A reggeli büfé bejáratánál volt ez a “gyerekrajz kiállítás”. Ilyen helyeken a kis ünytyürü-püntyürük helyben összefirkált papírjait szokták kirakni, ráírva, hogy “Józsika, 5 és 3/4 éves”. Na, tessék a jobb felsõ rajzot skubizni… Igen, az egy kicsit túlkoros: “Eliza, 20 éves” :-D
Vigyázatlan kezek nyitva hagyták a “játszóteret” a hajón. Éjfél környékén a valóban idevaló (“8 éves korig”) gyerkõcök már nem jelentettek konkurenciát, így néhány — magát felnõttnek tartó — utas “véletlenül” beleesett a golyók közé. Úgyis rég ki akartam próbálni :-)
Utunk célja a Sarkkör volt, Áron úr pechére a Mikulás is pont itt lakik :-) Nagy lakli létére enyhén… hmmm… meg volt illetõdve a pirosruhás bácsi meglátogatásának ötletétõl. Az “are you a good children?” kérdésre (a nyelvhelyességbe most ne menjünk bele) gyorsan hátrapillantott ránk – ez meg is felelt õszinte válasznak a Mikulásnak ;->
Idén Juhannust (Szentivánéjt) a sarkkör környékén töltöttük Rékáékkal. Bár Ouluban lement még a Nap rövid idõre, de csak hajnali 1 körül, ígyaztán a sarkkör alatt is élvezhettük az Éjféli Napot :-)
Tapiola alatt a tengerparton nagy harcnak voltunk szemtanúi, ez a hattyú egy egész csapat libával szállt szembe (akik persze be voltak szarva, ott ugrált a sok fióka még körülöttük). Végül sikerült mindenkinek bemenekülnie a nádasba.
A kézbõl evõ mókusok (Sciurus vulgaris) egy (újabb) példánya Seurasaariról. A ravasz kis dögök szépen a látogatók elé ügetnek, és alaposan kiszaglásszák kinél van valami ehetõ. De itt még a cinkék is az ember kezére szállnak.
Azt eddig is szinte elvártuk, hogy május 1-jén, Vappukor, még hulljon egy kis “utolsó hó” itt Finnországban. Természetesen a Svédeknek ezt is jobban kell csinálniuk: közép-Svédországban ma, június 14-én nagyjából 10 centi hó esett. Úgy, hogy elötte pár nappal még (plusz) 30 fok körül jártak. Szegény Norvégoknak is jutott az áldásból, de csak mutatóba.
Mivel ezek a részek délebbre vannak, mint Helsinki, és a múlt héten itt is közelítettük a harmincat, most kissé aggódva figyeljük a fejleményeket :-)
Nagy sportolás (bringa a Bodomi tóra, ott “strandröplabda”) után gyorsan visszapótoltuk az elvesztegetett kalóriákat KaCsáék kertjében megsütött husikákat eszegetve, amikor egy hatalmas lufi szállt el alig több, mint egy karnyújtásnyira fölöttünk. Már-már attól tartottunk, hogy lenyúlják a csirkelábakat a tûzrõl, de szerencsére továbblebegtek. (Itt még viszonylag messze vannak, késöbb már nem fértek bele az objektívbe, olyan közel jöttek)
Június 8-10 között ellepték a kisebb-nagyobb vitorlások a Haukilahti elötti tengerrészt. Itt rendezték a Volvo Suursaari Race-t. Az elsõ startlövés pénteken este 8-kor dördült el, szikrázó napsütésben.
Másnap ismét kijöttünk egy zseb-piknik készlettel. A faszenes eldobható cuccba csak egy tucat gyufát kellett beledobálni, a többit elintézte a széllel közösen. Olyan pöpec kis parazsat csiholtunk, hogy még egy órával késöbb is odakapott rajta a maradék kenyér (addigra a sajt és virsli már elfogyott :) ).
Ma megkíséreltünk behatolni Finnország egyik atomerõmûvébe, a loviisai létesítménybe. Felvérteztük magunkat egy 8 éves Lonely Planet könyvvel, ami szenttül állította, hogy Loviisa központjából fél egykor indul a busz, csak és kizárólag vasárnaponként. Mondanom se kell, ez nem jött be… Azért egyénileg eljutottunk a kapuig, aholis kiderült, hogy csak hétköznap délelöttönként fogadják az erre tévelygõket, hétvégén még a biztonsági õr sincs a külsõ portán. Azért még megpróbálkozunk késöbb, sose jártam atomerõmûben :)
