Docpoint megnyitó
Ma indult a Docpoint dokumentum filmfesztivál 8. ismétlése.
A nyitófilm Jukka Kärkkäinen Kansakunnan olohuone (a Nemzet Nappalija) volt. Valahogy a finn sztereotípiákat (ivászat; hosszú csönd, mint beszélgetés; befelé fordultság) sikerül viszontlátni ebben a néhány kiválasztott nappaliban, de szerencsére nem egy unalmas “beszélõ fej”-jellegû dokumentumfilm lett belõle, egy kis finom humor végigkíséri. Vasárnap vetítik mégegyszer, érdemes megnézni.
A film elött egy vonósnégyes kíséretével egy érdekes filmetûdöt láttunk. Pekka Uotila: Nyt ja nyt (Most és most) a legrégebbi, majd’ száz éves helsinki film-anyagokat vágta egybe ugyanott, manapság forgatott képekkel. Külön csavar, hogy a mai filmdarabok egy része is régi, “kézzeltekerõs” kamerával készült.
Aztán a sok beszéd (fesztivál-fõszervezõ és egyéb népek) közben jött pár akrobata lányzó, és mászkáltak egy kicsit a fent látható rúdon. Amikor nem ezt tették, akkor a jobb alsó sarokban a Rambót nézték a TV-n, és közben még pizzát is ettek. Nem kellett hozzá 10 perc és az egész terem pizzaillatú volt. Még jó, hogy betoltam egy kis szendvicset a film elött…
Amúgy az idei téma a már hagyományos szekciókon kívül Olaszország és India, kíváncsian várom. A részletes program a Docpointnál.
Az Apolló-díjas Epidem filmek között van egy félig magyar alkotás is, ahogy a konferanszié mondta: Pöszö…hmm Böszöpeni [Böszörményi Zsuzsa] Viimeinen pysäkki (Utolsó állomás; illetve magyarul Hosszú utazás) címû filmje Szelmecrõl, amely Osztrák-Magyar, Csehszlovák, Magyar, megint Csehszlovák, félig Szovjet majd Ukrán, és félig Szlovák lett, ahogy épp a ceruza húzódott valami térképen… Egyszercsak elbontották a falu közepén húzódó határ-drótkerítést, és megint majdnem egy falu lehetett. Igen ám, csak a falu nyugati fele immáron EU, a keleti részbõl gondolom csak vízummal látogatható… Hidegháborús drótkerítés ugyan már nincs, de lett helyette másfajta határ… Vasárnap 7-kor kiderül minden, addig itt a trailer. A 39. Magyar Filmszemlén (2008) a Legjobb dokumentumfilm volt.