Képek csak úgy…

Kuldiga már erõsen nyugat-Lettországban van, de így is csak nagyjából 130 km-t kellett autókázunk. Szállásunk — a Hotel Metropole — pont a belváros közepén volt. Jóformán egy lakosztály méretû szobát kaptunk, majdnem tökéletes volt (csak az ágy volt túl puha).
Nem egy ilyen “western” jellegû/építésû házzal találkoztunk, ahol ilyen “szögletes” fõfal mögött rendes sátortetõ bújt meg.

Vasárnapi sétánk közben szûnni nem akaró harangozásra lettünk figyelmesek. A harangozás alatt egy húsvéti körmenetet találtunk. Nem messze volt az ortodox templom, ott elõzõ éjfélkor buliztak — idén egybe esett az ortodox és katolikus húsvét.

Jó kis faházas óvárosa van Kuldigának, kis patak is elõtûnik itt-ott, aztán eléri a belváros szélén a marha széles és igen gyors sodrású Venta folyót (amin európa legszélesebb zúgója [rapid] is van. A szép kis téglás hídról pont rálátni.)

Szombaton Jelgavával folytattuk. Ez egy nagyobbacska város és jól hangzott a “tartalma” is: itt található a balti országok legnagyobb barokk kastélya, amit ugyanaz a Bartolomeo Rastrelli tervezett, aki a szent-pétervári Téli Palotát (Ermitázs) meg Peterhof gyönyörû kastélyát is.
Ehhez képest nem volt nagyon lenyûgözõ a Jelgava palota. Manapság egy egyetem mûködik benne és láthatóan törõdnek is vele, kívülrõl viszont kissé rohad. Bár nyomokban emlékeztetett az Ermitázsra, azért ez nem érte meg a kitérõt.

A belvárosban véletlenül belebotlottunk az ortodox templomba, ahol kígyózó sorok álltak a hátsó kapunál megáldatni a húsvéti kajákat.
Egy gyors (de finom) ebéd után tovarobogtunk Kuldiga irányába.