Képek csak úgy…

Helsinkiben tegnap szakadó esõben szarrá ázott, ám igen lelkes közönségnek játszott az R.E.M. , néhány — az eseménynek megfelelõ (pl. So. Central Rain) — számmal bõvített koncertet.
Már javában toltuk fel a kamionokra a cuccot, amikor egyszercsak jött a Stage Manager bácsi, és visszarendelt mindenkit a küzdõtérre. Ott aztán szépen színek szerint kupacokba raktak minket (a karszalag színe mutatja, hogy melyik csoportban ténykedsz: fény, hang, rakodó, és így tovább). Létszámellenõrzés? Ilyen még sosem volt meló közben, csak a legvégén. :-o Aztán elõjöttek a farbával: Eltûnt egy gitár a load-out elején, mégpedig az egyik fõgitár… :(
Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem a local crew lelkén szárad, hanem a biztonságiak voltak egy kicsit túl lazák (én speciel mindenféle ellenõrzés nélkül jutottam be backstage-re: csak jó idõben a “tömeggel” kellett tartani, és bárki bejöhetett…
#remhelsinki

Ismét új ismeretekkel gazdagodtam: Mekk Elek mégse mondott hülyeséget azzal, hogy a házépítést a tetõvel kell kezdeni. :)
A “Finnair stadion”-ba jön Sziget-pótlónak az Rapid Eye Movement együttes, az õ színpadukat kezdtük el összedobni szombaton. A képre kattintva az elsõ munkanap fázisai láthatóak. Az eredmény egy bõdületes nagyságú tetõ (meg egy enyhe izomláz. A fene gondolta, hogy ilyen nehéz az alumínium). Vasárnap-hétfõn a srácok aláépítik majd a színpadot, és kedden kezdõdhet is a buli!

A Karaportti campusban a nagy építkezés a végéhez közeledik, nemsokára átköltözünk az új irodákba. A minap megjelent a lift mellett vagy 150 költözõláda, gondolom a többi szinten is nagyüzem lesz nemsokára.
Ezért persze még nem ragadnék billentyûzetet, ‘hisz hajdanán már a Westel450 is megmondta: “mozgásban az üzlet”, akkor hatékony a munkaerõ, ha folyamatosan átültetjük :)
Igen ám, de most jön a csavar: nem igen lesz hova átülni. Ügyesen beméretezték az új férõhelyeket, 1.6-os szorzóval. Vagyis 1000 helyre durván 1600 ember jut. Mert hogy felmérték tudományosan, a lelkes dógozók nem ülnek ám egész nap a seggükön, és amikor felállnak, oda gyorsan leülhet valaki, hatékonyan kihasználva a “flexi-space” lehetõségeit.
Az indexen ez a vadmarha meg lelkesen rója a kávéházakat mint egy “digitális nomád” és lelkendezik, hogy mindenkinek így kéne dolgozni. Próbálna meg nap mint nap a “drop-in space”-eknek elkeresztelt odakucorgóhelyeken dolgozni — merthogy az irodába így is be kell menni beszélgetni a többiekkel, igen kevés olyan munkakör van, ahol nincs szükség majdnem folyamatos jelenlétre.
Kíváncsian várom október közepét, addigra már az új helyen tömörülünk egymás ölében :-)

Vasárnap ellátogattunk egy jó kis füstös szaunába. Nincs is messze, csak Vantaa túloldalán, Kuusijärviben. Ez az igazi tradicionális cucc, nem ezek a modern villanykályhás szaunautánzatok! Egy faház a tóparton, benne gigászi fatüzelésû kályha egy dömpernyi kõvel, valamint egy emelvény, ahova fel lehet kucorodni a melegbe. Van még más Savusauna Helsinki környékén, de az vagy nem tóparton van, vagy csak Sauna Society tagoknak.
Az élményt egy kicsit árnyalta, hogy a finn szauna-válogatott edzett éppen akkor, és bizony igen bõven mérték a vizet. Amúgy Heinolában rendezték a Szauna VB-t augusztus elején, szóval ez csak valami “levezetõ edzés” lehetett. ;-)
Élveztük a füstölt ízt, meg az állítólag 15 fokos tavat (szerintem nem volt annyi). Lehet, hogy ideszokunk?

És végre, ez is megtörtént: utaztam helikopteren ;)
Helsinki és Tallin között van egy menetrendszerinti helikopter járat, ezzel sikerült 20 perc alatt megtenni a hajóval 1.5-3.5 órás távot. 400 méteren 285-tel repesztettünk. Érdekes érzés volt, amikor el kezdett emelkedni (ablak mellett ültem természetesen) és a talaj egyre messzebb került. Valahogy “vidámparkosabb” érzés, mint egy repülõ indulása, mert ez ugye helyben emel fel magasra, ráadásul az ablak is szép nagy.

Tegnap este “belevetettük” magunkat a HKI éjszakába, ahol egy halom zenei és egyéb mûvészeti program várt volna, például egy valami nagyobbacska koncert a nagy fehér templom elötti téren. Sajnos azonban mire odaértünk, a tér közelébe sem engedtek be, mondván túl sok ember gyûlt ott össze. És bár kifelé folyamatosan jött a nép (tehát már lett volna hely), a közelben töltött egy óra alatt sem nyílt meg a befelé irány többé :-(
Hallgattunk egy kis zenét és tuc-tuc-ot a piactéren meg az Esplanaadin, aztán csendes kocsmázásba fordult az este… Nem nagyon akar ez az “Night of arts” összejönni nekünk, tavaly is csak ténferegtünk ;)

Folyik az EspooCine filmfesztivál Tapiolában.
Kis baleset történt az egyik (vagy “a”) moziban még a fesztivál elött, ezért az itteni vetítéseket áttették a legközelebbi elérhetõ másik moziba: az Andorrába, Helsinki belvárosába. Ez innen úgy 20km… Bár van a két helyszín között iránybusz, az egymás után következõ filmeket így nem lehet elérni, mivel 30-45 perc az út az eredeti 5 perces gyaloglás helyett ;-(
Sebaj, majd válogatunk! ;-)

Sajnos az esemény lényegébõl adódóan kevéssé alkalmas mobiltelefonos fényképezésre, azért talán valami látszik.
Szóval a Lasipalatsi “hátsó udvarában” (ahonnan a távolsági buszok indultak mielött a föld alá költöztették õket) szabadtéri ingyenmozit rendeztek be a “nyárra”. Egyszerûen odaállt egy teherautó egy mozigéppel az oldalában, a vászon meg a BioRex mozi nagy fehér külsõ fala.
Ma a prágai ’68 végére emlékezve prágai dokumentumfilmeket vetítettek, másnap a mûvészetek éjszakáján három mozifilm pereg majd itt.

A tamperei vidámpark egyik attrakciója a delfinárium. Most, hogy volt egy jó “kifogásunk” (látogatóink 12 éves fia), elmentünk megnézni mi is. Öt delfin úszkál, ugrál és labdázik a medencében, nagyon aranyosak. Bár nem tudni mennyire élvezik ezt a “melót”, azért nem tûntek nagyon bánatosnak ;-) A “mûvészurak/hölgyek” nagyobbfajta típusúak (úgy kétmázsásak), mint a szingapúri rózsaszín társaik, akikkel együtt is lehet fürdõzni.
Lévén, hogy szakadt az esõ, a vidámpark további attrakcióit nem próbáltuk ki (csak a kilátótoronyba mentünk fel), de ez nem okozott nagy törést, mert az elõzõ nap a HKI vidámparkot már végiglátogattuk (beleértve néhány fejreállítós mókát is).

Kedvenc kirándulóhelyünkön, a Bodomi tó északi csücskénél jártunk.
A tûzrakóhely mellett nagy halom fa, és egy minden csicsától mentes vas balta volt régebben. Aztán az idõ elõrehaladtával ez az szerszám “odaláncolódott” a fatároló bódéhoz. Aztán ma már ezt az eszközt találtuk ott: egy betonba ágyazott éket, ami úgy mûködne, hogy a hasogatandó fát beleállítja a keretbe, majd másik fával püföli bele az ékbe. Ez persze igen kevéssé hatékony módja a faszeletelésnek :(
Úgy látszik azonban, még ezt a betontömböt is féltik, mert oda van láncolva a házikóhoz… Finnország változik…(?)