Miután Vilniust nagyjából megnézegettük (talán a világ legnagyobb templomsûrüségével rendelkezik az amúgy elég nagy óvárosa), körbenéztünk a környéken is. A trakai vár mintegy 20km-re nyugatra van, egy tóvidéken. Gyönyörû viharfelhõs napsütéses fény volt érkezésünkkor, amibõl a napsütés sajnos elég gyorsan kihalt… A várat szépen felújították – illetve inkább újraépítették – érdekes volt kerengeni benne.
A húsvéti hosszú hétvégét egy Balti keresztmetszettel ünnepeltük: leautóztunk Vilniusig. Elsõ éjszakát Rigában (Lettország) töltöttük, a többit Vilniusban és környékén.
Ezúttal Stockholmban a Városházát néztük meg, jó alaposan. Bár a Nobel-díjakat nem itt adják át, a bankett viszont a városháza dísztermeiben zajlik. A fõ helyszín a “Kék Terem”, ami vörös téglákból épült (eredetileg kék vásznat akartak a falra húzni, de az építésznek megtetszett “nyersen”. A kék vásznat kihúzta a tervbõl, de a nevet már nem nagyon lehetett megváltoztatni). Itt található a fõ asztal a díszvendégekkel (királyi család, Nobel-díjasok). A szomszédos Arany teremben is vacsorával kezdõdik a bankett, viszont azt késöbb táncparketté varázsolják. Szegény béke Nobel-díjazott nem vesz részt ezen a ceremónián, az õ díját Oslóban adják át…
Békésen üldögélünk a hajó seggében, búcsúzunk a távolodó Helsinkitõl, amikor egyszercsak pezsgõt kínálnak. Sorsjegy is jár mellé, mint aztán kiderül. Hát, ha már így jártunk, megvárjuk a sorsolást, bár ilyen helyen sosem nyerünk. Most viszont kihúzták a számot, mienk lett egy üveg behûtött pezsgõ! Jól indul a stockholmi kiruccanás. :-)
Más utazók oldalán leltem:
„Minden kilométerrel való távolabb jutás egy paránnyal tágítja tekintetünket; az, aki az egész világot bejárta, talán már egy kis világot hord magával; aki pedig jó szívvel indult a körútra, talán az egész világot a szívébe zárta – mert mindenütt akadunk jóra, mindenütt látunk szépet!”
Vojnich Oszkár (1864-1914)
És itt tartok én a világ meghóditásában. Hát, van még mit dolgozni az ügyön :-)
Köszönet a World66.com-nak a térképekért.
Faternak üzenem oda nyugatra: Nem kell innen olyan messzire menni egy kis London Pride-ért, ezt Helsinki belvárosában találtam :-) (Vagy – megfordítva – ha erre vetõdtök, otthon érezhetitek magatokat.)
Rövid londoni kiruccanásunknak sajnos vége, indulás hazafelé. Fateréknak kössz a fenomenális kosztot, kvártélyt és pátyolgatást :-) A Stansteden az átvilágításhoz akkora sor állt, hogy még a check-in pultok között is cikk-cakkozott párat, mielött a “belsõ” cikk-cakkba jutottunk volna. Szorgos reptéri dolgozók riogatták a kedves utazóközönséget, hogy mit legyenek szívesek kirámolni a kézipoggyászból. Ezekbõl aztán olyan halom palack/tubus/pipereholmi szemét lett, hogy nem gyõzték elszállítani – óriási trógerkocsikkal jártak a szemetesek folyamatosan… Mikor az ember átesett a szokásos röntgen/taperolás herce-hurcán, és fellélegezve indulna a Tax Included boltokba, na, ott találkozik a másik sor röntgengéppel, ahol a cipõkre kíváncsiak fenemód :-( Ez a repdesés így egyre kevésbé élvezetes….
Ami meg a legszebb: Londonban KÖNNYÍTÉSNEK élik meg az Európában szigorodó szabályokat – hiszen eddig Londonból semmilyen folyadék jellegû tárgyat sem volt szabad a fedélzetre vinni. :-|
Mental note: az 1-20 gate területen (a kis vonatozás után) is van kocsma meg egy-két bolt – sokkal csendesebben mint a fõ indulási csarnokban.
Este meglátogattuk a Brixton Academy-t, ahol a Gotan Project adott egy fergeteges koncertet. Meglepetéssel indult a buli: hét elött pár perccel beálltunk a háztömbnyi sor végére, a finn hasonló sorokból kiindulva kilencre saccoltuk a bejutásunkat. Ehhez képest pontban hétkor a kapuk kinyíltak, és a tömeg szépen lassan besétált, hét után tíz perccel már el is kobozták (szerencsére csak átmenetileg) a fényképezõgépet és a ginger beert és mehettünk a helyünkre :-)
A Gotan Project egy meglehetõsen furcsa alakulat: a zenei alapokat egy DJ (!) meg egy másik “elektronikus zenész” szolgáltatja (a képen: fent a pulton), majd erre rétegzõdik rá a tangóharmonika, zongora, hegedûk/csellók, spanyol gitár és énekhang. Annak ellenére, hogy az erkélyen tilos a székrõl felemelni a khmm….. súlypontot, a végére az egész lelátó táncolt a széksorok között. Finom buli volt!
UPDATE: Lehet ám hangot is bloggolni ebben a szép új Web2 wilágban, szóval itt a hangsáv a képhez:
