Képek csak úgy…

A vidéki Anglia bejárását a Churchill-szülõhely Blenheim kastély bejárásával folytatjuk. Tegnap Hatfield magasra tette a lécet, de ez másként szép ;) És Woodstockban van (bár ez nem az a Woodstock :) ) A spanyol örökösödési háborúban aratott gyõzelemért kapta a környéket Marlborough, a kastély építése 1705-ben kezdõdött. Azóta a 11. marlborough-i hercegnél tart a cím, de már a leendõ 13. is fiatalkorú. A kastélyparkban még saját kisvonat közlekedés is van (a kastélyhoz tartozó park és a különféle kertek is megérnének egy misét.)

Miután az elõzõ helyeken kiderült, hogy ez a lila gaz virágzik, hazafele beugtrottunk Denham falucskába, ahol áll ez a réges-régi házacska, szinte tetõtõl talpig beborítva lilába.

Második állomásunk még egy kicsit északabbra Knebworth, ahol a kastélyon kívül egy kicsit vásáribb a hangulat: dínópark, ugrálóvár meg ilyesmi szórakoztatja a kiskorúakat. A nagykorúakra is gondolnak: minden évben egy nagyszabású rockkoncert (Led Zeppelin, Pink Floyd, ilyesmi), van a parkban akár 50-345 ezer látogatóval…
A kastély is egy kicsit kevésbé volt látványos, de azért nem elfelejtendõ, hogy hajdanán a királynõ is ellátogatott ide.
A parkban a “kerítés” meg rozmaringból volt. Ekkora mennyiségben — pláne virágozva(!) még sose láttam ezt a fûszert. Tisztára báránysült illat terjengett :-)

London (-környéki) utazás a vidéki Anglia megtekintésével kezdõdött ma. Végre sikerült olyankor idejönni amikor már nyitva vannak, de még nem zártak be :-) [Nem volt egyszerû, beletellett pár évbe].
Észak felé elsõ állomásunk a gyöngyszem Hatfield volt, a Cecil család birtoka, olyan 1611 óta… Elég az hozzá, hogy már az elsõ “szobában” az ember lepadlózik…

Faternak üzenem oda nyugatra: Nem kell innen olyan messzire menni egy kis London Pride-ért, ezt Helsinki belvárosában találtam :-) (Vagy – megfordítva – ha erre vetõdtök, otthon érezhetitek magatokat.)

Rövid londoni kiruccanásunknak sajnos vége, indulás hazafelé. Fateréknak kössz a fenomenális kosztot, kvártélyt és pátyolgatást :-) A Stansteden az átvilágításhoz akkora sor állt, hogy még a check-in pultok között is cikk-cakkozott párat, mielött a “belsõ” cikk-cakkba jutottunk volna. Szorgos reptéri dolgozók riogatták a kedves utazóközönséget, hogy mit legyenek szívesek kirámolni a kézipoggyászból. Ezekbõl aztán olyan halom palack/tubus/pipereholmi szemét lett, hogy nem gyõzték elszállítani – óriási trógerkocsikkal jártak a szemetesek folyamatosan… Mikor az ember átesett a szokásos röntgen/taperolás herce-hurcán, és fellélegezve indulna a Tax Included boltokba, na, ott találkozik a másik sor röntgengéppel, ahol a cipõkre kíváncsiak fenemód :-( Ez a repdesés így egyre kevésbé élvezetes….
Ami meg a legszebb: Londonban KÖNNYÍTÉSNEK élik meg az Európában szigorodó szabályokat – hiszen eddig Londonból semmilyen folyadék jellegû tárgyat sem volt szabad a fedélzetre vinni. :-|

Mental note: az 1-20 gate területen (a kis vonatozás után) is van kocsma meg egy-két bolt – sokkal csendesebben mint a fõ indulási csarnokban.

A Hyde Park sarkánál egy gyalog(?) átkelõ. Tessék figyelni az “itt nyomd meg, hogy zöldet kapj” gombokra!
Van egy a rúd tetején is, hogy szegény lovasoknak ne kelljen lehajolniuk olyan mélyre :-) A túloldalon meg nem a szokásos piros emberke világított, jelezve, hogy most nem kéne keresztezni a balról száguldozó autók röppályáját, hanem egy piros lovas alakra vártunk, hogy zöld lovas alakká váljon…

Végig bandukoltam egy második világháborús csatahajón, a London közepén parkoló HMS Belfaston. A háború után kicsit felújították, hogy modernebben szolgálhasson a Koreai háborúban… A jobboldali képen a mechanikus lõszámítógép látható (a harmincas években fejlesztették ki, de az 50-es években még szolgált Koreában), ez számította ki a lövedékek röppályáját.
Miközben békésen merengtem a kapitányi hídon, egyszercsak elémtoppant egy volt kollegám, aki mostanság ugyan Angliában, de Farnboroughban dolgozik, ám ekkor épp vendégeit gardírozta Londonban (még pontosabban pont az HMS Belfast kapitányi hídján :-) ) Ennek egyenes folyományaként a Docklanden vacsoráztunk egy jó kis indiai/bangladesi csípõset.

Este meglátogattuk a Brixton Academy-t, ahol a Gotan Project adott egy fergeteges koncertet. Meglepetéssel indult a buli: hét elött pár perccel beálltunk a háztömbnyi sor végére, a finn hasonló sorokból kiindulva kilencre saccoltuk a bejutásunkat. Ehhez képest pontban hétkor a kapuk kinyíltak, és a tömeg szépen lassan besétált, hét után tíz perccel már el is kobozták (szerencsére csak átmenetileg) a fényképezõgépet és a ginger beert és mehettünk a helyünkre :-)
A Gotan Project egy meglehetõsen furcsa alakulat: a zenei alapokat egy DJ (!) meg egy másik “elektronikus zenész” szolgáltatja (a képen: fent a pulton), majd erre rétegzõdik rá a tangóharmonika, zongora, hegedûk/csellók, spanyol gitár és énekhang. Annak ellenére, hogy az erkélyen tilos a székrõl felemelni a khmm….. súlypontot, a végére az egész lelátó táncolt a széksorok között. Finom buli volt!
UPDATE: Lehet ám hangot is bloggolni ebben a szép új Web2 wilágban, szóval itt a hangsáv a képhez:

Londonban a nyilvános telefon fogalmát is átgondolták… Itt a dupla fülkék nem “érmés/kártyás” felosztásúak, hanem “internet terminál/telefon” van a két fülkében.