Rázzuk a rongyot is egy kicsit. ;) Ez itt a szálló alatti uszoda. Majdhogynem olimpiát lehetne rendezni benne, olyan hosszú. Két emelet magas, és a mínusz harmadikon van. Néhány “naplámpát” kéne még felszerelni és akkor még napozni is lehetne a pálmafák mellett :)
A “híres kínai feliratok” sorozatunk bemutatja: “A Szünet Szolgál” címû epizódot. :-)
UPDATE: Most így jobban megnézve (tegnap csak gyorsan feldobtam a képet) a harmadik írásjelet használják a “szerver” (mármint HP-szerver, SUN-szerver) kifejezésére is…
Elsõ munkanap, elkezdtük tanítani a kínai kollegákat. A fõnök meghívott minket ebédre. Szokásos cucc, középen forog egy halom étel, veszel amit érsz. Jópofa, hogy szépen lassan forog az magától, nem kell veszettül pörgetni a következõ fogásért. Rágódsz egy kicsit az aktuális porcon, és mire befejezed, ott a következõ ínyenc fogás. Volt jó is, rossz is, semmi említésreméltó. Kivéve ezt a két galambot, akiket csõrtõl bokáig feltálaltak. Csak tudnám minek, a kínaiak sem gondolták a fejrõl, hogy ehetõ (vagy csak a többi stuff jobban ízlett nekik?) Bár egy blogban (Khívától keletre) a fejet mint feltehetõleg ínyencfalatot írják le, az itteni kínaiak errõl nyilván nem tudnak. Mondjuk a marinált medúza az legalább ízlett nekik…
Esti update: Hot Pot volt a vacsora. Ez olyasmi, mint a mongol grill otthon: jön a nyers kaja, elkészíted magadnak. Csak itt egy félbeosztott bográcsban rotyog a lé, abban fõzi az ember a kaját. A fele vastagon tele csilivel és egyéb halálosabb tömegpusztító fegyverrel, a másik felében csak egy döglött hal úszkál, de legalább nem erõs, mint a pokol (na jó ez így egy kicsit túl naturális, végülis a halászlé is döglött halból van, nem-e? :-) ). Nahát ezekbe a levekbe fõzöd meg a bármit amit kértél. Még idõben lerámoltattuk az öt centi vastag (ez nem költõi túlzás!) csilit a fûszeres oldalról, így kellemesen “enyén” csípõs lében fõzicskéltünk. Csirkehúst, bárányhúst, borsos marhát, tehénfarkat, agyvelõt, mikor mi akadt kezünk ügyébe… Hmm. Ezek tényleg mindent esznek :-)
Még mindig a Mennyei Béke tere. A Mao mauzóleum és a Quianmen (Fõbejárat, a régi városkapu a tiltott várostól délre) között gyerekek “tréningeztek”. Az egyik oldalon rendes gyorskorcsolya edzés folyt, csak görkorival. Kicsit szokatlan, de semmi érdekes. A másik oldalon azonban a srácok térdvédõben és bukósisakban verekedtek… Jó, nem ököllel, hanem cselgáncs-szerûen — próbálták a másikat földre vinni. Fura népsportok vannak errefelé…
Ma béreltem egy autót és kikocsikáztunk a Falhoz (jó másfél-két órás út). Több szakasz van a környéken rendbetéve, én a kicsit messzebbi, nem annyira tömeges Mutianyu-t választottam. Szuvenírárusból persze itt is folyót lehet rekeszteni, de legalább fent a falon nem voltak turistahordák. A Fal hihetetlen, de … tényleg Nagy. El nem bírom képzelni, hogy lehetett ezen gyorsan közlekedni fel s alá, mert a lépcsõi eszméletlenek. Keskenyek és picik, nagyon oda kell figyelni hova lép az ember. De kinek van erre ideje amikor épp támadnak a mongol hordák?!
Párszáz méterenként bástyák, némelyekre fel is lehet kapaszkodni, a többin csak átslisszolni. Nyáron mondjuk jó lehet behúzódni ezekbe hûsölni egyet… Felfelé libegõztem — tudom lusta vagyok –, de lefele gyalogoltam. Ekkor látva a szembejövõ (gyalog fel) arcokat, nem bántam azt a 3 eurót amiért felrepítettek a libegõn :) Itt különben két felvonó is van (külön cégek, egymástól elég messzi bástyákhoz visznek fel), az egyik alatt meg szárazbob pályát is csináltak — le is lehet “szánkózni” a hegyrõl :-)
Mindenesetre sikerült majdnem a legjobb idõben ellátogatni ide, a színek állítólag októberben a legszebbek. Messze látszott valami magas csipkés, havas hegység is, a fal meg folytatódik fel-le a hegyormokon, ameddig a szem ellát.
Technológiailag fejlettek, az összes lámpa ledes, némelyek ráadásul napelemmel felszereltek. Mégis, a lámpa mellett általában ott áll egy egyenruhás piros zászlóval, aki a lámpa piros jelzésekor a gyalogosok elött tartja a zászlaját, zöld jelzéskor pedig a keresztben igyekvõ bicikliseket próbálja feltartani. Ezek a kis sárgák nem értenek a jelzésbõl, csak akkor veszik tudomásul, ha valaki fizikailag keresztbe áll (épp ma láttam a metrón: a peronon fel van festve az összes ajtó helye, tisztán jelölve hol fognak leszállni, és hol kell neked várni a vonatot. Csúcsforgalom kezdete volt éppen. Egy egyenruhás széttárt karokkal áll a beérkezõ szerelvény adott (még zárt) ajtajánál, és így tartja vissza a két oldalról beinduló tömeget amíg az ajtó kinyílik, és akkor már a kiömlõ tömegnyomás úgyis elsodor mindent az útból.) A közlekedés amúgy félelmetes, de mûködik. Pirosnál szabad jobbra kanyarodni, és ilyen esetben a gyalogos ugrik, nem az autós vár.
És itt látható a Mennyei béke kapuja a Mennyei béke terérõl fényképezve (meg az ominózus zászlórúd). E mögött nem sokkal kezdõdik a Tiltott város. A fotós háta mögött pedig a tér (a tankos diáktüntetõs) Maó õfelsége mauzóleumával, talán a parlamenttel, egy csomó “papír”-sárkány röptetõvel. Szintén gigászi.
Pár órás repülés a SAS economy plusszán (van hely a lábnak! De csak 4 sornyi ilyen hely van a gépen…), és máris Pekingben találja magát az ember. A reptéren minden zökkenõmentes, az a töménytelen kínai, aki a helsinki útlevélellenõrzést úgy be szokta dugítani, itt úgy átfolyt a vámon, mint víz a szitán (igaz, itt nem három, hanem harminc határõr pecsétel :) ). Szingapúrból a SARS idejébõl ismerõs “Health declaration form”-ot is ki kellett tölteni, majd hõkamerával jól megnézték nem vagyok-e lázas. Ezek itt még mindig félnek? Pedig eddig mindig ebbõl az országból kifele mentek az érdekes vírosok, nem befele…
A legnagyobb gáz a taxi itt. Nem beszélnek semmilyen nyelvet, utcán leinteni egy taxit így reménytelen (hacsak nincs felírva egy kártyára az úticélod). Sikerült a szállóba érni valamivel 3 elött, és mivel ez a Tiltott város “mellett” van, gyorsan elszaladtam megnézni. Kémeim jelentették, hogy pár éve renoválták, talán mostanra befejezték. Hát sajnos nem, még a középsõ épületeket festegetik, nem látszik belõlük sok az álványzattól. A többi azonban kész, és gyönyörû. Aprólékosan kipingálva, bõven aranyozva; fenséges, hatalmas.
Kifele jövet akadt egy kis probléma, a Mennyei béke kapuján nem engedtek ki, mert épp a zászló(le)vonó ceremóniára készültek, és a kapu pont azzal van szemben. Aztán végül elkordonoztak a túloldalon jobbra egy kis csapást, amire ráengedték egyszerre az idõközben felgyülemlett tömeget. Hmm. Túléltük :) Viszont az én utam balra vezetett volna, így kerülhettem meg az egész gigászi teret.
A második képen még a nagy tömeg kialakulása elötti idõben játszódik, ahol a kis kínai turistákat szépen kettes sorba állította az idegenvezetõ (legalább nem kellett megfogniuk a melletük álló kezét)…
Háh, találtam egy érdekes oldalt: korttelit.fi
Helsinki belvárosának térképe, gyakorlatilag minden egyes házról jó minõségû szép képekkel. Nakérem így néz ki Helsinki nyáron, napsütésben.
Néhány kávézó, csak úgy összevissza: Ekberg a Bulevardin; a Cafe Engel a Nagy Fehér Templommal szemben; a Kappeli az Esplanadi közepén.
Megszületett az eredmény, a finnek kitörõ örömmel díjazták ezt a perverz kis Syötti-t (Bait, azaz Csali, jobb alsó kép. r: Malakias), ami egy kisfiú és egy kishal barátságáról szól, amint kihorgásszák a rozmáralkatú vén faszokat a medencébõl és a nagyhalakat a tóból. Szerencsére csak ez utóbbiakat eszik meg (bár az is elég furcsa látvány ahogy a kishal falatozik a nagyhalacska húsából), az elöbbieknek csak a farkukat harapják le. Na szóval ez a Fõdíjat, a Közönségdíjat, Laurea-díjtól és az ANOBA-tól egy-egy “special mention”-t gyûjtött be (“a humoráért”). A másik ANOBA “special mention” az Ankkuri (Horgony, r.:Tommi Juutilainen) kapta, ami nem kevésbé altesti és perverz. Annyi jó, érdekes film volt itt, hogy válogatták ki pont ezeket a díjakra?!
A legjobb finn animációnak Laurea-díjat egyébként egy egész jó kis rajzfilm, a Säieteoria (String theory, r: Kim Helmisen) kapta. Pár szóban talán a “minden mindennel összefügg” írja le jól, de a globalizáció a hangsúlyos téma benne. A másik “special mention”-t Milja Aholan Viisi aamua vielä (Még öt reggel) címû hmm… “enyhén” agitpropos alkotása kapta (a szociális rendszer leépítése és a politika tanmese).
Animation NOrdic and BAltic (ANOBA) hálózatban jelenleg 6 filmfesztivál van, mindegyiken jelölnek egy-két filmet az ANOBA díjra. Ez egyúttal nevezést jelent az európai Cartoon d’Or megmérettetésre is.
Az ANOBA-nezevést az észt Mati Kütin Une Instituutille (Álom Intézet, bal alsó kép) kicsit unalmas (mondjuk álmosító :) ), de aranyos filmje kapta. Ez fõleg azért meglepõ, mert ez a filmecske már megkapta a nevezés jogát erre a díjra a legutóbbi észt fesztiválon… Ugyanitt a közönség a lett Janis Cimermanisin Medibas (Vadászat, felsõ kép) bábfilmjét találta a legjobbnak, ami tényleg fergeteges volt. Az erdész — három szaki segítségével — jól megmenti az erdei haverjait (az állatokat) a vadásztól (aki két fekete napszemüveges testõrrel egy Hummerben érkezik a mészárlásra vadászatra). Na ebben volt humor :)
