Képek csak úgy…

Hazacipeltünk Finnországból egy kis svéd “ínyencséget”. A Surströmming egy rohadt hal fajta, még a konzerv is fel volt púpozódva (emiatt több légitársaság be is tiltotta a szállítását). Csak pont annyi só van a vizében, hogy a hús még ne kezdjen el rohadni. De hát van ott más rohadnivaló, így rendkívül igényes csatornabûz árasztotta el a környéket a felnyitási procedúra során (csak kültéren fogyasztható). Két és fél ember volt képes enni ebbõl a csodából, itt alant Rudi öblíti le a kenyeret vodkával (a halat nem lehetett leöblíteni, az bizony sokáig velünk maradt). Azért a finnek se semmik a kenyérbe sütött rohadt halukkal, de a svédek ezzel a visznek mindent. Önként készítik és eszik… Ki érti ezt?

Ma reggel munkába menet tárult elém ez a szép látvány: egy szaki a markolóban ül, és erõsen néz bele egy gödörbe. Ebben a fergeteges munkafolyamatban másik négy szaki segít neki: õk is néznek bele a gödörbe. A lapáton csak azért nem támaszkodnak, mert itt már tényleg teljes a gépesítés – a lapátot is markolóval hoznák úgyis, akkor meg már minek a lapát ugyebár.
A történethez hozzátartozik, hogy azért egy szaki küzdött a gödörben valamivel, de ehhez legalább hathatós támogatást kapott a többiektõl. Szóval úgy néz ki, a melós az egy ilyen állatfajta – világszerte :)

A helsinki repülõréren a security-checken szerencsésen átjutók a sokkból éppen lábadoznának, amikor rögtön egy újabb sokk éri õket: szembetalálkoznak az “igazi” Télapóval :)
A sok kis távolkeleti utas valamint a gyerekes európaiak szépen egymás után járulnak Miklós bácsihoz egy kis elbeszélgetésre. A szégyenlõsebbek a mellette felállított paravánban fényképezik egymást.

Mai képünkön Ralloú látható egy kis tábla csokival.

Háh, találtam egy érdekes oldalt: korttelit.fi
Helsinki belvárosának térképe, gyakorlatilag minden egyes házról jó minõségû szép képekkel. Nakérem így néz ki Helsinki nyáron, napsütésben.
Néhány kávézó, csak úgy összevissza: Ekberg a Bulevardin; a Cafe Engel a Nagy Fehér Templommal szemben; a Kappeli az Esplanadi közepén.

Megszületett az eredmény, a finnek kitörõ örömmel díjazták ezt a perverz kis Syötti-t (Bait, azaz Csali, jobb alsó kép. r: Malakias), ami egy kisfiú és egy kishal barátságáról szól, amint kihorgásszák a rozmáralkatú vén faszokat a medencébõl és a nagyhalakat a tóból. Szerencsére csak ez utóbbiakat eszik meg (bár az is elég furcsa látvány ahogy a kishal falatozik a nagyhalacska húsából), az elöbbieknek csak a farkukat harapják le. Na szóval ez a Fõdíjat, a Közönségdíjat, Laurea-díjtól és az ANOBA-tól egy-egy “special mention”-t gyûjtött be (“a humoráért”). A másik ANOBA “special mention” az Ankkuri (Horgony, r.:Tommi Juutilainen) kapta, ami nem kevésbé altesti és perverz. Annyi jó, érdekes film volt itt, hogy válogatták ki pont ezeket a díjakra?!

A legjobb finn animációnak Laurea-díjat egyébként egy egész jó kis rajzfilm, a Säieteoria (String theory, r: Kim Helmisen) kapta. Pár szóban talán a “minden mindennel összefügg” írja le jól, de a globalizáció a hangsúlyos téma benne. A másik “special mention”-t Milja Aholan Viisi aamua vielä (Még öt reggel) címû hmm… “enyhén” agitpropos alkotása kapta (a szociális rendszer leépítése és a politika tanmese).
Animation NOrdic and BAltic (ANOBA) hálózatban jelenleg 6 filmfesztivál van, mindegyiken jelölnek egy-két filmet az ANOBA díjra. Ez egyúttal nevezést jelent az európai Cartoon d’Or megmérettetésre is.
Az ANOBA-nezevést az észt Mati Kütin Une Instituutille (Álom Intézet, bal alsó kép) kicsit unalmas (mondjuk álmosító :) ), de aranyos filmje kapta. Ez fõleg azért meglepõ, mert ez a filmecske már megkapta a nevezés jogát erre a díjra a legutóbbi észt fesztiválon… Ugyanitt a közönség a lett Janis Cimermanisin Medibas (Vadászat, felsõ kép) bábfilmjét találta a legjobbnak, ami tényleg fergeteges volt. Az erdész — három szaki segítségével — jól megmenti az erdei haverjait (az állatokat) a vadásztól (aki két fekete napszemüveges testõrrel egy Hummerben érkezik a mészárlásra vadászatra). Na ebben volt humor :)

Ma este a Glória klubban három társaság csapott össze, hogy fél óra alatt melyikük rakja össze a legjobb animációt. Eszközök beszerzésére 10 eurójuk volt (már a számítógépen és ilyesmin kívül) a csapatoknak. Balra az észt csapat, jobbra a MediaLab, keresztben pedig a turkui Mûvészeti Akadémia csapata. Érdekes volt a filmkészítés; végig azt hittük, hogy a turkuiak lesznek a nyerõk. Használtak fázisrajzokat, söröskorsót (amibõl szívószállal “emelték ki/magukba” a fázisok között szükséges különbséget) , gyurmát és papírkivágásokat is. Végül azonban csak egy nagyon rövidke, igazából történet nélküli filmecske lett belõle.

Az észtek papírkivágással dolgoztak, és ránézésre övék volt a legprofibb felszerelés is. A filmecske jópofa volt, beleszõtték a helyszínt (Gloria) is. A végén a “Fin” (“vége”, de a finn autójelzés is) feliratot elütötte egy “Est” (mint Észtország) felirat. Övék lett a közönségdíj. A közönségdíjat amúgy zajmérõ és sorozatos ovációk segítségével állapították meg. :-)

A gyõztesek a Media Labosok lettek, kaptak vándor-papírkoronát is. Érdekes gyurma/hulladék összeállítású animációjuk azt a kérdést tette fel, hogy “milyen bajszot szeretnél magadnak?” Ami végül megdobogtatta a zsûri szívét, hogy az egyik bajusz szerepét egy rántott halrudacska játszotta el.

A holland beszívott diákok filmjeirõl sajnos nincs képem, pedig volna mirõl. Itt is látszott, hogy a mûvészethez valami múzsát kell fogyasztani :-)
Az elsõ film rögtön meg is mutatja, hogyan: “Az írói válság leküzdésének tíz módja” címet viseli Demian Albers filmje.
Egy nagyon ügyes áldokumentumfilmet is láthattunk: The Order Electrus az elhagyott gyártelepeken “kifejlõdött” fém/kondenzátor rovarok életérõl szól. A rendezõje, Floris Kaayk, az élõkép és animáció kapcsolatát vizsgálgatja filmjeiben, érdemes lesz odafigyelni rá.
Ramon Oranje Undercover Wild rajzfilmje egy akciófilm paródia (a Mission Impossible-tõl a James Bondon keresztül a Charlie angyalaiig, sõt még a Tini Nindzsa Teknõcök jegyei is megtalálhatók benne) és egyben egy pilot-epizód (sajnos úgy néz ki filmsorozat nem lett belõle), melyben Hippo és Frog speciális ügynökök végeznek el egy állati megbízást. Üdítõ etûd volt a néhány elszállt “mûvészfilm” között.
A Square Love és a The Harvest 3D animációi is említésre méltók, valamint a kakukktojás 529 (merthogy ez Belga, a Hollandok között, ráadásul báb és nem rajz) is megnézésre érdemes (csak kár, hogy nem tudom hol lehetne õket megtekinteni…).
Azt elég könnyen megállapíthatjuk, hogy akár a holland diákok között is több értelmes és kellemes filmötlet bújik meg, mint a válogatott finn mezõnyben…

Ma betekintettünk a versenyösszeállításba is. Volt néhány egészen szürreális is, egy-kettõ azonban megfogott. Odafönt a Dvornjagi-ból (Norvégia, 2007, r.:Svanhild Utne) egy kép. Ez a film egy kóborkutyapárról szól, ahogy éldegélnek az utcán, ahogy az hím kolbászt lop a párjának, meghúzzák magukat itt-ott. Aztán egy kis kavarodás után a leányzó eltûnik. Szomorúan járkál az utcákon a kankutya, míg egy kirakatban a tévében meglátja a párját, amint épp lövik fel az ûrbe… Lajka emlékére.

Ez a másik, Lonely Feeling (Lettország, 2006, r.:Kaspars Roga), úgy nézem eredetileg a lett Brainstorm együttes Rudens címû számához egy videoklipp, de aztán néhány rövidfilm-fesztiválon is jól szerepelt. Nem érdemes sokat írni róla, ez fent van a youtube-on, meg lehet nézni :-)

Ezek persze csak kiragadott “kedvencek”, vagy 30-40 film verseng itt. Vasárnap van eredményhirdetés, kíváncsi vagyok, a zsûri végül melyik film mellett teszi le a voksát.

Vasárnap lesz az Animáció világnapja (bármit is jelentsen ez). Erre idõzítették a hetedik Animatricks filmfesztivált itt Helsinkiben. Kevés fesztiválok egyike, ahol verseny is van: Nordic & Baltic animációk versenye, kíváncsi vagyok mivel állnak elõ az északiak.
Sikerült ma egy finn válogatásba belenézni, hát ilyen perverz és depressziós filmfolyamot még nem láttam :-(
Szerencsére a fesztivál díszvendége Paul Driessen Hollandiából — aki még a Beatles Yellow submarine klippjével kezdte a karrierjét 1968-ban. Na az õ rajzfilmjeibõl készült válogatás igazán üdítõ volt. Látványosak, ötletesek, elgondolkodtatóak.