Képek csak úgy…

Firenzében egy köztéri bringatároló.
Itt azért több napot is eltöltöttünk, majd lesz több kép is.

Siena fõterén már éppen sötétedik, a helyi bácsik láblóbázva nézik a turista-tömegeket.

Valahol a hegyekben, Pisa és Siena között egy kis középkori város, San Gimignano. Itt is tornyot másztunk.

Pisában a torony még éjjel is ferde, de csak nappal lehet megmászni pontosan idõzített csoportokban.

Velence, ahol a postás sem biciklivel jár…

Az úgy kezdõdött, hogy ennek a poénos zenekarnak, az Apulantának, a színpadi — hogyishívják — “kívánalmai” között szerepelt a fenti mondat. Ez az a papír, amin leírják, hogy ilyen hangosítás, olyan lámpa, ennyi mikrofon, oda egy monitor, meg egyéb ilyen technikai maszlag. Az egyik számukhoz nem a szokásos nagy dobszerkót használják, hanem van egy külön kicsi, két dob+cin cucc, ami egy kis mozgó színpadféleségen várakozik a látóhatáron túl. Amikor az idõ eljön, ezt be kell gurítani a színpad elejére. Na most erre írja a fenti követelmény, hogy ezt kettõ (2) darab embernek kell betolni a helyére, akik feketébe vannak öltözve. Vagy sehogy (…sincsenek felöltözve: “alasti”=meztelen).

Nos, ez a két õrült “kollega” úgy gondolta, hogy a kérés az kéres, ha ez kell nekik, ám legyen. Majd akkor õk megfelelnek a követelményeknek. ;-)
Ezt az utolsó pillanatig nem akarta elhinni a színpadmester sem, de aztán szerzett egy üveg “védõitalt” nekik — bár a munka alatt zéró tolerancia volt érvényben, ez azért erõsen kivételnek minõsült. A zenekar “mindenesével” szépen megbeszélték, õ jót vigyorgott és áldását adta a produkcióra. Mint mondta, ezt évekkel ezelött írták oda, de még soha senki nem válalkozott a feladatra.

A megfelelõ szám elérkezett, nekiveselkedtek és elkezdték betolni a cuccot. Akkora lendülettel, hogy a cintányér le is borult nyomban. Ekkor ébredt a közönség (a nagy csörömpölésre mindenki odakapta a fejét) és kis vidámsággal meg némi füttyögéssel reagált a látottakra.

A feladat végeztével kivonult a brigád a színpadról, akik amúgy a zenekart is meglepték. Õk már rég elfeledkeztek a poénnak szánt félmondatról, a fifikás “mindenes” meg nem szólt nekik.

A helyszín még arról is nevezetes, hogy azon a nevetségesen szûk szoroson át közlekednek a tömbház méretû hajók is Stockholm és Turku között. Amíg ott el nem megy egy ilyen monstrum, meg nem mondaná senki, hogy az ott elfér. Mint látszik, nagyobb, mint a színpad, pedig azért ahhoz sem kellett nagyító.
A szájhagyomány szerint, amikor a Nirvana játszott errefelé, a színpadjuk valahol a Rantalava (szemben a jobboldali) tájékán volt. Egyszercsak a hátuk mögül megjelent egy ilyen 15 emeletes szörny, azok meg abbahagyták a zenélést a leesett állukat keresgélvén… F*king amazing! — mondták, majd folytatták a koncertet.

A 2008-as Rusirock péntekének nagyágyúja a Nightwish volt. Még úgyse láttam õket az “új” csajjal, így amikor a Paviljonkilaván a Ministry végre a húrokba csapott, elszabadultam a Nagyszínpad elé. Volt fény, meg hang, meg tömeg. Végülis elég jól szólt, de teljesen más stílus, mint az elõzõ leányzóval.
Szombaton a HIM volt a fõmûsor éjfélkor. Akkor már lusta voltam tömegelni, ezért szépen letelepedtem a színpadon a ládákra, és vártam a kezdést. Voltunk vagy négyen-öten. Aztán megjött a zenekar, és velük vagy húsz-harminc nép betódult és odaállt elénk. Hogy az embernek a backstage-en is tömegnyomorognia kell… Felháborító. ;-) A dobos szépen melegített, forgatta a lábát, helyben ugrált, meg ilyesmi. Valamelyikõjük szülei is ott voltak, aranyos volt a két öreg, ahogy szurkoltak a “kis” fiúknak oldalról.
De a poén csak ezután következett, a HIM monitoraiból jóformán csak a dob szólt hátrafelé, ennek megfelelõen a színpad mögött a dalok elég kevéssé voltak élvezhetõek, csak a színpad elé kellett menni mûélvezetért…

Az egyik kisszínpad mélynyomói MÁV raklapon álldogáltak… :-o
Nem ez az egyetlen magyar vonatkozása különben a Ruisrock fesztiválnak. Épp most, teljesen véletlenül az És ilyen a box (az LGT-sztori) könyvet olvasva kiderült, hogy már az ötödik Ruisrockon az LGT is tiszteletét tette. Aminek persze Lógétéék akkor marhára nem örültek, mert éppen az amerikai turné kellõs közepén voltak, de valami magyar funkcionárius ragaszkodott hozzá, hogy oda-vissza repüljék át az óceánt ezért az egyórás koncertért…

Nem, ez nem iparihulladék-telep, hanem a fesztivál kerékpártárolója péntek este. Szombat volt a teltház, de mint látszik pénteken se voltak kevesen. Ruissalo szigete igazából Turku mellett van vagy 4-5 km-re a központtól, így nem csoda hogy sokan gördülve jönnek.