Képek csak úgy…

A környékbeli kölkök úgylátszik megunták a tavalyi hóember fiaskókat (ti. örökké elolvadt 1-2 napon belül), idén az elsõ valamirevaló hóból inkább F1 autót építettek. Persze ez is el fog olvadni holnapra, de addig legalább volt egy kis praktikus értéke ;)
Mit fognak csinálni szegény finnek, ha ez a halódó Forma1 kimúlik végre? Talán a Palik után erednek a sivatagba…?

(Ilyen a mi formánk. Hétvégén, amikor lenne idõnk síelni, sosincs hó. Legkésöbb csütörtökig elolvad minden, majd persze lehûl hétvégére, de akkor meg már minek…)

Ma indult a Docpoint dokumentum filmfesztivál 8. ismétlése.
A nyitófilm Jukka Kärkkäinen Kansakunnan olohuone (a Nemzet Nappalija) volt. Valahogy a finn sztereotípiákat (ivászat; hosszú csönd, mint beszélgetés; befelé fordultság) sikerül viszontlátni ebben a néhány kiválasztott nappaliban, de szerencsére nem egy unalmas “beszélõ fej”-jellegû dokumentumfilm lett belõle, egy kis finom humor végigkíséri. Vasárnap vetítik mégegyszer, érdemes megnézni.
A film elött egy vonósnégyes kíséretével egy érdekes filmetûdöt láttunk. Pekka Uotila: Nyt ja nyt (Most és most) a legrégebbi, majd’ száz éves helsinki film-anyagokat vágta egybe ugyanott, manapság forgatott képekkel. Külön csavar, hogy a mai filmdarabok egy része is régi, “kézzeltekerõs” kamerával készült.
Aztán a sok beszéd (fesztivál-fõszervezõ és egyéb népek) közben jött pár akrobata lányzó, és mászkáltak egy kicsit a fent látható rúdon. Amikor nem ezt tették, akkor a jobb alsó sarokban a Rambót nézték a TV-n, és közben még pizzát is ettek. Nem kellett hozzá 10 perc és az egész terem pizzaillatú volt. Még jó, hogy betoltam egy kis szendvicset a film elött…

Amúgy az idei téma a már hagyományos szekciókon kívül Olaszország és India, kíváncsian várom. A részletes program a Docpointnál.
Az Apolló-díjas Epidem filmek között van egy félig magyar alkotás is, ahogy a konferanszié mondta: Pöszö…hmm Böszöpeni [Böszörményi Zsuzsa] Viimeinen pysäkki (Utolsó állomás; illetve magyarul Hosszú utazás) címû filmje Szelmecrõl, amely Osztrák-Magyar, Csehszlovák, Magyar, megint Csehszlovák, félig Szovjet majd Ukrán, és félig Szlovák lett, ahogy épp a ceruza húzódott valami térképen… Egyszercsak elbontották a falu közepén húzódó határ-drótkerítést, és megint majdnem egy falu lehetett. Igen ám, csak a falu nyugati fele immáron EU, a keleti részbõl gondolom csak vízummal látogatható… Hidegháborús drótkerítés ugyan már nincs, de lett helyette másfajta határ… Vasárnap 7-kor kiderül minden, addig itt a trailer. A 39. Magyar Filmszemlén (2008) a Legjobb dokumentumfilm volt.

Itt a cégnél az egyik, eddig kevéssé látogatott épületben találtam ezt a “fenyõfát” a nyomtató mellett. (gyk: NYomtatott ÁramKör lapokból áll a mûalkotás).

A derék finnek a Mikulást fáklyákkal köszöntik (a városban esetleg fáklyás felvonulással, itt vidéken csak egy-két, a fûbe kitûzött fáklyával). Merthogy véletlenül pont ma van a függetlenségük napja. Finnország ma 91 éves.

Hát, ez a Red Piano Show elmaradt…
Pedig ez egy nem mindennapi, látványos show lett volna, az tuti (bár “kissé” buzisra volt hangolva, de hát ugye…). Már majdnem kész volt a csarnok, úgyhogy nekem legalább sejtésem van a dologról, a közönség csak sajnálkozhat. Igaz, legalább a repülõ- és vonatjegyeket is visszatérítik nekik a jegyáron felül…
A fények pörögtek, a színpadra az utolsó díszleteket rámoltuk felfelé; éppen csak a helyére kellett volna gurítani(!) a színpadot. [bár szívesen megnéztem volna ezt az aktust, alsó hangon 22 tonnányi volt.]
Aztán jött a hír, mindenki eldob mindent, vissza a startmezõre, kezdõdik a load-OUT. Fél háromkor.
A képen a kirakodás felénél járunk, a színpad kétharmada már “lapokra szerelve” fekszik a kocsikban (amikenk darabja majd’ másfél tonna). A maradék színpadtól hátra (jobbra) felé egy letörés volt (márhogy nem vízszintes volt a színpad), ott álldogált egy csillag közepén a piros zongora — meg gondolom a többi zenész is oda került volna. Mindenféle felfújható fallikus szimbóleumok is ott sorakoztak (pl. hámozott banán, a “zsinórpadláson” meg egy gigantikus felfújható csöcs). Elõre felé a színpad másik része (itt már lebontva) foglalta a helyet az Aréna feléig, (látszik keresztbe az elsõ fénytartó [truss], na az még bõven a közönség feje felett lett volna, szintén rendhagyó elem) a színpad végsõ (leendõ) helyén meg a fényeken túl a mindenféle gigászi neonalakzatokat és ilyesmiket rámoltak láncokra. Ja, meg egy videofal is függött ott, de az is akkora, hogy egy kamionnyi elembõl állt össze. Szóval, ahogy az YLE (az itteni MTV) fogalmazott “masszív színpadi munka” ment pocsékba ma. ;-(
Mire az ajtókat nyitották volna (fél hét), a csarnok már gyakorlatilag megint üres volt.

Ez a kedves kis Hóember álldogál itt a sarkon tüntetõleg. ;)

Ahogy az imént említettem, hûl a levegõ. Ma még láttunk hajókat, csónakokat a kikötõben, ahol a belsõ rész már fagyott volt, talán egy centi is lehetett a jég. Egy motorcsónakos még “kitörte” magát, de ha a többi hajós nem siet, ott marad a hajója a következõ szezonig.
Korán jött, de ránkfér — a sötétség sokkal szebb fehérben.

Helsinki központjában, a Kiasma mellett a Mannerheim lovának seggénél ledöntöttek egy nagy halom havat. Mûvészeti alkotás, címe Talvi 2008 (Tél 2008). Itt a szomszédban, ahol most már vagy két éve csak egy építkezési gödör van, volt a Makasiini — eredetileg az itteni MÁV raktárai (olyasmi, mint a Nyugati mögött volt a mai WestEnd és a Vágány utca között, csak nem annyira lerobbanva, hanem használatban). Ez a Makasiini amolyan mûvészeti meg közösségi hely volt, ahova mellesleg télen nagy halmokba hordták a havat (gondolom a környezõ utcákról lepucolt pelyheket). Na hát azoknak a hóhegyeknek állít emléket ez a rendhagyó “szobor” ;)
(a kép hátterében a finn Parlament látható)

Ps: Tegnap még azt hittük milyen jópofa ez a kupac hó, erre ma reggelre megérkezett a valódi, idei fehér szõnyeg… Jó, hóembert még nem lehet belõle építeni, de a tél elkezdõdött.

Ma az amerikai Disturbed játszott itt, ezzel be is fejezve az európai turnéjukat. Mint minden koncert, este 8 körül kezdõdött, de ezek a hardcode csókák már reggel itt szobroztak a bejárat elött (nem jegyért, a pénztár máshol van). Ha ehhez hozzáteszem, hogy az éjjel fagyott, akkor lehet igazán “csodálni” a teljesítményt.

Mi közben meg raktuk össze a cuccot. Ennyi backdroppot még nem láttam egyben (ez a színes vászon a színpad hátuljánál, általában az együttes logójával). Ezeknek vagy hat különbözõ paplanjuk volt (mondjuk látványos volt, nem vitás), elszórakoztunk egy darabig, míg mindegyik a helyére került (meg a végén vissza a dobozba).

A koncert amúgy teltházas volt. Ami még érdekes, hogy a tömeg alatt jégpálya van, azon kis mûanyag járólapok. Elvileg ezek faltól-falig kitöltik a teret, így nem tudnak mozogni, gyakorlatilag azonban van némi játéka a cuccnak. Na, hát egy rock-koncert nem a mozdulatlan nézelõdésrõl szól, biztos jókat csúszkáltak a srácok ;)

A helsinki hokicsapat (HIFK) pályája környékén láttam ezt a szõrös autót.