Itt járt a német tengerészet egyik legnagyobb hajója. Sajnos nem sikerült felmenni rá (mert, mint kiderült szombat-vasárnap 3 és 5 között látogatható is volt. Honnan tud az ember ilyesmirõl elõre?!), de még így kívülrõl is igen impresszív jármû.
Mostanában 25 éves a metró Helsinkiben, ezen alkalomból egy kis kiállítás van a Sajtómúzeumban (hogy miért pont ott, nem tudni :) ). A fenti képen a narancssárga vonal, ami létezik a többi csak álom. Bár a cikk címe arról árulkodik, hogy megtették az “elsõ kapavágást” az új vonal(ak) építéséért az új Kampi központ alatt. Hogy mennyire nem eszik itt forrón a kását, elég annyi, hogy a jelenlegi metrót is elkezdték már tervezni ’55-ben (több, mint 50 éve!) és mégis csak 25 éves ;) Vagy a jelenlegi vonal Espoo-i (nyugati) meghosszabbítása (zöld vonal odahent) is napirenden van egy ideje (egy szintén kiállított cikk 1986-ból: “Tapiolában a metró 10 éven belül”, itt máig még egy kapavágás sem történt).
Ha már Sajtómúzeum, megnézegettük a nyomdagépeket, megfejtettem a kiállított szedõgép mûködését, meg az offsetnyomógépet is kielemeztük. Aztán kidobtak, mert záróra volt :)
Ilyenkor “nyáron” elõbújnak a garázsok mélyérõl a féltve õrzött old-timer-ek. Épp tegnap írt Sam. Joe cimbora egy koros Bömvérõl, erre ma egy halom öreg autóval akadtunk össze. A pestihez hasonló (ámde piros) BMW is begördült késöbb, de akkor már épp haladtunk hazafele, így róla kép nem készült. A fenti autó meg a hûtõrácsára szerelt embléma szerint megjárta a Peking-Párizs távot:
A ’70-es években ügyes finn tudósok kifejlesztették a fagyálló Rhododendront. Az eredménye most is látható itt (N60° 13.374 E24° 53.574), egy szép Rhododendron park formájában. Sajnos a virágzásról pont lemaradtunk (állítólag június az idény, lásd alant), viszont így esõ után a 100% páratartalom mellett a trópusi növény-szag teljesen Szingapúr nosztalgiát idézett elõ bennünk.
Hát kinek a “magyar narancs”, kinek meg a “finn rhododendron” volt a mániája… Habár otthon lassan elég jó eséllyel találkozunk majd narancsligetekkel. :)
Nem kis perverzió kell egy ilyen malac-alakú kolbász elkészítéséhez, de állítólag valami kolbászversenyt is megnyert ez a mû. Azért a fogyasztó lelkiismeretének is jobbat tesz, hogy a rúd-kolbász már nem hasonlít a hús eredeti formájára, mert így, malacformájúan, csak elgondolkodik az emberfia azon, hogyan is készül a kajája… De ha ezen túllendült, és a malac felszeletelve kenyérre került, már tényleg finom; talán tényleg nem tévedtek a kolbászverseny bírái.
Nem gondoltuk, hogy van még a földön olyan hely, ahol nem megszüntetik és beolvasztják a villamosokat a síneikkel együtt, hanem egyenesen új vonalakat építenek. Nos, itt Helsinkiben a “Kampi” (viszonylag vadonatúj belvárosi bevásárlóközpont) körül úgy tûnik pont ez történik :-o
Helsinki továbbra is a villamosok városa.
Boldog születésnapot!
Ünnepeltünk tortával, nem nagyon elfújható gyertyával, ajándék kereséssel, Aliennel, sok könyvvel, és egy finom vacsorával Helsinkiben.
A reggeli büfé bejáratánál volt ez a “gyerekrajz kiállítás”. Ilyen helyeken a kis ünytyürü-püntyürük helyben összefirkált papírjait szokták kirakni, ráírva, hogy “Józsika, 5 és 3/4 éves”. Na, tessék a jobb felsõ rajzot skubizni… Igen, az egy kicsit túlkoros: “Eliza, 20 éves” :-D
Vigyázatlan kezek nyitva hagyták a “játszóteret” a hajón. Éjfél környékén a valóban idevaló (“8 éves korig”) gyerkõcök már nem jelentettek konkurenciát, így néhány — magát felnõttnek tartó — utas “véletlenül” beleesett a golyók közé. Úgyis rég ki akartam próbálni :-)
Utunk célja a Sarkkör volt, Áron úr pechére a Mikulás is pont itt lakik :-) Nagy lakli létére enyhén… hmmm… meg volt illetõdve a pirosruhás bácsi meglátogatásának ötletétõl. Az “are you a good children?” kérdésre (a nyelvhelyességbe most ne menjünk bele) gyorsan hátrapillantott ránk – ez meg is felelt õszinte válasznak a Mikulásnak ;->
