A finn/dán? Bonbon édesipari cég egy igen étvágygerjesztõ ötlettel ált elõ: tehénszarral (Bullshit, oké, tudom, bikaszar, de ezt nem igen használjuk magyarul). És mint ehhez méltó marketingfogásként egy székrekedéses bikával (már vöröslik a feje ahogy a sok kis bogyót kinyomja) illusztrjáják a finom nassolnivalót. :-) Gratulálok. ;-)
Hétfõn egy kanadai ürge mosta az agyunkat az Agile dolgokról (Scrum és társai), meg hogy a tradicionális waterfall mekkora ökörség (amiben azért lehet is valami). Alapvetõen érdekes volt — ez persze nem látszik az elöttem ülõ füzetében, aki már a harmadik lapot kezdi összegrafitizni :) — még ha nem is feltétlenül értek egyet vele mindenben. Attól félek, hogy átesünk a ló túloldalára ismét és ezt a dolgot (methodology?) kezdjük el ráerõltetni és használni mindenre, miközben ez csak szoftverfejlesztésre találták ki.
Fura volt a “politically correct” szóhasználattal szembesülni. Itt Finnországban a kétkezi foglalkozások jórésze “-mies“-re végzõdik (pl. putkimies), ahol a “mies” férfi-t és ember-t is jelent. Ezért érdekes, amikor egy nõre mondják ezt, de itt ez természetes. Angolul dolgozva az egy ember által egy nap alatt elvégzett meló mértékegysége a Man Working Day (MWD), ahol a “man”-nel ugyanaz a helyzet mint elöbb a “mies”-szel, szintén tök természetes, senkinek fel nem tûnik, hiszen a Man itt nem Férfit hanem Ember-t jelöl — még ha történelmileg talán van is némi nemi alapja.
Namost ez az amerikában szocializálódott emberke PD-t használ rövidítésül. Úgy mint: Person Day :-)
Amint korábban láttuk, egész eddig jóformán hómentes volt a tél. Most, hogy kitavaszodott a hóvirág helyett csak a hó nõtt ki a földbõl.
Eredetileg egy gigászi hóhegyet akartam iderakni a sarokról, de mire lefényképeztem volna, elhordták a hóhordó teherautók — szegények, most hogy dolgozhatnak végre, igen serények…
Az ember ilyen alkalmakkor elgondolkodik azon, hogy a világ megérett-e a pusztulásra…
HongKongba (illetve bárhova) megérkezvén (*) az ember készpénzhez szeretne jutni. Mi ennek a módja manapság: odaballag a pénzfakasztó falhoz és tartja a markát. De ha a fal azt mondja, hogy “Debug Error! Program xyz abnormal program termination (Press retry to debug the application)”, akkor az emberfia meggondolja magát és inkább sorba áll a másik masinához. Ami viszont nem hajlandó pénzt adni, és még csak el se mondja, hogy miért. Az kiderült, hogy a PIN-kód helyes volt, annyit hajlandó volt elárulni. Miután ez a jelenség már otthon is elõfordult, még nincs kétségbeesés, csak keresni kell egy másik bankhoz tartozó ATM-et, majd az ad. De az se ad.
Itt fallback történt az õsi módszerhez: egyik fajta készpénzt (EUR) kedves hölgy kezébe helyez, aki ezért másik fajta készpénzt (HKD) ad cserébe.
Ezzel ugyan már eljutottam a szállodáig, de vajon mit fogok mondjuk enni a következõ napokban? Szóval telefon a bankkártya hátulján lévõ számra, mi a töcs van. Aholis egy bájos üzenetrögzitõ finnül gagyog. Kössz. Szerencsére a svéd hablaty után angolul is elmondja, hogy õk bizony hétköznap napközben boldogan foglalkoznak az én összes problémámmal. Csak most vasárnap van…
Nosza, hívjuk a bankkártyaletiltást, azok csak 24 óráznak. És valóban! Elõadom a problémámat, a kislány megértõ, majd elárulja, hogy a hétvégén egész Skandinávia hitelkártyarendszere halott volt (a “meltdown” kifejezést használja a helyzet komolyságát érzékeltetendõ), de épp most indították újra, szóval nyugodtan fáradjak oda a legközelebbi avtomathoz, most már majd szóba áll velem.
Happy end: valóban pénz fakadt a falból.
(*) Megérkezés: a gépbõl kilépve, még ott a gate-nél tábla fogad különbözõ csoportokba szedett nevekkel. Az egyik az enyém. Hmm. Kiscsaj megértõ: nincs nagy vész, csak a csomagom nem utazott velem. De semmi baj, két óra múlva érkezik a következõ járat, azon már rajta van, csak szóljak oda a srácoknak a hetes belt-nél, hogy tudják hova kell majd utánam vinniük.
“Ez jól indul” — gondolta Stirlitz, majd kiballagott az útlevélellenõrzésen túl, hogy keressen egy ATM-et…
Szerencsére ez is happy end lett, bár igaz, hogy nem hatra, hanem éjfélre, de csak megértkezett a szállóba a bõrönd. Legnagyobb meglepetésemre egy speckó “Short transfer to Terminal 1″ cetli lóg rajta. :) Az elõzõ postból talán kiderült, hogy minden volt az, csak short nem, nagyjából 9 órájuk volt a szakiknak hogy ugyanazon a terminálon belül átcibálják a másik gépre. Nem sikerült nekik. Lehet, hogy ez zavart be?
Hmm. Amikor karácsonykor hazareppentünk, a repülõgépbõl kiszállva egymásra néztünk: mi ez a büdös, felgyújtottak valamit? De, mint kiderült, semmi különös, az csak a Pesti Átlagos Levegõ volt. Késöbb kitisztult egy kis szellõ hatására, de most úgy nézem odahaza megint neki lehet dõlni a légnek, olyan sûrû… ;-(
Ebben a feliratban nem a tartalom a lényeg (nem lesz víz holnap), hanem, hogy kedves északi rokonaink most talán elsõ alkalommal megpróbáltak a finn és svéd hivatalos nyelveken kívül angolul is kommunikálni velünk. Jó, persze az egyének szépen beszélnek minden helyzetben, de a hivatalok, szolgáltatók nem hajlandók — illetve eddig nem voltak hajlandóak (még arra az agyamentségre is képesek voltak, hogy a nulláról kezdõ finn nyelvtanfolyamról szóló értesítést finnül küldték ki ;-) ). A remény hal meg utoljára, de talán valami elindult…
Miért várom én ezt? Hát mert itt a két hivatalos nyelv miatt úgyis mindent több nyelven kell elõállítani. Ehhez hozzácsapni mégegyet szerintem nem akkora probléma, mint mondjuk egy egynyelvû országot rávenni egy második nyelv használatára… És hát a “határok nélküli Európában” a nyelvi akadály bizony mégis soxor határokat szab.
Az i18n rövidítés, lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/I18n
Ebben elvileg semmi különleges nem lenne: tél van, hát hóember szezon. Igen ám, de a remek idõjárásnak köszönhetõen az itteni kölkök gyakorlatilag leszoktak a hóember építésrõl… Az elsõ hó alkalmával (januárban!) boldog boldogtalan gurigatta a minél nagyobb hólabdákat, és még akkor se hagyták abba, amikor estére esõvé alakult a szállingózó hó. Másnapra csak pocsolya maradt a nagy munkából. Ez párszor még megismétlõdött (egész nap hóvihar, térdig hó; este átcsap esõbe, reggelre elmos minden fehéret), ezért manapság már neki se állnak hóemberezni – még ha épp véletlenül akadna is mibõl. Ezt a példányt így valami igen kitartó (és/vagy optimista) példány faraghatta…
Tavaly fényképeztem (valami megérzés lehetett, akkor még szó se volt “kormányzati negyedrõl) nagyjából ugyaninnen a Nyugati pályaudvar “hátulját”, akkor még sínekkel tele. Ha visszaértem Fingországba, felrakom azt a képet is, de ezen is látszik, hogy mi hiányzik…
Ma elsétáltam a körúttól a Vágány utcáig a sínek mentén, ami — ha igazak a híresztelések — legközelebb már csak mindenféle minisztérium lesz. A Vágány utcai híd elött egy bakter(?) is kijött a kis kuckójából, és szomorúan rátámaszkodott a váltóra. Úgy nézte, hogy mi a túrót csinálok ott, de aztán igen jól megértette õ is…
Ma békesen utazgatok a 18-as vilingeren, amikoris a budai Skálánál (vagy a helyénél) a megállóból elindulván haladt még vagy 10 métert, majd a vezetõ közli lakonikusan, hogy valaki ráparkolt a sínekre, most bizonytalan ideig nem megy tovább a szerelvény… Budapest, te csodás! :-o
Rövid tanakodás után az utazóközönség összedobott erejével (lásd még: “népharag”) odébpakolta a jármûvet, ami még akkor is az elöbb említett módon kiigazított pozícióban tartózkodott, amikor egy óra múlva visszafelé jöttem…
