Képek csak úgy…

A Jäähalliban egy szûk félház elött játszott a Porcupine Tree. Amolyan progresszív rockos dolog volt, állítólag rendszeresen turnéznak errefelé. Kellemes hallgatni való számaik (is) vannak, nem az a tombolós arénés zenekar. Szerintem egy kicsit vonatfixációsak, a háttérbe vetített videók jórésze vonatokkal volt tele, de legalább síneken mászkálás zajlott. Nem csoda, hogy az egyik sûrübben játszott számuk címe: Train.
Laza rámolás volt, talán ha tízen voltunk. Egyetlen kamion, de azt úgy kimérték, hogy minden köbcentinek megvolt a gazdája. Nem lehetett semmi egy Tetris gyakorlat ezt elõször kisakkozni, mostmár csak a “térkép” után kellett menni.
Itt sajnos nem lehetett fényképezni. Azé’, hogy ne maradjatok média nélkül, egy kis audió:

Tavaly decemberben már egyszer nekifutottunk, akkor nem jött össze; most újra eljöttek. Johny bácsi a rózsaszínû szemüvegével és a sárkányos kaftánkájával tiszteletét tette Helsingforsban.
A színpad még mindig óriási, — és ami múltkor nem derült ki, csak most a helyretoláskor –, nem is fért be az Arénába: egy sort a bal szélen vissza kellett bontani belõle :) Három részben épül a stage, a két széle és a közepe külön, ezért aztán csak a végén derült ki a helyszûke. A képen a színpad közepe látszik jól, ez majd egyenesen begurul a helyére. Az aréna felénél a szekrények mögött sejlik a jobb oldal (a bal építése még el sem kezdõdödött), ez majd befordul (mint mondjuk egy ajtó) oda az N betû elé.

Na szóval adva volt ez a nagy fekete felület, és gyakorlatilag az égvilágon semmi nem történt rajta. Sir Elton bejött, körbesétált, majd lehuppant a piros zongorájához a világító csillag közepén — és ott is maradt végig; a zenészek fent a vízszintesen játszódtak, a színpad fele meg üresen tátongott ;-/
Tippket kérek, az óriás videófal (ami szintén csak éppenhogy fért el a csarnokban) felbontása vajon mekkora lehet?
A válasz: Mindössze 1024 pixel széles, és 576 pixel magas. Ahhoz képest, hogy az N900-asnak 800×480-as 3.5″-os kijelzõje van, ez, a mondjuk 50 méteres kijelzõ alig nagyobb felbontású :) (Kijelölöd, látod.)

Kedvenc angol tanárnõm — akitõl most finnül tanulok — igazából egy lengyel tanárnéni. Volt olyan kedves, és elküldött egy meghívót a lengyel filmhét megnyitójára.
Balra a lengyel nagykövet asszony, Joanna Hofman érdeklõdik; jobbra Waldemar Krzystek, a Kis Moszkva rendezõje beszélget a film bemutatója elött.

A Cirque du Soleil jár itt nálunk a Saltimbanco címû showjukkal. Elõadás alatt sajnos nem lehet fényképezni (nehogy lepotyogjanak), de az oldalukon van fent ízelítõ. Látván ezt a “picike” elõadást (Arena show), igazán kíváncsi lettem, milyenek lehetnek otthon, Las Vegasban (Resident show), vagy egy más, nagyobb utazós helyen (Touring show)…
Káprázatos elõadás! Bár igazából semmi nagyon extra trükk nincs a mûsorban, az egész elõadás nagyon szépen össze volt rakva. Élõ zene is járt hozzá. Látványos, hangulatos, és a “szerencsés” nézõket be is vonták a játékba. Volt egy srác, aki tényleg nagyon ügyesen részt vett a showban, ugrált, színészkedett, jó partner volt ;-)
Még vasárnapig játszanak itt Helsinkiben, aztán továbbállnak Turkuba.

Vasárnap meg Tom Jones énekelt Helsinkiben. Egész jól megtanult már táncolgatni is így vén korára (69). Milyen más crew lett volna, mint walesi? ;) A srácok most indulnak turnézni, egyelõre jobban ropták és élvezték a show-t, mint a közönség (a századik koncert után idetévedõ roadie-k általában csak katatón módon ülnek a székükben és/vagy egy könyvet olvasnak a kis lámpácskájuk mellett).
Kicsit lassan indult a koncert, régi, lassú számokkal. Aztán felcsendült egy két közismertebb nóta, a nézõk is elkezdtek mozgolódni (a biztonságiak meg ezúttal hagyták a széksorok közti táncikát). Eljutottunk a vége felé egy “diszkó-blokkhoz”, ekkor már szinte “tombolt” a közönség. Meglepetésre valami techno-disco is keveredett a mûsorba, szerencsére csak másfél szám erejéig. Van karizmája az öregnek, kiváló kis koncert volt.
Aztán persze elrámolni itt is kicsit lassan sikerült: 4 kamiont 4 óra alatt, az nagyon szintidõn aluli. Dehát olyan béna elrendezésû truss-ok voltak, hogy jóformán csak egyesével lehetett leengedni õket. A többi lámpa csak várakozva csüngött a levegõben, míg az alatta levõ sort szereltük szét…

Dolgos hétvége volt.
Szombaton Hartwallban a Nightwish fejezte be a 2007 óta tartó turnézást (már legalábbis a jelenlegi albumukkal). Legnagyobb meglepetésemre az egész crew német volt (pedig a zenekar finn). :-o Kettõ és fél kamion cucc volt, de valami irgalmatlan módon el volt cseszve a szervezés. Berámolás hajnali 4-kor kezdõdött (na ebben nem vettem részt), és vagy kettõig elszöszmötöltek vele a srácok. Máskor ennyi idõ alatt 20 kamion kiürül…
Na mindegy, a koncert jó volt, megfelelõ mennyiségû pirotechnikát is eldurrogtattak. Kicsit a kelta vagy ír zene felé húznak mostanában ezzel az “új” énekesnõvel, ami nem feltétlenül tesz nekik jót.

A Háromkilences napon (09.09.09) egy beteg gyerekekért segélykoncert volt a sportcsarnokban. Magán a koncerten nem dolgoztam (csak utána), de beültem a nézõtérre, végülis egész jó kis együttesek is megfordultak a színpadon (69Eyes, Sunrise Avenue, Anna Abreu, stb). Érdekes szerkezet volt amúgy, a küzdõtér közepére rakták, az egyik oldalon rockosabb zenét, a másikon lazábbakat játszottak felváltva. Igazából ez egy “adománygyûjtõ” tévémûsor, ennek megfelelõen playback az egész show. De igazinak kell kinézni, így a srácok megszakadtak bent. Minden együttes egy (azaz 1) számot játszott, — bár néha késöbb visszajöttek ismételni, — vagyis minden szám után felszerelés csere, színpad rendezés, miegymás. Nem unatkoztak, no. :)
A mûvészbejáróhoz ültem, ott találtam szabad helyeket — mint késöbb kiderült, valamilyen rejtélyes okból direkt üres sorok voltak ott. Egyszer-kétszer még elhajtották az odakucorgókat (szerencsére engem békénhagytak), aztán feladták a biztonságiak. Én meg így kisvártatva egy nagy csapat visongó 14 éves leányzó között találtam magamat. A záróakkord a Tokio Hotel volt, ezek a kiscsajok megõrültek már a várható színpadralépés elött egy fél órával. Érdekes volt egy ilyet “belülrõl” átélni :D

Na, aztán mûsor után elrámolni egy “élmény” volt. Ez helyi szervezés volt, roadie-k nincsenek, hanem a legnagyobb itteni rendezvényszervezõ (Eastway) legénységét segítettük ki. Sajnos nekik minden rendezvény/színpad különbözõ, így aztán nincs begyakorolt sorrend meg mozdulatsor; mindent improvizálnak, és az bizony itt-ott egymásra várással jár. Ami hajnali kettõkor nem feltétlenül tölti el boldogsággal az embert. De legalább a nyári fesztiválokon már megismert arcokkal nyomtuk :)

Az õszi szezon ezennel elkezdõdött…

Most, hogy a hosszú napoknak és a zenei fesztiváloknak vége, a szabadban meg csak szerencsével (vagy esernyõvel) lehet tartózkodni, beindul a MOZI.
Egyik festari üldözi a másikat idén õsszel is. A hagyományos szezonkezdés már megvolt a tapiolai EspooCiné rendezésében augusztus végén, de a lényeg csak most jön.
A 22. Rakkautta & Anarkiaa (Love & Anarchy) avagy hosszú nevén a Helsinki Nemzetközi Film Fesztivál (www.hiff.fi) idén 11 napon keresztül nyújt elfoglaltságot a filmkedvelõknek. Szeptember 17. és 27. között öt moziban vetítenek le nagyjából 150 filmet.
A nyitófilm a The Informant! lesz, Steven Soderbergh sötét, ám komikus filmjében az amerikai kartellek világába tekinthetünk be. A film igaz történeten alapul. 1992-ben egy agrár mammut cég nagyágyúja, Mark Whitacre (akit itt Matt Damon [Bourne trilógia, Ocean’s filmek] alakít) elmeséli az FBI-nak, hogyan egyeznek meg gyakorlatilag világszerte bizonyos adalékanyagok árán a gigacégek. Igenám, de bizonyíték is kell az ügyhöz, így Mark egyszercsak titkosügynök szerepben találja magát. Mivel azonban kicsit labilis alkat, az FBI-os meló nyomása kellõen átalakítja az életét, itt-ott komikus szálat vonva a történetbe. A valóságban ez az ügy indított el egy rakás antitröszt nyomozást egy sor különbözõ iparágban, melyek eredménye milliárd dollárnyi büntetésben mérhetõ.
Ez azonban csak a kezdet! Az uszkve 150 film tényleg a világ minden tájáról érkezik. A szokásos északi szekción belül az észtek valamint az oroszok kaptak nagyobb hangsúlyt idén, több rendezõ el is kíséri a filmjét Helsinkibe. Európából a franciák és az angolok szerepelnek külön szekcióban, de a többi ország is képviselteti magát. Például Gabe Ibanezt, a Hierro spanyol rendezõjét a fõszereplõ Elena Anaya is elkíséri, akit viszont a »Selection Semi-Officielle« több filmjében is feltûnik. Messzebbrõl is jönnek vendégek, az uruguayi producer, Fernando Epstein, aki az »América Independiente« szekció filmjeiben (Hiroshima, Gigante and Acné) vett részt, szintén elkapható egy kis csevejre a filmjei után. Az amerikai kontinenst az »Anti-Hollywood« filmjei teszik teljessé. Keletre tekintve találhatunk Bollywoodi termékeket is, ám meglepõ módon nem indiai film lesz a leghosszabb. John Woo, a Red Cliff I-II filmje egy kínai kosztümös eposz, maratoni 5 órás (!) vetítéssel küzdhetõ majd le (szünet van). Ázsiából fõleg Japán filmek vannak terítéken, de van egy igazi kimcsi western csemege is, a dél-koreai The Good, The Bad, The Weird.
Az animáció szerelmeseinek is tartogat jóságokat a fesztivál. Úgy néz ki, hogy idén az Animatricks, ami eddig egy különálló animációs fesztivál volt, betagozódott a R&A alá. Sebaj, vagy harminc friss finn rövidfilmet hoznak nekünk az Andorrába. Persze máshonnan is jönnek animációs filmek, például az Oscar-díjas ausztrál rendezõ, Adam Elliott Mary & Max címû filmjét is láthatjuk (ennek producere, Melanie Coombs, el is látogat a vetítésre).
Hoppá, Afrikáról még nem is szóltunk, pedig lesz etióp, nigériai (Nollywood a harmadik legnagyobb -wood!), és dél-afrikai mozgókép is.
Miután már nagyon elfáradtunk a mozifotelekben, a fesztivált az ausztrál-angol-francia Bright Star, 19. században játszódó romantikus dráma zárja majd.
Jó szórakozást!
Októberben aztán folytatjuk majd a dél-amerikai fókuszú Cinemaissí fesztivállal.

Katt->nagyobb

Mint azt már korábbi híreinkbõl tudhattuk, Madonna Helsinkiben is koncertezik. Nagyon úgy néz ki, hogy látványos egy show lesz. Az alapokat elkezdték építeni szombaton, én vasárnap (felsõ kép) csatlakoztam. Akkor elkészült a nagy tetõ, néhány oszlop, meg a színpad bõvült egy kicsit. Mára (alsó kép) a kifutó feletti tetõ is megvan, az FOH-k is felépültek (hang- és fénypultos cucc a elvileg nézõtér közepén — kivéve, hogy itt két komplett FOH van. Hogy minek? :-o Szivatják az “ócsó” jegyeseket, nem fognak látni rendesen…) a maradék tornyokkal, videofal kerettel együtt.

Holnap valószínüleg “csak” befejezzük a színpad falait, sokkal több hiányt egyelõre nem látok. Aztán szerdán megérkezik a produkció a csütörtöki koncertre. Ha jól értettem, két mûszak lesz szerda reggel 8 és csütörtök hajnali 2 között, hogy minden a helyére kerüljön (normálisan a koncert napján reggel szokott kezdõdni a produkció [fények, hangfalak, videó, díszletek] berámolása). Valami 50 kamionnyi cucc jön a már álló színpadon kívül.

Mellesleg a hétvégén megjelent két újságíró az építkezésen. Hétfõre médiasztár lettem: a Helsingin Sanomat hetedik oldalán a cikk. Az online kiadásban még fénykép is van a melós CsTomról (a nyomtatott verzióban meg egy másik).

Tipp: http://translate.google.com/?hl=hu&sl=fi&tl=en