Képek csak úgy…

Az Eckeröline akciózott egyet, ígyaztán áthajóztunk ismét Tallinba egy kis “európai levegõt” szívni, ebédelni egy jót Nagymama konyhájában (Vanaema Juures); valamint magyar meggykonzervet venni.
A fenti képet egy útkeresztezõdésben készítettem. Bizony, a fa pont a keresztutca közepén álldogál :)

Mint arról korábban beszámoltam, a dortmundi képeim odavesztek a hibás telefonom miatt. Legalábbis azt hittem – eddig! Merthogy egyszercsak hívtak Vancouverbõl, hogy sikerült leszedniük a képeket a visszaküldött telefonról és szívesen visszaadnák. :)
Így is lett, s voilá, már fel is kerültek a helyükre a többi kép mellé. Nem mûvészi alkotások, csupán egy szép emlék a Foci VB-rõl…
Lásd: Németország, Dortmund

Egy újabb csapatmóka, ezúttal az összes Technical Operations emberkékkel együtt. Nagy vonalakban vázolták, hogy is lesz az NSN (Nokia Siemens Networks) struktúra a mi nézopontunkból. Majd elbuszoztunk Nuuksio sarkához, aholis vízre bocsátkoztunk már megint, de ezúttal nem volt 750 lóero a csónak végében… :(
“Akadályverseny” finn módra: négy csapat, mégsincs nyertes vagy vesztes – csak egy “nagy” csapat.
Azér’ jól kisportoltuk magunkat, a vacsora még hátravan :)

Csak úgy dübörög az új blogmotor! (pontosabban mostmár van egy olyan) Mostantól ide jönnek a képek a mindennapi marhaságokról. Lehet hozzászólni, nem kell egyszerre száz képet letölteni, meg ilyen nyalánkságok. Van archívum is meg még egy csomó minden, mi szem/szájnak ingere.
Lehet, hogy a régirõl átrakom ide az összes képet, ne árválkodjon már üresen induláskor. Addig is az utolsó pár bejegyzés áthuppant.
Hajrá! :-)

Nyárbúcsuztató “túránkat” Pohja és Fiskars közelében ejtettük meg. Szép kis tóparti, szaunás mökkit találtak nekünk Krisztáék. A kép azt a ritka pillanatot örökíti meg, amikor éppen úgy tettünk, mintha kirándulnánk. Az idõ többi részében ettünk és fõztünk. Igazi túlélõtúra volt, gyomorkapacitásunk határait feszegettük erõsen :)
Adalék: Kriszta képei az eseményrõl.

A kaja pedig a finnek õszi csemegéje, rák volt (oké, volt utána levezetésnek egy gyönyörû steak is). Pepecs munka hozzájutni ahhoz a kevéske húshoz, ami benne van. Viszont tényleg finom :-)

Na így néz ki 45 csomó a vízen. Amúgy szélcsend volt :)

Történt pedig, hogy itt tartózkodott a finneknél pár ázsiai srác, akikkel “virtuálisan” együtt dolgozunk. Gondolt egy nagyot a Fõnök úr, és rendezett ennek apropóján egy kis céges agyelhagyást [well, ez sikerült is, de ezt ekkor még nem tudtuk]. Fölpattantunk a RibIt cég laza csónakjára. 750 lóerõ. 45 csomó (~ 80 km/h) de csak azért, mert nem volt száz százalékig jó idõ. Elcsónakáztunk Espooból (ami Hkitõl nyugatra van) kelet-Helsinki alá megnézni egy világítótornyot, majd onnan vissza Kirkkonummiba (ami még Espoonál is nyugatabbra van). Wrmmmm!

Születésnap, meglepetésbuli. Ennyien már rég nem voltunk. Torta hegyek! Ez itt a gyertyás torta, ami nem akart elaludni. Mint azt a kidõlt gyertyákból sejteni lehet, nem volt baj a tüdõkapacitásommal. De a rafinált gyertyák újragyújtották magukat. :-) Nem tudom hogyan, de nem voltak képesek nyugodtan elaludni. Szikráztak egyet, és lángoltak ismét :)))
Kösz mindenkinek az estét!

Korábban már értekeztem a parkolásról, itt mégegy adalék. A város tele van “Privativo” parkolókkal: egy-kettõ a normál parkolóhelyek közül nevesítve van valakinek. Ahol amúgy is egy-kettõ hely volt, vagy “valakibõl” van túl sok, földi halandó számára nem marad legális hely. Viszont ezek a helyek amiktõl félni kell, mert ha odaállsz, megbüntetnek, elviszik és felnégyelik a kocsit. Ha a tilosban állsz (és nem nagyon akadályozod a forgalmat), az senkit nem érdekel. Így alakulhat ki ilyen eset, mint a képen: a parkoló üres, az út közepén meg ott parkolnak az autók :-)