Szentpéterváron még egy egészen nagy mecset is találató. Ahhoz képest nagy szó, hogy “idegent” (nem orosz embert) nagyítóval lehet csak találni. Nagyon nem könnyítik meg a beutazást, és ha már itt van az ember, nyelvtudás nélkül meg van love. Bár, ha a cirill-betüket elolvassa az ember, kiderül, hogy angolul/németül/franciául van a felirat, nem oroszul: Dézsavu (egy bár neve), Tyuning shop (autójavító), stb, stb.
A két boldog gyermek (házigazdánk, Váradi úr és Ralloú) büszkén lobogtatja a lufiját.
A PéterPál erodben beleütlöztünk a kezdodo katonai rezesbanda fesztiválba. Ezek a fiúk mindent játszottak, csak katonazenét nem. A végén még kánkánt is jártak, de a musor többi része is “érdekes” volt (de jól bazseváltak ám!) :)
A gyalogosok Péterváron elég mostoha helyzetben vannak, itt méginkább el kell sajátítani a kétféle túlélési technikát (kamikaze és kaszkador). A helyzet zebrán se jobb, de azok legalább ritkán zavarják a közlekedoket. Van, hogy csak az elso pár csíkot festik fel, aztán a melósok mentek tovább, így az út közepén nem is látszik, hogy az egy gyalogátkelohely lenne…
Teljesen meglepo módon a pétervári metrókocsik is olyanok mint a pestiek :)
Az állomások viszont kétszer olyan mélyen vannak, és általában szépek (bár ez most pont nem). Ezen a vonalon a metró nem is látszik, mert a fal mögött áll meg, a fekete vasajtók csak akkor nyílnak ki, amikor a metró már mögöttük “parkol”.
A Vasziljevszkij sziget túloldalán, a nemzetközi hajó-terminál közelében “parkol” egy igazi szép tengeralattjáró. Szépen végig tárlatvezet egy nyugdíjas kapitány, itt éppen a torpedó muködését magyarázza. A háttérben a fölso vetocsoben épp be is van töltve egy, csak a propellere látszik ki.
