Képek csak úgy…

Hülyéért itt se kellett a szomszédba menni. Ez a példány söröskupakokból készített lovagi páncélinget magának.

Fesztivál közben végül nem volt lehetõségem írogatni, itt van hát utólag. Egyúttal az Ålandi képekbe is beszúrtam még egyet-kettõt.

A fesztivál négy játszóhelyének egyike a Rantalava = parti színpad. Hát tényleg a partra rakták :) Itt éppen a Sonata Arctica húzza-vonja. Ez volt az egyik kedvenc színpadom, mert a mienkrõl pont jó rálátás (és fõleg ráhallás) volt – ugyan szabad szemmel kicsit messze, de a közelben volt egy kivetítõ is. Csak kigurítottam egy széket a színpad szélére, és már ott is ültem a páholyban :) (értelemszerûen felváltva mentek a mûsorok ezen a két színpadon).
Az elsõ nap egy kicsit durvára sikeredett zeneileg, nekem egy kicsit túl metálos volt, de azért túléltem. Nálunk búcsuzott a Ministry is, pár nappal késöbb Pesten a Petõfi csarnokban is jártak.

Ruisrock, Turkuban. Szép kis Apple gépek vannak a Mediakeskusban, meglássuk, lesz-e rá idõm tudósítani folyamatosan. ;)
Egyelõre annyi látszik, hogy sokkal kisebb, mint számítottam. Még a MainStage is csak egy Szigetes közepesnek felel meg és elötte a szabad hely (a látogatóknak) is elég kicsi. Nem csoda, hogy a finn zenekarok (is) szeretnek Szigetre jönni, ott annyi ember elött játszhatnak, mint a finneknél soha.
A MainStage-en lesz Nightwish meg HIM, én a Paviljonki stage-en ugrabugrálok, itt mondjuk The69Eyes és a Ministry lesz mûsoron.

Tegnap a szomszéd szálloda kerékpárját, ma egy másik “népszerû” közeli hotel bringáját találtam a cég bejáratnánál. Úgy látszik, már a taxit is erõsen meg kell gondolnia az idelátogató kollegáknak… Ez már a vég kezdete, vagy csak sportosak a látogatók?

Bizony, az Onedin család még mindig a hajózásban érdekelt. Mariehamn kikötõjében az egyik check-in pult.

Åland mintegy 6500 szigetbõl áll, saját bevallásuk szerint ebbõl csak 65 lakott. Amik viszonylag közel vannak egymáshoz, azt ilyen töltésekkel összekötötték, így elég jól lehet közúton is ténferegni a szigetvilágban. Míg észak-nyugat felé bringázva inkább a tanyák/falvak és legelõk voltak túlsúlyban, erre délre a kis szigetek és a tenger volt érdekes látvány.
Nåtö szigetén egy természetvédelmi területen sétáltunk egyet, ott egyszercsak ez a jószág kuksolt ki a magas fûbõl:

Az egyik ålandi kocsma kijáratánál láttuk ezt az ötletességet. Miután hajnali kettõ után(!) nem lehet a teraszon fogyasztani, dohányozni viszont muszáj, az ajtóban lerakhatod a sörödet egy számozott rekeszbe.
Ha visszatérve még emléxel a számra, tovább ihatsz.

Hétfõn egy majdnem teltházas koncertet adott a Bon Jovi a helsinki Olimpiai Stadionban. Ide “vidékre” egy speciális cuccot hoztak, mert “Európából” a kamionok nem nagyon tudtak volna ideérni idõben. Londonban megpakoltak egy repülõt a helsinki és oslói színpaddal és kellékeivel, majd átdobták ide… Még pénteken elkezdték építeni a srácok, én “csak” vasárnap és hétfõn munkálkodtam rajta.

Amit két nap alatt felépítettünk, azt a koncert után három óra alatt szétbontottuk. Rosszabbra (hosszabbra) számítottam, ennyi idõ alatt az Arénát se szedtük szét a múltkor…
Színpad bal hátulja, a vonós dobogó:

Ez meg a Bon Jovi öltözõ volt, még szépen és rendben :)

Ez egy levélrészlet, amit ma kaptam a cégnél. Csak szegény Kenny bele ne halljon az áramszünetbe :)

Van itt a Nokiában egy új marketing izé (hogy milyen környezettudatosak is vagyunk mi) a Power of We:. We create, we energise, ésatöbbi. Ezt ma láttam a Fõhadiszálláson, egy szép példa a We Recycle szlogenre ;-D