HK: Debugoló ATM
Az ember ilyen alkalmakkor elgondolkodik azon, hogy a világ megérett-e a pusztulásra…
HongKongba (illetve bárhova) megérkezvén (*) az ember készpénzhez szeretne jutni. Mi ennek a módja manapság: odaballag a pénzfakasztó falhoz és tartja a markát. De ha a fal azt mondja, hogy “Debug Error! Program xyz abnormal program termination (Press retry to debug the application)”, akkor az emberfia meggondolja magát és inkább sorba áll a másik masinához. Ami viszont nem hajlandó pénzt adni, és még csak el se mondja, hogy miért. Az kiderült, hogy a PIN-kód helyes volt, annyit hajlandó volt elárulni. Miután ez a jelenség már otthon is elõfordult, még nincs kétségbeesés, csak keresni kell egy másik bankhoz tartozó ATM-et, majd az ad. De az se ad.
Itt fallback történt az õsi módszerhez: egyik fajta készpénzt (EUR) kedves hölgy kezébe helyez, aki ezért másik fajta készpénzt (HKD) ad cserébe.
Ezzel ugyan már eljutottam a szállodáig, de vajon mit fogok mondjuk enni a következõ napokban? Szóval telefon a bankkártya hátulján lévõ számra, mi a töcs van. Aholis egy bájos üzenetrögzitõ finnül gagyog. Kössz. Szerencsére a svéd hablaty után angolul is elmondja, hogy õk bizony hétköznap napközben boldogan foglalkoznak az én összes problémámmal. Csak most vasárnap van…
Nosza, hívjuk a bankkártyaletiltást, azok csak 24 óráznak. És valóban! Elõadom a problémámat, a kislány megértõ, majd elárulja, hogy a hétvégén egész Skandinávia hitelkártyarendszere halott volt (a “meltdown” kifejezést használja a helyzet komolyságát érzékeltetendõ), de épp most indították újra, szóval nyugodtan fáradjak oda a legközelebbi avtomathoz, most már majd szóba áll velem.
Happy end: valóban pénz fakadt a falból.
(*) Megérkezés: a gépbõl kilépve, még ott a gate-nél tábla fogad különbözõ csoportokba szedett nevekkel. Az egyik az enyém. Hmm. Kiscsaj megértõ: nincs nagy vész, csak a csomagom nem utazott velem. De semmi baj, két óra múlva érkezik a következõ járat, azon már rajta van, csak szóljak oda a srácoknak a hetes belt-nél, hogy tudják hova kell majd utánam vinniük.
“Ez jól indul” — gondolta Stirlitz, majd kiballagott az útlevélellenõrzésen túl, hogy keressen egy ATM-et…
Szerencsére ez is happy end lett, bár igaz, hogy nem hatra, hanem éjfélre, de csak megértkezett a szállóba a bõrönd. Legnagyobb meglepetésemre egy speckó “Short transfer to Terminal 1″ cetli lóg rajta. :) Az elõzõ postból talán kiderült, hogy minden volt az, csak short nem, nagyjából 9 órájuk volt a szakiknak hogy ugyanazon a terminálon belül átcibálják a másik gépre. Nem sikerült nekik. Lehet, hogy ez zavart be?