Ford Henry elérte a “majdnem csupa kettes” kort. A 120-as szervíz pont Magyarországra esett, eddig úgy néz ki elég korrektek voltak. Azé’ — ha nem is nagyon sokkal, de — csak ócsóbb ugyanaz a Ford márkaszervíz, mint itt.
Ez a kép itt önmagában nem is érdekes, csak olvasván Sam. Joe liftrejtélyét, egy rendkívül jó illusztráció a témára. :)
Itt kéremszépen egy földszinti lifthívó gombot láthatunk a litván Klaipeda egyik szállodájából, ami LEfelé mutat (nem, nincsen pince, emeletek vannak). Vagyis nem csak szõke titkárnõk hívják le a liftet a lefele gombbal, hanem “felelõs lift-designerek” is úgy gondolják, hogy ez így van jól.
Késöbb bele is estünk a csapdába, az ötödikrõl a földszintre tartva a lefele nyilat nyomtuk meg, hát meg is állt a felfele tartó lift egy csapat jókedvû turistával. :-)
Nos, alig egy év alatt sikerült megírni a portugál képekhez a szöveget, ígyaztán végre elkészült a 2006-os Portugál “körutunk” beszámolója.
Nem kis perverzió kell egy ilyen malac-alakú kolbász elkészítéséhez, de állítólag valami kolbászversenyt is megnyert ez a mû. Azért a fogyasztó lelkiismeretének is jobbat tesz, hogy a rúd-kolbász már nem hasonlít a hús eredeti formájára, mert így, malacformájúan, csak elgondolkodik az emberfia azon, hogyan is készül a kajája… De ha ezen túllendült, és a malac felszeletelve kenyérre került, már tényleg finom; talán tényleg nem tévedtek a kolbászverseny bírái.
Azt eddig is szinte elvártuk, hogy május 1-jén, Vappukor, még hulljon egy kis “utolsó hó” itt Finnországban. Természetesen a Svédeknek ezt is jobban kell csinálniuk: közép-Svédországban ma, június 14-én nagyjából 10 centi hó esett. Úgy, hogy elötte pár nappal még (plusz) 30 fok körül jártak. Szegény Norvégoknak is jutott az áldásból, de csak mutatóba.
Mivel ezek a részek délebbre vannak, mint Helsinki, és a múlt héten itt is közelítettük a harmincat, most kissé aggódva figyeljük a fejleményeket :-)
Szóval Húsvétra délnek vettük az irányt, 6-700 kilométernyire jutottunk. Arra gondoltunk, hogy ott “lent délen” már nõnek a pálmafák, érik a banán, de legalábbis a Nap süt ezerrel. Na, ehelyett kaptunk olyan havazást, hogy a litvánok is csak kapkodták a fejüket! Visszafelé egészen Rigáig havas volt a táj, utána kezdett csak el olvadozni. Természetesen Helsinkiben ez idõ alatt a tizensok fok volt… De sebaj, Vilnius szép hely, jó volt benne mászkálni így is. ;)
A kedvenc kosárcsapatunk meccseinek szüneteiben négy nézõ szokott dobálózni kosárra, és aki a legtöbbet bedobja, megkap egy Audi A4-et a következõ meccsig. Ma engem kértek meg a bejáratnál, hogy ugyan dobáljak egy kicsit a szünetben. :)
Az eredményrõl elég annyi, hogy a Forddal jöttünk haza :-D
Január 24-28 között (pont a pesti Filmszemlét megelõzõ héten) volt itt HKI-ben egy “kis” dokumentumfilm-fesztivál, valami 120 filmmel. Ez azért jó, mert normálisan esélyem sincs finn filmeket nézni, de itt angol felirat kerül rájuk. Ezen felbuztulva rögtön egy amerikai filmmel kezdtünk, ami finnül volt feliratozva, de ez mellékes :) Egy halom érdekes filmmel kerültünk szembe, ezek egy részérõl az euroASTRAn regélnék inkább.
A fenti kép egy rendhagyó filmbemutatón készült. A Revolution! címû film premierjén együtt énekelt a közönség a filmmel és az alkotókkal (a mikrofonnál az Agit-Prop énekese [balra] és a film rendezõje, de a többiek is ott ültek körülöttem). A felkészültebbek kis ledes lámpácskákat hoztak, a többiek a mobiljukkal világították a “szövegkönyvet” az ismeretlenebb dalrészleteknél… :) Térhangzás Live!
Miután TRf blogjába csak regisztráció után lehet írni, úgy gondoltam, hogy a “trackback” egy fájdalommentesebb megoldás a reagálásra :) Tehát:
Jelentem, nem minden hülyeség Magyarország központú. Igenis, a faszság univerzális. A finnek (lálálá) is képesek ugyanerre, sõt! Ha egyszer felbontanak valamit, az egy jó félévig úgy is marad. Ha kiásnak egy lukat tavasszal, az bizony egész nyáron ott van (ha a lukat vissza is temetik, aszfaltot azt nem raknak a tetejére). Majd az elsõ fagykor állnak csak neki aszfaltozni (mi sem kell több egy tartós fedõréteg létrehozásához). Vannak a környékünkön kátyúk, amik minimum 3 éve léteznek. Néha betömködik õket, azt egy-két hét alatt kijárják az autó megint. Nagyritkán aztán kihasítanak egy nagyobb darabot a felszínbõl, hogy rendesen leaszfaltozzák, de ez évek kérdése… [Ugyanakkor pozitívan megjegyzendõ, hogy a nagyobb forgalmú utakat (értsd autópálya, autóút) évente, kétévente újraburkolják]
Ehhez a témához tartozik a fekvõrendör-fetish. Az a mellékút, ahol lakunk, két fõutvonalat köt össze, mondjuk egy kilométer hosszú. Ebbe belefér 2 körforgalom, és 11 (értsd tizenegy!) bukkanó + egy tök felesleges lámpás keresztezõdés (virtuálisan nulla keresztforgalommal).
Egy szó, mint száz – és bár ettõl neked nem lesz jobb, de – az a kurva ország nem lóg ki a sorból, csak hozza az átlagot.
Vagy csak a finnugorok hülyék. (?)
