Képek csak úgy…

Bár a Museo Aqua nincs ma nyitva, ezt a vízvezetéket nem nagyon lehet eldugni :-)
Azt mondják, a 65méteres lábaival az egyik legmagasabb ilyen izé a világon. Impresszív egy építmény, azt meg kell hagyni.

Eredetileg a Vizi Múzeumba igyekeztem, de kiderült, hogy az vasárnap zárva (pedig valami szép õsrégi (gõz-)gépészeti ereklyék lettek volna. Na majd hétköznap megpróbálom elérni…). Így bevetõdtem a Muzeo Militar-ba: szép épület, a homlokzat mögötti szobák meg talpig festve/faragva, freskók meg minden. Fõleg ágyuk voltak kiállítva, de miután nem kértek egy árva vasat sem érte… Sétáltam vissza a város felé, amikor egyszercsak elém toppant a Fado Múzeum: nosza ezt is megnéztem (hogy lehet egy zenének múzeumot csinálni? Ezek szerint lehet :) A hangzó anyag mellé elég sok körítést is ki tudtak állítani). Itt ki is derült a belépõs trükk: vasárnap dél-(ami itt du.2-t jelent)-elött a múzeumok (már amelyik nyitva) ingyen vannak.
Ha szerencsém van ma este megnézem/hallgatom ezt a zenét élõben is, azon a környéken jópár zenés-vacsorázós hely van. Meglássuk.

A P. Commercialon (vagy mifenén) ma a spec. rendõrség napja volt. Kiállított a katasztrófavédelemtõl a bombakeresõ robotig minden. Az itteni rohambácsi például így néz ki. Figyeloda, a pajzsnak kereke is van (jó, mondjuk ezt nem hõzöngõ portugálok, hanem megvadult lövöldözõk ellen vetik be).

Újra Lisszabonban! Az idõ még mindig szép, az emberek még mindig kedvesek és a kaja még mindig olcsó. :-)
Múltkor nem szóltam az utcaképrõl. Nos, itt szinte minden járda ezzel a kis fehér kockakõvel van kirakva. A forgalmasabbja azonban fekete mintákkal díszül. Nem csak a “Váci utcában”, hanem mindenütt, kijjebb is. Teljesen feldobják az ember hangulatát a csempézett házakkal egyetemben. Ma végre találtam egy zöld-csempés házat is a sok portugál-kék között.

Kirándultunk egy kiadósat ezúttal Nuuksioban (nemzeti park Espoo nyugati határában). A tucatnyi tó, amik mellett elhaladtunk, mind nyugodtan feküdtek a helyükön, még egy kicsit se borzolta õket semmi.

Kicsit megkésve ugyan, de ezeken a blog-képeken kívül elkészült a Sziget2007 képgaléria is. Jó böngészést!

Najó, igaz, hogy csak a 20. század elején (1919-1932) volt teljes tilalom, de a nyomai ma se múltak el (talán ezért isznak meg mindent a fingek az utolsó cseppig, hátha hosszú idõ eltelik a következõ szállítmányig). Saját bevallásuk szerint is a ’19-es Alkoholtialom, melynek az “absztinencia növelése és a bûnözés csökkentése” volt a célja, pont az ellenkezõ hatást váltotta ki: Helsinkiben több részeget tartóztattak le, mint elötte bármikor. Ennek fényében fura ez a nagy skandináv alkoholtilalom (illetve bármely “tiltsuk be/szabályozzuk le és akkor jó lesz” kezdeményezés, amiben szintén igen jók); lévén, hogy már kipróbálták és nem jött be…
Odafent egy “technikatörténeti” érdekesség: alkoholcsempész-torpedó. Motorcsónakkal vontatták az alkoholt a rendeltetési helyére. Ha a fináncok elkezdték üldözni a csempészeket, egyszerûen “elhagyták” a rakományt (ami amúgy sem látszott), az meg elsüllyedt. Viszont egy dugó volt ráragasztva az eszközre, ami idõvel leoldódott a cuccról. Szépen fellibegett a felszínre a hozzákötött madzaggal együtt, és a visszatérõ csempészbácsik jól begyûjtötték a szajrét.

Ez így nem járja! Ott a jobb oldalsávon eddig látható volt a helsinki, budapesti és londoni idõjárás. Igen frusztráló volt látni, hogy Helsinkiben fele annyi fok van, mint Pesten és/vagy Londonban, így most felkerült Ostrov Golomjannyj, a legészakibb, amit találtam; valamint a Déli sark (Amundsen-Scott állomás, most éppen -71 Celsius fok), csak kontrasztnak. Így már nincs is itt olyan hideg :-)

Tüzijátékverseny Helsinkiben a Nelonen (négyes csatorna) szervezésében. 5 csapat munkásságát figyeltük az égen. A vélemények megoszlanak, hogy a hármas (JoHo Pyro – Royal Party) vagy az ötös (Ilotulitus – Ruutia Lännestä) csapat volt-e a legjobb, de mindenképpen jól zártuk a “nyarat” (olyan +6 – +8 fok volt a tüzijáték idején).
Ilyen közelrõl még asszem nem láttunk tüzijátékot, a feltámadt szélnek is köszönhetõen voltak rakéták, amik pont felettünk alakultak tüzijáték-gömbbé. Aztán az összes pernye a fejünkre hullott belõlük.

Na ezért érdemes vidéken lakni :) Ez a nyuszi pont a grillezõhelyünkön tanyázott le a ház mögött, de végül nem sütögette meg a répáját.