Délutánra a Hughenden Manor jutott, ez Viktória királynõ pénzügyminiszterének (valamint miniszterelnöknek), Disraelinek a háza. Ahhoz képest, hogy egy iszonyú nagy birodalmat irányított, egy egészen visszafogott, majdhogynem “szerény” kis viskó. A parkban vagy százféle fenyõ (a ház elötti kert-részben nincs két ugyanolyan fajta fenyõ, pedig áll ott pár), de az egész jó kis vadregényes.
A vidéki Anglia bejárását a Churchill-szülõhely Blenheim kastély bejárásával folytatjuk. Tegnap Hatfield magasra tette a lécet, de ez másként szép ;) És Woodstockban van (bár ez nem az a Woodstock :) ) A spanyol örökösödési háborúban aratott gyõzelemért kapta a környéket Marlborough, a kastély építése 1705-ben kezdõdött. Azóta a 11. marlborough-i hercegnél tart a cím, de már a leendõ 13. is fiatalkorú. A kastélyparkban még saját kisvonat közlekedés is van (a kastélyhoz tartozó park és a különféle kertek is megérnének egy misét.)
Miután az elõzõ helyeken kiderült, hogy ez a lila gaz virágzik, hazafele beugtrottunk Denham falucskába, ahol áll ez a réges-régi házacska, szinte tetõtõl talpig beborítva lilába.
Második állomásunk még egy kicsit északabbra Knebworth, ahol a kastélyon kívül egy kicsit vásáribb a hangulat: dínópark, ugrálóvár meg ilyesmi szórakoztatja a kiskorúakat. A nagykorúakra is gondolnak: minden évben egy nagyszabású rockkoncert (Led Zeppelin, Pink Floyd, ilyesmi), van a parkban akár 50-345 ezer látogatóval…
A kastély is egy kicsit kevésbé volt látványos, de azért nem elfelejtendõ, hogy hajdanán a királynõ is ellátogatott ide.
A parkban a “kerítés” meg rozmaringból volt. Ekkora mennyiségben — pláne virágozva(!) még sose láttam ezt a fûszert. Tisztára báránysült illat terjengett :-)
London (-környéki) utazás a vidéki Anglia megtekintésével kezdõdött ma. Végre sikerült olyankor idejönni amikor már nyitva vannak, de még nem zártak be :-) [Nem volt egyszerû, beletellett pár évbe].
Észak felé elsõ állomásunk a gyöngyszem Hatfield volt, a Cecil család birtoka, olyan 1611 óta… Elég az hozzá, hogy már az elsõ “szobában” az ember lepadlózik…
Az idei April Jazz-rõl sajnos nagyjából lemaradunk London miatt, azért a nyitónap még pont belefért. Archie Shepp szaxofonozott barátaival (a dobos egyszerûen fergeteges volt), és a magyarosh hangzású Mina Agossi énekelt egy-két számot velük. A koncert után átballagtunk a (sör)sátorba, ahol egy másik koncert zajlott, de õk seholsem voltak Sheppékhez képest :) Viszont volt sör. Sajnos idén szinte az összes asztal és normális ülõhely “foglalt” volt mindenféle cégek részére. A pórnép — annak ellenére, hogy kifizette a 20-30 jurós belépõt –, a színpad oldalában foglalhatott helyett – vagy álldogállhatott…
Rövidhír: Az Espoon Honka ma harmadszorra is legyõzte a Lahtit a Finn Kosárlabdabajnokság döntõjében és így megkapta a Párduc-szobrot. Legutoljára 2001/02-ben voltak bajnokok, azóta szurkolunk az ismétlésért. Most végre sikerült :-)
UPDATE: meccs után természetesen nem rögtön haza vettük az irányt, a nekünk “szomszédos” karakalliói vendéglátóipari egységben hoztuk rendbe a vérnyomásunkat. Egyszercsak odalép az asztalunkhoz egy házaspár, hogy nem mi vagyunk-e Skamo szülei, mer’hogy hasonlít a szakállam. Aztán kiderült, hogy õk viszont Muurinen szülei, és hogy’s hogy-nem õk is pont itt laknak a környéken. :-o (az elöbbi mondatban szereplõ nevek játékosokat takarnak a fent bemutatott bajnokcsapatból).
Finn nyelvújítás :) Ez egy útjelzõtábla az erdõben.
VeeCee = WC
Puu = fa
PuuCee => az erdõben fából ácsolt árnyékszék, úgyismint budi. Nem vízöblítéses, hanem valami fareszelékkel/forgáccsal szórja le az ember a végterméket. Ötletes elnevezés :)
Már abban a hiszemben járkáltunk az erdõben, hogy végre elolvadt minden, itt a nyár. Aztán egy csendes kanyar után egyszercsak egy jégfal nézett farkasszemet velünk. Már majdnem kitavaszodott Finnországban :-)
