Riga
Rigában töltöttük a következõ két napot. Ebbõl nagyjából egyet (kis megszakításokkal) a piacon. Szép nagy piac, külön Nagycsarnoknyi hangárok a különféle mûfajoknak (zõccség, hús, tej, hal), ezt kiegészíti még a környezõ szabadtéri stand-szekció, szóval volt mibõl válogatni. Azért jutott idõ városnézésre is. Az elsõ képen Roland látható a Városház téren. A kardja hegye volt (vagy tán még mindig) a nullkilométerkõ. Innen mér(t/n)ek minden távolságot Lettországban. Nem messze tõle látható egy emlékplakett a földön, ami az elsõ télünnepi fenyõfa helyét hivatott megörökíteni. A legenda szering 1510-ben történt elõször, hogy az örökzölddel örömködtek az emberek — akkor még az új évet ünnepelve.
Praktikus infók: a Hotel Best-ben találtunk szobát magunknak, ami, hát, nem volt éppen a nevéhez hû. Bár vadi új az épület, egy csomó kényelmetlenség, recsegõ padló, igénytelen álmennyezet és ex-szovjet személyzet rontotta a kedvünket. Mivel a belvárostól kicsit távolabb található (szerencsére közvetlen troli kapcsolattal a Városháztérrel), megnézhettük Riga kevésbe kipucolt részeit is. Bizony van még mit munkálkodni itt is. A letteknél nagyjából 30 százaléknyi orosz él (messze a legtöbb a balti országok között). A mintegy félmillió “nem állampolgár” lakossal (a 2.3 millióból) alighanem elég konfliktussal, sérelmekkel teli lehet errefelé az élet…