(Hát szerintem õket parodizálja a Lordi. Magas talpú cipõ, hülye szörnyes jelmez, keményebb zene. Tökugyanaz, csak ezek nem tudtak az Euróvízióról.)
A hétvégi Maailma kylässä fesztiválon (mostmár “szokás szerint”) segítettem a színpadon. Amikor vasárnap befejeztük, csak úgy mellékesen odavetettem a színpadmesternek, hogy ha van valami “esemény”, szóljon bátran. Ott nyomban már be is akart szervezni kedd reggelre, de hát ugye munkanap… “Akkor szerda este!”, mondá. És így is lett, bár akkor még nem tudtam, hogy mire is vállalkozom. ;)
Másnap kiderült, hogy a KISS állomásozik HKI-ben kedden és szerdán (az elsõ koncert jegyei 6 perc alatt, a másodiké 9 perc alatt keltek el, pedig nem kicsi a sportcsarnok. Éljen az internetes jegyértékesítés.), és az õ cuccukat kell “feldobni” a kamionokra. Ilyet még úgyse csináltam, ki kell próbálni ;)
Míg a fõbejáratnál szigorú motozás, biztonságiak meg miegymás, a “gazdasági bejáraton” simán besétálok. Pont idõben, épp jön az ürge, és már osztja is a passokat. Szabad a gazda, csak jöjjünk vissza a show vége elött fél órával. Igen ám, de a lift, ami mûködik felfele, nem enged vissza lefele… Azért nem én lennék, ha nem sikerült volna meggyõzni valami kártyás helyi erõt, hogy az nekem milyen elõnyös lenne, ha lehúzná a kártyáját a lift résén. ;) Aztán kapunk szép karszalagokat, színeset csapatonként, ki a videót, más a hangot esetleg a fényeket fogja szétráncigálni, nekem a backline csapat (zenész cuccok) jutott. Aztán várunk egy órácskát, mert a banda jól belejött, és húzta még egy kicsit (a pirotechnika meg csak úgy durrogott közben). A tapasztaltabb “stage-hand“-ek eddigre már elpanaszolták, hogy ennyi kamiont még nem láttak egyszerre. Elõzõ nap, az építésnél nem látták a munka végét, mert a kamionok csak jöttek, csak jöttek. Most legalább minden egyben ott tornyosul a színpadon. No, féléjfélre végre abbahagyják, mi következünk. Mi elõször a dobot robbantjuk szét és csomagoljuk el vagy négy szekrénybe. Kábé eddig volt értelme a színkódos csoportoknak, ezután jött a keveredés ;) Mi aztán az egyik színpad mellett lógó hangfalat építjük le a dob és környéke után. Ez 40 (negyven) darab emberméretû (csak annál nehezebb) dobozból áll, meg a járulékos keretek, motorok és néhány elhanyagolható kis “hangszórócska” körítésével.
Némi kamionnézegetés után a fénytechnika következik, beszélgetek egy kicsit az intelligens lámpákkal is. Ezeknek egy ausztrál (brisbane-i) roadie a “gazdájuk”, nagyot növök a szemében a “Brisbane to Cairns” utazásunkkal ;) Amúgy a roadie-k érdekesen kommunikálnak a helyi csapattal, gondolom már tapasztaltak egy’s mást: szépen lassan, tagoltan és artikuláltan próbálnak beszélni, miközben mindkét kézzel mutatják is a mondandójukat (mintha egy sükethez, vagy inkább értelmileg csökkent képességûekkel beszélnének. Mondjuk megértem.) Na, ez végre értelmes módon diskurál, míg elrámoljuk a lámpákat.
Aztán nincs mást mit tenni, mint a töménytelen mennyiségû guruló szekrényt felnyomni a kamionokra (eddigre a többiek már megrámoltak jópárat, de a környék még mindig ládákban úszik). Jópofa dolog amúgy meglódítani párszáz kilót a lejtõn, ezzel nekifutásból eltalálni egy, a doboz kerekeinél csak 5 centivel szélesebb rámpát, és felutazni vele a platóra. Ezzel még elszöszmötülünk egy kicsit, úgy fél háromig is talán. Aztán köszönik szépen a segítséget, és elindulnak Stockholm felé, ahol ugyanezt péntek estére újra össze kell dobniuk. Szombaton meg már Osló, sok pihenés nincs.
Hogy néz ki egy koncert a finneknél?
A rockkoncert ugye természeténél fogva hangos esemény. Hogy ezt mégis tudják élvezni az egészségükre figyelõ rockerek, itt Finnországban a zajt ellensúlyozandó füldugókat árulnak (Korvatulpat) a bejáratoknál. A “dühöngõ” elsõ soraiban a helyi inkalosok vizet osztanak (pohárban, nem vízágyúval) a kitikkadt fanoknak. A küzdõtér oldalánál végig járható egy (amúgy felfestett) egyméteres sáv, az ember fia/lánya könnyedén mozoghat elõre-hátra kedve szerint…
