Képek csak úgy…

Ma reggel munkába menet tárult elém ez a szép látvány: egy szaki a markolóban ül, és erõsen néz bele egy gödörbe. Ebben a fergeteges munkafolyamatban másik négy szaki segít neki: õk is néznek bele a gödörbe. A lapáton csak azért nem támaszkodnak, mert itt már tényleg teljes a gépesítés – a lapátot is markolóval hoznák úgyis, akkor meg már minek a lapát ugyebár.
A történethez hozzátartozik, hogy azért egy szaki küzdött a gödörben valamivel, de ehhez legalább hathatós támogatást kapott a többiektõl. Szóval úgy néz ki, a melós az egy ilyen állatfajta – világszerte :)

A hajó indulás elött még egyszer meglátogattuk a most éppen nyitva tartó tallini vásárt. Belestünk Miklósbá ablakán, és jól hátbafotóztuk, miközben a gyerekek épp nem merték átlépni a küszöböt sem :)

Mai képünkön Ralloú látható egy kis tábla csokival.

Háh, találtam egy érdekes oldalt: korttelit.fi
Helsinki belvárosának térképe, gyakorlatilag minden egyes házról jó minõségû szép képekkel. Nakérem így néz ki Helsinki nyáron, napsütésben.
Néhány kávézó, csak úgy összevissza: Ekberg a Bulevardin; a Cafe Engel a Nagy Fehér Templommal szemben; a Kappeli az Esplanadi közepén.

2001. október 13-án 16:05-kor landolt a Malév MA 742 járata Helsinki betonján. Mire összeszedtük a csomagokat és befészkelõdtünk Tapiolába — az elsõ itteni otthonunkba –, épp hat óra lett. Akkor még nem sejtettük, hogy ezzel be is fejezõdött 20 kilométeres körzetben az élelmiszer (illetve egyáltalán az) árusítás hétfõ reggelig… Csak egy, csak egy pizzéria volt talpon e vidéken – így szerencsésen túléltük a hétvégét :-)
Idén (évente próbáljuk, mindig más a tulaj/személyzet) ismét finom a pizza, jó vastagon megrámolva, vékony ropogós (de nem széttörõs) tészta — pont ahogy szeretjük :)

Hehe, egy tiniújság fórumában egyszercsak felbukkant egy halom képem :-o
Azé’ Pirkko, egy kommentet legalább megereszthettél volna ide. ;)
Az otthoni Finnország-szerelmeseknek üzenem, hogy Finnország sem fenékig tejfel, itt is van egy csomó marhaság, kellemetlenség. Oktatás, egészségügy — hogy csak két frekventált témát említsek — sokkal rosszabb, mint a hírük odahaza. A finnek jók marketingben… Az otthoni “húdeszar” egészségügyi ellátás még mindig fényévekkel jobb, mint az itteni “hiper-szuper”(-nek kikiáltott)!
Teljesen más egy-két hétre idejönni turistáskodni és megint más itt élni.

Itt a múzeumokban nem jegyet, hanem kis kerek, színes matricát adnak belépõül, amit a ruhára kéne ragasztani (feltételezhetõen azért, nehogy véletlenül a látogatóhoz kelljen szólni akárcsak a bejáratnál is. Más értelmét nem látom. Aki egyszer bement az ajtón annak volt jegye, minek bent “felmatricázva” sétálni?)
Fent egy múzeum bejárata melletti esõcsatorna látható, de a környék összes érdemleges felülete (villanypóznák, közlekedési táblák, postaláda, satöbbi) hasonlóan “beszeplõsödött” az idõk során. :-)

A világ megérett a végre… “Régen” volt egy csap (angoloknak kettõ, de õk nem számítanak), amit igényed szerint beállítottál hidegre, forróra, vagy egyéb neked tetszõ hõmérsékletre. Aztán jött a technológia (meg gondolom a nyitva felejtett csapok), lecserélték õket infrás automata csapokra. Ez arra tökéletesen jó volt, hogy a szomjas vándor már nem volt képes a csapra hajolva enyhíteni a kínt, mert langyos víz csordogált mindenhonnan. [ Zárójelben ide kívánkozik még a sztori a kedves idõs úrról is, aki egy ilyen csap elött jött rá, hogy megfésülné a maradék pár szál haját. Fésû farzsebbõl elõ, csap alá tart, húzogat, bökdös, káromkodik... és nem történik semmi, mert ugye a fésû nem elég meleg az infra-érzékelõnek, a csap ezért nem ad vizet :-) ]
Gondolom a szomjas lázongók száma elért valami kritikus tömeget, az okosok elkezdtek gondolkodni a problémán. És a megoldás nem az lett, hogy “vissza a szabályozható csapokhoz”. Neem, hanem ezentúl két automata csap várja a betérõt, aki attól függõen, hogy inni akar vagy kezet mosni, másik csap alá dugja majd a kezét. Éljen a technológia mindenek felett :-(

Ez így nem járja! Ott a jobb oldalsávon eddig látható volt a helsinki, budapesti és londoni idõjárás. Igen frusztráló volt látni, hogy Helsinkiben fele annyi fok van, mint Pesten és/vagy Londonban, így most felkerült Ostrov Golomjannyj, a legészakibb, amit találtam; valamint a Déli sark (Amundsen-Scott állomás, most éppen -71 Celsius fok), csak kontrasztnak. Így már nincs is itt olyan hideg :-)

Én kérek elnézést a selypítõs finnek nyelvéért. A képen egy punszi-rolád látható :)
(arról, hogy az a kis basz miért kerül két juróba, most szó se essék…)