Cliff Richard and The Shadows
Monday, November 16th, 2009
És itt nem dolgoztam, hanem fizetõ utas voltam ;) Néha ilyen is van.
Ez az 50 éves évfordulós koncertturnéjuk, nagyjából 70 éves “öregemberek”. De még igen jól zenélnek és énekelnek! Fõleg a dobos bácsi élvezte nagyon, amit csinál.
Meghívtam mutert “mulatozni”, hamár a gyerekkora a Shadows-zal telt. Ez olyan “ülõs” koncert volt, a küzdõtéren is székekkel. Muter eleinte el volt ragadtatva, majd egyre inkább tekingetett körbe. “Ezek meg se moccannak!” mutatott rá a tényre, hogy a finnek a rock&roll alatt úgy viselkedtek, mintha színházban lennének…
A végén az Árnyékok elõrejöttek meghajolni, na ekkor felállt a közönség (végre) és tapsolt. Ezen felbuzdulva (vagy mert amúgyis a szerzõdésükben volt) visszamentek játszani még három számot. Ezen a ponton mutter állva maradt (míg majdnem mindenki más leült) és riszálta magát a ritmusra. Majdnem meglincselték, mert nem látnak tõle [amúgy egyszálbelû, 165centinél nem magasabb]. Egy (nem komolyzenei!) koncerten. Vicc. :-)
