a németekhez, Dortmundba. Az itteni stadionban 6 meccset is játszanak a mindjárt kezdodo VB-n, teljesen be vannak már zsongva. A fenti kép ötvözi a két fo utcadíszt: Focilabda alakú köztéri padok és szárnyas orszarvúak mindenfélére kifestve (a la cowparade).

Utolsó órák Oroszországban, hazafele megálltunk Vyborgban, megnéztük a szép kis váracskáját és aranyos kis óvárosát. A térkép alapján elindultunk a Krasznaja plóságy (Vörös tér) felé, de amikor odaértünk, kiderült, hogy azt már átnevezték :( Viszont Lenin még ott áll háborítatlanul, vigyázza a népet.

A sziget csúcsánál álldogáló hajdani navigációs oszlopok tetején csak jeles események alkalmával ég a láng. A város születésnapja elég jelentosnek minosül, úgyhogy még egy szép kis tüzijátékkal is megtoldották.

A Néván egy “regattát” is rendeztek a születésnap alkalmával, küzdöttek is a csapatok rendesen a széllel és hullámokkal.

A felvonulás végén a megfáradt indiánok hazatérnek a szigetükre (ok voltak ugyanis a Vasziljeszkij sziget felvonuló-csoportja).