Képek csak úgy…

Ismét egy jó hétvégét töltöttünk Lahnajärviben. Ez Helsinkitõl olyan 100 kilométerre nyugatra, még Salo elött egy nyugodt kis tó, ahol a cégnek van pár kellemes faházacskája. Jó kis társaság összejött, három házat is megtöltöttünk. Ennyi emberre már illik valami közösségit fõzni, nehogymár mindenki a kis színtelen virslicskéjét pirítgassa a tûzön. Vittünk hát egy bográcsot, amibe Miki a múltkori “pecázáson” kipróbált zuzás körömpörköltjét applikáltuk bele (a link mögötti kép a múltkori eredményt mutatja, most a sokkal szebb paprika mélyvörös színt adott a cuccnak, valamint a körmök is szépen szét/megfõttek). Megint a zúzának volt nagyobb keletje, de a köröm és a ragadós szaft nélkül mit sem ért volna.
Már-már besötétedett, mire elkészült (a fenti kép hajnali 1 körül készült), de szerencsére Finnország megóvott minket a lámpafényes vacsorától — nyáron az éjszaka közepén is legfeljebb szürkület van.
Másnap a Puistobluesra “kellett” átruccanunk (sajnálatos keresztbeszervezõdés) ZZ-Topot nézni, harmadnap pedig a szauna-tó-szauna-tó körforgásból próbáltunk valahogy kiszakadni, de ez eltartott pár óráig mire sikerült… :)

Retrószilveszter, bakelit lemezzel ;-)
Boldog Új Esztendõt!

Síeltünk a hétvégén…
Himos egy jó hely, nincs nagyon messze (~300km), a domb sokoldalú (van egy csomó pálya) — bár nem nagyon magas, és hó is van rendesen.

Vendégségben. A Házigazda (programozó) élete (talán?) elsõ sajtosrúdját készíti. A kinyújtott nyers tészta értelemszerûen kevés derékszöget tartalmazott. Ezt könnyen korrigálni lehetett, így aztán szép szabályos rudakat lehetett szabni ;-)
Szerencsére amúgy nem ennyire kocka õ… ;)

Aki hiszi, aki nem, a Boney-M még létezik. Sõt koncertezik! Itt a “szomszédban” megnyílt egy szórakoztató központ, és most minden még élõ “legendát” felsorakoztatnak az induláskor. A Village People-tõl az Albán doktoron át a Boney-M-ig jönnek szépen sorban.
Well. Még jó, hogy nem széken ültem, mert leestem volna róla, amikor ez az arubai csóka megjelent a nyeszlett testével a színpadon. Kis szõrös vézna testecske, hangja nincs (although Farian [Boney-M's producer] later revealed that Bobby made little, if any, vocal contributions to the group’s records, with Farian himself performing the male parts on the songs. Farrell did, however, perform live.) és hát a mozgáskoordinációja is érdekes. Igaz, 58 éves, mit várjon el az ember (de mondjuk Mick Jagger meg 65…).
A “lányok” azonban jók voltak, és hát végül Bobby is kitett magáért szóval azért jól szórakoztunk ;-)

Helsinkiben tegnap szakadó esõben szarrá ázott, ám igen lelkes közönségnek játszott az R.E.M. , néhány — az eseménynek megfelelõ (pl. So. Central Rain) — számmal bõvített koncertet.
Már javában toltuk fel a kamionokra a cuccot, amikor egyszercsak jött a Stage Manager bácsi, és visszarendelt mindenkit a küzdõtérre. Ott aztán szépen színek szerint kupacokba raktak minket (a karszalag színe mutatja, hogy melyik csoportban ténykedsz: fény, hang, rakodó, és így tovább). Létszámellenõrzés? Ilyen még sosem volt meló közben, csak a legvégén. :-o Aztán elõjöttek a farbával: Eltûnt egy gitár a load-out elején, mégpedig az egyik fõgitár… :(
Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem a local crew lelkén szárad, hanem a biztonságiak voltak egy kicsit túl lazák (én speciel mindenféle ellenõrzés nélkül jutottam be backstage-re: csak jó idõben a “tömeggel” kellett tartani, és bárki bejöhetett…
#remhelsinki

Tegnap este “belevetettük” magunkat a HKI éjszakába, ahol egy halom zenei és egyéb mûvészeti program várt volna, például egy valami nagyobbacska koncert a nagy fehér templom elötti téren. Sajnos azonban mire odaértünk, a tér közelébe sem engedtek be, mondván túl sok ember gyûlt ott össze. És bár kifelé folyamatosan jött a nép (tehát már lett volna hely), a közelben töltött egy óra alatt sem nyílt meg a befelé irány többé :-(
Hallgattunk egy kis zenét és tuc-tuc-ot a piactéren meg az Esplanaadin, aztán csendes kocsmázásba fordult az este… Nem nagyon akar ez az “Night of arts” összejönni nekünk, tavaly is csak ténferegtünk ;)

Ismét egy újabb házaspár: Zsóka+Zsolt. Gratula!

Miközben fél Magyarország (nem igazán érthetõ módon) Finnországot az ígéret földjének tekinti, két hazánkfia inkább visszatér a földi paradicsomból (à 5.40€/kg — és ez nem vicc!) az elviselhetetlen káeurópai dzsungelbe. Ezen a tényen annyira felmérgeltük magunkat, hogy záróráig tequilát voltunk kénytelenek emelgetni (sörrel higítva) — melynek meg is lett az eredménye másnapra.

Jó utat! :-)