Képek csak úgy…

A hétvégén megint volt Maailma Kylässä fesztivál itt Helsinkiben, egy csomó jó zenekarral. A képen a perui La Sarita zenekar tombol éppen a színpadon, de a másnapi Ska Cubano se volt kutya. “Természetesen” megint a színpadon “lebzseltem” (hurcibáltam a berendezéseket jobbra-balra), nem rossz dolog ez a backstage élet :-)

Kriszta és István egybekelésének hosszú procedúrájának finn állomása, a “finn polgári esküvõ” és buli történt ezen a hétvégén. Éljenek soká!
A buli audio-vizuális részét szerény személyem biztosította :-)

Ma bejártam a Parlamentet a pincétõl a padlásig. Természetesen nem turistacsoportként, hanem egyénileg (köszönet a Fõtanácsos úrnak) :) A fene gondolta volna, hogy ennyi “hátsó” lépcsõház van, egy kész labirintus ez az épület. Délután ülésezett is a fél parlament [miután Gyurcsány kért szót, a fél ház amúgy is hézagos sorai teljesen kiürültek], pihenésképpen beültem megnézni hogy is zajlik az ilyesmi. Érdekes volt, na.

Mivel már erõsen megtelt a hócipõm a Finnair kajájával (fekete kenyér egy szelet sajttal, ami lehet, hogy qurva egészséges, csak épp teljesen ehetetlen), gondoltam egy merészet, és ezúttal spec kaját rendeltem. Azt már tudtuk, hogy a vegás (VGML) az talán még szarabb, mint a rendes, sószegény diéta nem érdekelt, a hindu kaja feltételezésem szerint ugyancsak sima vegás (késöbb kiderült, hogy nem jártam messze ezzel a gondolattal), így a figyelmem a kóser kaja irányába fordult. Fõleg, hogy az írás szerint spec konyhából lezárva érkezik majd (értelemszerûen). Hát, egy próbát megér.
Nos, míg a többiek egy féltenyérnyi Caesar-salátát kaptak, az én dobozom majdnem nem fért el az asztalon :-) Lazacderék paradicsomos és zöldséges körettel, csokipuding, gyümölcspüré, csípõs/sós zizi, saláta. Élni tudni kell :)

UPDATE: a visszafele úton “elfelejtettek” kóserkaját felrámolni a gépre, megint csak az a halálos feketekenyér jutott ;( Hát, eddig kettõbõl egy sikerült, azért én tovább próbálkozom. :)

A C.W.R. mögött egy nagyobb teremben alakították ki a Churchill múzeumot. Nagyon jó kis múzeum, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem (csak) a szokásos “tárlók között csoszog a nép” stílusú, hanem egy csomó “interaktív” része is van. Ez nem feltétlenül számítógépet meg egeret jelent, lehet, hogy csak kis táblácskákat lehet kihuzogatni további infókért, vagy ilyesmi. Churchill nem csak egy második világháborús miniszterelnök volt, elötte is ott nyüzsgött a politikában. Nem egyszer sikerült neki majdnem teljesen lerombolni a karrierjét, de aztán mindig “feléledt”, visszatért. Eddig errõl az idõszakáról vajmi keveset tudtam csak.
A képen egy gigantikus, interaktív kartoték-rendszer a világ történéseivel, de fõleg Churchill tevékenységével telepakolva. Az oldalán kis touchpadok, azzal lehet válogatni az évek/hónapok/napok kartotékjai és iratai között. Némely oldal csak szöveg, pár fényképpel, esetleg videóval, de néhány oldalt kinyitva az egész asztal megváltozik: például a gyõzelem napját megtekintve hatalmas ováció hangzik fel és a gigantikus asztal angol zászlóba burkolózik — a más napokat böngészõ többi látogató legnagyobb meglepetésére :-D
Churchill megkapta a tiszteletbeli amerikai állampolgárságot a háború után. Az ezt megtestesítõ dokumentumot (egy, a fedõlapján nevesített amerikai útlevelet) láttuk kiállítva pár napja Churchill szülõhelyén, Blenheimben. Nos, ugyanaz a dokumentum ki van állítva itt a Churchill-múzeumban is…

Szerencsére a repülõ csak késõ délután indult, Londonra is jutott idõ. A Downing street alatti második világháborús bunker — a Cabinet War Rooms, ahonnan Churchill vezette a háborút — megtekintését már sikerült kétszer elszalasztani, de ezúttal bejutottam és sikerült is néhány órácskát eltölteni odalent. A fenti kép a Térképszoba, ahol 24 órában ültek az ügyeletes (fõ)tisztek és követték a háború folyását. A falakon térképekbe böködött különféle színû tüvek jelentették a csapatokat, hajókat, frontot, miegymást. El lehet képzelni milyen szépen szét van luggatva mondjuk Amerika és Anglia közötti tengerrész…