Iron Maiden
Friday, July 8th, 2011
Idén a turkui Ruisrock helyett a helsinki Olympia-stadionban ténykedtem. Az Iron Maiden csapatta itt, elõzenekarként Alice Cooper fejezte be a turnéját.
Meglepetésemre a fény-es arcok finnül próbálták az utasításokat dobálni — bár elég összetettnek nézett ki a rendszer, de ettõl azt hittem megint valami lokál cucc. De nem, csak a turnéval két finn srác utazott fényesítõként, és most örültek, hogy hazai pályán vannak. ;)
A szokásoktól eltérõen nem hajnalban kezdtünk — gondoltam, nincs sok láda. Pedig volt…. ;/ A tour/stage manager eleinte elég barátságosan tekintett a világra, aztán egyre morcosabban. A csúcs az a load-out volt, addigra már kiabálásig jutott szegény. Pedig, ha elmondta volna, mi a problémája, bizisten segítünk neki, dehát ugye a néma gyereknek az anyja se… ;/
A roadiek amúgy már jártak itt, például Excellent Bob-bal (neki bármi “Fucking Excellent!”) pár éve a Bon Jovi-n kínlódtunk a Gladiátor spotokkal, most idén a színpadon ügyködött valamit. Volt egy nagyszakállú bácsi is (szintén visszatérõ arc), aki olyan könnyedén tekergette a vaskos kábelkötegeit, mint a varrónõ a spulnit.
A látványhoz hozzátartozott egy gigászi Eddie fej is. Jópofa volt >>_ezt_<< összeszerelni. Külön meg kellett erõsíteni a színpadot ott, ahol az Eddie-fejet mozgató “targonca” közlekedett, mert volt jópárszáz kiló. Plusz a fej… A fejért felelõs roadie is jó, olyan hangja van, amilyet ennek az Eddie-nek képzelne az ember ;) a stílusa meg udvarias, de fárasztó: Minden egyes mondata elött “Gents, please. [2 másodperc hatásszünet, majd a feladat]“. De ha egy perc alatt négyszer elhagzik a “Gents, please”, az egy kicsit, hmm, érdekes. De legalább végtelenül nyugodt fazon, és elég gyorsan összeraktuk vele az Eddie-fejet.
Összességében kicsit elcsúszott a dolog a hangpróbán, majdnem egy órával a meghirdetett idõpont után jöhettek csak be a nézõk. Az alábbi képen a vihar elötti csend: a biztonságiak már a helyükön, de a közönség még kint várakozik:
Ez a látvány meg már a koncert vége felé, fél11 táján. Mint látható, a Nap még mindig besüt a színpadra (hja kérem, a 60. szélesség áldásai). Ez nem is lett volna akkora baj, ha nem építettek volna egy külön tornyot (fenti kép közepe, a hangmérnöki sátor [FOH] fölött) a 6 darab spotlámpának, amikbõl az égegyadta világon semmi sem látszódott :)
