Képek csak úgy…

Október 15-ére szervezték a spanyol és egyéb “zavargások” apropóján a Világforradalmat. Ez Helsinkibe is begyûrûzött, a Kamppi elötti téren mintegy 150 ember — ennek nagyrésze újságíró és titkosrendõr — váltotta meg a világot… Ahhoz képest, hogy spanyoloknál, sõt, még a Wall streeten is tízezrek fejezték ki nemtetszésüket, itt csak pár idealista egyemista és vén komcsi volt kiváncsi az eseményre.
Ahogy nézem, Pesten se volt spanyol-méretû utcafoglalás ;(

Britney bébi “remek” playback-show-t mutatott be Helsinkiben, a Femme Fatale turné keretében. A pozitív oldal, hogy a 22 kamiont elég gyorsan ki-, be- és összeraktuk, valamint a show pontosan kezdõdött, a negatív oldal pedig a show volt.
Odafent: a konfettiszóró berendezés még nem foglalta el a végleges helyét.

Egy ilyen eseményre az ember nem az “énekesnõ” hangja miatt megy, hanem maximum a show-ért. Mint ilyen, én egy Lady Gaga-típusú látványos elõadást vártam.
Na, az elsõ szám úgy kezdõdött, hogy a hátsó videófal szétcsúszott (pont úgy, ahogy Tina Turner Golden Eye belépõjében), majd Britney kisasszonyt betolták az emeleten egy bútorszállító izén (pont úgy, ahogy a Disturbed szokta a koncertjeit kezdeni), ott mozgolódott egy kicsit, majd egy pneumatikus egyszemélyes lifttel leereszkedett (pont úgy, ahogy a Rammstein koncerten láttuk múltkor), ugrándozott a táncosai között a földszinten is, majd betoltak egy trónt, ebben helyet foglalt és körbetáncolták (pont úgy, mint Madonna belépõje volt legutóbbi koncertturnéján). És ez még csak az elsõ szám volt… Najó, a második, mert az elsõ csak egy videó volt, ami aztán késöbb is sûrûn elõfordult: az elsõ fél órában (ennyit nézhettem a színpad elõl) kábé a harmada egyszerûen csak videó volt… ;-|

Kifelé is elég rendezett volt a csapat, de megint találkoztunk túlsúlyos színpaddarabbal, amit a “biztonság” kedvéért targoncára helyezett néhány plusz ballaszt felhelyezésével lehetett mozgatni ;-)

Az egyik crew lady, egy idõ után egy baszott nagy szivarral (és amúgy tök lazán) rendezgette a sorokat. Megígértem, hogy nem mutatom meg a képet az anyukájának, úgyhogy légyszi ne forwardoljátok neki ti sem ;-)

Még mindig õsz van, de már nem sokáig húzza. Itt-ott már megjelentek a hókarók az út mellett…

Évente asszem kétszer van a belvárosi kikötõben halpiac, ahol mindenféle jó kis halkészítmény kapható, feltételezhetõen közvetlenül a “termelõktõl”. Fõleg pácolt hering, lazac (lohi) és szivárványos pisztráng (kirjolohi) az elterjedt, de amúgy van mindenféle. Szép vitorlások is beállnak ilyenkor a kikötõbe, mondjuk jó kis lazaclevest lehet rajtuk ebédelni.
Idén ismét véletlenül keveredtünk ide, Ralloú nõvérének mutattuk éppen a várost megfele, amikor (szerencsére) belebotlottunk a sok halba.

Rantakymppi futóverseny, fõleg Espoo tengerpartja mellett vezet körbe, ebbe nevezett be a fenti csapat. Mindenki élve beérkezett ;)

Már megint átrendezõdõben az állatvilág felettünk, kergetik õket a hófelhõk…

Minap a közértben végre ismerõs paprikát találtunk (általában a Magyaroszágról ismert “fehér” paprikát itt nem kapni csak a nagyon színes kaliforniai jellegût).
De nem magyar volt ám — bár Szentesrõl származik. Hanem spanyol :-)

Idén a turkui Ruisrock helyett a helsinki Olympia-stadionban ténykedtem. Az Iron Maiden csapatta itt, elõzenekarként Alice Cooper fejezte be a turnéját.
Meglepetésemre a fény-es arcok finnül próbálták az utasításokat dobálni — bár elég összetettnek nézett ki a rendszer, de ettõl azt hittem megint valami lokál cucc. De nem, csak a turnéval két finn srác utazott fényesítõként, és most örültek, hogy hazai pályán vannak. ;)
A szokásoktól eltérõen nem hajnalban kezdtünk — gondoltam, nincs sok láda. Pedig volt…. ;/ A tour/stage manager eleinte elég barátságosan tekintett a világra, aztán egyre morcosabban. A csúcs az a load-out volt, addigra már kiabálásig jutott szegény. Pedig, ha elmondta volna, mi a problémája, bizisten segítünk neki, dehát ugye a néma gyereknek az anyja se… ;/
A roadiek amúgy már jártak itt, például Excellent Bob-bal (neki bármi “Fucking Excellent!”) pár éve a Bon Jovi-n kínlódtunk a Gladiátor spotokkal, most idén a színpadon ügyködött valamit. Volt egy nagyszakállú bácsi is (szintén visszatérõ arc), aki olyan könnyedén tekergette a vaskos kábelkötegeit, mint a varrónõ a spulnit.
A látványhoz hozzátartozott egy gigászi Eddie fej is. Jópofa volt >>_ezt_<< összeszerelni. Külön meg kellett erõsíteni a színpadot ott, ahol az Eddie-fejet mozgató “targonca” közlekedett, mert volt jópárszáz kiló. Plusz a fej… A fejért felelõs roadie is jó, olyan hangja van, amilyet ennek az Eddie-nek képzelne az ember ;) a stílusa meg udvarias, de fárasztó: Minden egyes mondata elött “Gents, please. [2 másodperc hatásszünet, majd a feladat]“. De ha egy perc alatt négyszer elhagzik a “Gents, please”, az egy kicsit, hmm, érdekes. De legalább végtelenül nyugodt fazon, és elég gyorsan összeraktuk vele az Eddie-fejet.

Összességében kicsit elcsúszott a dolog a hangpróbán, majdnem egy órával a meghirdetett idõpont után jöhettek csak be a nézõk. Az alábbi képen a vihar elötti csend: a biztonságiak már a helyükön, de a közönség még kint várakozik:

Ez a látvány meg már a koncert vége felé, fél11 táján. Mint látható, a Nap még mindig besüt a színpadra (hja kérem, a 60. szélesség áldásai). Ez nem is lett volna akkora baj, ha nem építettek volna egy külön tornyot (fenti kép közepe, a hangmérnöki sátor [FOH] fölött) a 6 darab spotlámpának, amikbõl az égegyadta világon semmi sem látszódott :)

Juhannus után rögtön munkába álltunk, és feldobtunk egy-két lámpát a vasárnapi Foo Fighters koncertre. Ugyanott volt az esemény (és a színpad is ugyanaz volt), mint ahol tavaly a Green Day pörgött: a kelet helsinki Kalasatama (a hajdani halászkikötõ) prérijén.

Egész kis minifesztivált hoztak össze. Két finn elõzenekar is volt. Az elsõrõl, a Von Hertzen Brothers-rõl lekéstünk (de õket már úgyis láttam elégszer idén), a második viszont Michael Monroe volt, elõször színpadon az új svéd gitárosával Dregen-nel (Az elõzõ hétvégén a Provinssi Rock-on volt az utolsó fellépése a réginek, Ginger-nek). Szokás szerint nagy lendülettel játszottak — és a közönség is vevõ volt rájuk –, Michael alig gyõzte pörgetni a mikrofont azon a nagy színpadon.
Aztán átállás után a Foo Fighters-szel együtt turnézó skót együttes, a Biffy Clyro indult neki, de, hát, õk elég lehangolóak voltak…

De végül — egy csöppnyi várakozás után — a Foo Fighers is a deszkákra lépett, és az elsõ órában (annyit láttam) szerencsére elhangzott néhány általam is jól ismert szám ;) (a teljes setlist itt található).
A közönség szerette a zenét, állítólag vagy 28 ezren tolongtak a színpad elött. Volt egy jó hosszú kifutó is, így “mindenkihez” egészen közel tudott énekelni Dave Grohl.
A színpad mögül már kicsit unalmas volt a dolog (a látvány csak szembõl érdekes, hátulról nem látszik), de aztán elhallgatott az utolsó szám is, az Everlong, és megint mi következtünk: kábé két óra alatt szétszedtünk, amit elõzõ nap fél napig építgettünk.

Jó rég nem volt post, asszem visszamenõleg is kell majd egy kicsit publikálnom ;)
Most viszont a félév ünnepérõl itt egy gyorsjelentés.
Juhannus ünnepe — Keresztelõ Szent Jánosról (Johannes Kastaja) kapta a keresztény nevét, de elötte Ukko, az ég és természet istenének ünnepe volt — mindig a nyári napfordulót követõ szombaton van, de már az elõeste (péntek) is szabadnap. És ilyenkor gyújtják mendenfelé a máglyákat. (Mondjuk a svédnyelvû területeken — pl. Ålandon — májusfát állítanak inkább, de ez most mindegy.)
Ezen a hétvégén a fõváros (talán a többi város is) gyakorlatilag kiürül, a finnek szétszaladnak a mökkijeikbe (kabin, lehetõleg minél messzebb a civilizációtól) élvezni a leghosszabb nappalokat az évben.
Szerencsére az ittmaradottak kedvéért is gyújtanak egy-két kokko-t (máglyát). Seurasaarin a turistáknak jópénzért, itt a Kaivopuisto végénél az Ursula kávézónál meg a “helyieknek” raknak tüzet ;)