Képek csak úgy…

Vasárnap itt járt az Arénában a Kent nevû svéd együttes. A kis mocsok csak svédül beszélt a közönséghez. Hja kérem, csak átruccantak a provinciára. Jó, hogy itt kötelezõ svédül tanulniuk a szegény finneknek, de hát tudjuk az orosz tanulmányainkból, hogy milyen hatékony egy kötelezõ nyelvtanítás. A magamfajta idegennyelvûeket nem is említem…

Eredetileg pénteken kellett volna játszaniuk, de a kamionok befagytak a tengerbe, így nem volt színpad ;)
Stockholm környékén szerda-csütörtök-péntek viharos szél volt meg egy kicsit hideg (bár idén már volt ennél jóval hidegebb is, mégsem volt ilyen katasztrófahelyzet). A sofõrök elbeszélése szerint — valami 43 órát töltöttek a hajón — egyszercsak mintha falnak ütköztek volna, olyan kemény jeget fogtak. Kicsit játszottak elõre-hátra, hogy meg tudjanak fordulni, majd visszatértek a kikötõbe. Ahol már nem volt hely kikötni az addig visszafordult hajóktól, így ott köröztek Stockholm közepén, amíg az egyik teknõ odébbmozdult. Késöbb megpróbálkoztak egy ritkábban járt átjáróval (ehhez külön pilotot kellett a hajóra venni). A bejáratnál várni kellett egy kicsit, mert az átjáróban (vagy szoros?) éppen jött szembe egy másik hajó. Namost ezek a baszott nagy emeletes vasdarabok elég jó kis turbulenciát csinálnak a vízben, eltart egy darabig, míg a jég újra “megköt”. Aznap azonban az elúszó hajó után 5 (öt!) perccel már be is fagyott a tenger. Állítólag olyan volt (eltekintve attól, hogy épp egy fedélzeten álldogáltak), mintha a szárazföldön egy mezõ közepén lennének: körös-körül sík hómezõ… Ezekben a napokban a stockholmi szigetvilágban 46 hajó vesztegelt a jég fogságában. Ebben a kisebb (“normál”) jégtörõk is benne vannak, akik nem bírtak felnõni a feladathoz. ;)
A svédeknek állítólag összesen két “heavy-duty” jégtörõjük van. Az egyiket kölcsönadták valami Antarktiszi expedícióhoz, a másik (Ymer, ejtsd: Ümer) meg éppen fent északon munkálkodott. Így nem volt mást tenni, mint megvárni Ymert, amíg szépen leballag Stockholm környékére kiszabadítani a népeket és a teherhajókat. Az utasok addig is ingyen kaját kaptak… Néha körberepült egy helikopter, csak úgy ellenõrzésképpen, megvan-e még az összes hajó. Még szombat-vasárnap is késések voltak a menetrendszerinti Viking- és Silja-line-okon, de már bátran nekiindultak a zord tengernek.

Történt egyszer, egy globális nagyvállalat élletében, hogy valaki csinált egy disztribúciós listát a levelezõ rendszerben, amin minden egyes dógozó rajta volt. Jól jött a “szokásos” belsõ marketing leveleknél. Telt múlt az idõ, egyszercsak valamelyik ilyen belsõ spam feladója a CC mezõbe írta ezt a “titkos” listát, egy másik okos meg válaszolt rá (kitalálod-e? “Reply all”-lal…). Innentõl a pokol elszabadult, 127 levél után sikerült valakinek lelõni azt a levlistát, addigra nagyjából 10 millió felesleges e-mail keringett a rendszerben (mert persze ráadásul néhány ûberokosnak minden levélre “read-receipt” kérést kell ám rakni. Hogy meglepõdhettek a hatvanezer tértivevényen ;) )
Mivel ez péntek délután történt, egy csomóan a vidámabb oldalát is látták az õrületnek.
Megtudtuk, hogy a Picipuha ezt már 2004-ben (illetve elötte valamikor) lejátszotta magával. De ilyenre én is emléxem már ennél a cégnél, vagy annak a félig-német leányánál. Pár évente elõfordul, a lefolyása nagyjából azonos. Most is úgy zajlott minden, ahogy ilyenkor “szokott”: Kérdés. De miért nekem? cc: valami kompetens emberke (mintha a “kompetens” nem lenne benne az -ALL-ban), Téves címzés, én nem tudom! Hagyd abba, nem látod, hogy mindenki? válasz(ok) az eredeti kérdésre, kérdés recall (ekkor már minek…), hagyd abba, nem látod, hogy hülye vagy? Nem látod, hogy reply all? Én ugyan látom, de te vagy hülye! Stop it! Vegyetek le errõl a listáról! Stop it! Engem is! Engem is! Ha már itt van mindenki, egy kávét? Stop it! Stop the stop! Milyen stop? Azt tudtátok, hogy az xy belsõ szolgáltatást az y:// címen milyen jól el lehet érni? Közben az óceán túloldalán is felkelnek, a spanyol ajkúak nem beszélnek angolul. Elindul egy spanyol nyelvû “hagyd abba” szál is. Románok se beszélnek, pláne nem írnak angolul, azt a kicsit is csak fonetikusan (lásd a torta utolsó szeletét). Stop the stop! Wow! Johannesburg checking in, Hi for everyone! A román nem adja fel, nem érti mi folyik, de részt vesz benne több levéllel. For God sake! Stop the “Stop the Stops”! [Ezen a ponton végre az IT blokkolja a threadet]
Volt egy kedves dolgozó, amelyik egy tortadiagrammal válaszolt az addig összegyûlt adatokat feldolgozva:

Szinte sajnálom, hogy most elutazunk, különben hétfõn custom made pólóban jelennék meg a melóhelyen :-D

Ez egy fél napnyi munkám. Pihent agy rulez.
A vonalak az egér útját rajzolják ki, a pontok meg a “várakozó” egeret jelölik. Minél tovább maradt nyugton a kurzor, annál nagyobb a pötty.

Ma a cégnél a bringatároló egy újabb közlekedési eszközzel bõvült :)
Végülis ez a méteres hó (meg a sokméteres hóhegyek) ideális terep a mindennapi síeléshez ;)

Itt járt egy újabb legenda (vagy legalábbis azt hittem, hogy azok…)
Az Aréna elõterébe ügyesen pont befér egy kamion, így nem kellett kint fagyoskodni. Viszont cserébe csak egyesével fértünk a cucchoz, azt a hét-nyolc kamionnyi bigyót úgy délután háromig építgettük össze. (külön jólesett, mert kettõtõl mítingem volt a Cégben. Azt hittem addigra már végzünk. Még szerencse, hogy van WLAN az Arénában, így a fenti kocsmából konferenciabeszélgettem :-) )

Sajnos nem követtem a DM pályafutását az utóbbi években, pedig ha megteszem, kisebb elvárással jövök a koncertre. Én viszont a régi, számomra ismert hangzást kerestem, és azt bizony nem kaptam meg… Jó kis tuc-tuc-os zene, meg látványra se volt rossz a koncert, csak éppen nem volt Depeche Mode-os…

Ha ön pontosan megcímzi postai csomagját, az biztosan a rendeltetési helyére érkezik.

Kint is, bent is ~21 fok… Az élet értelme tényleg 42. ;-)

Ismét kint lófráltunk a “nyílt vizen”. Elkóboroltunk egészen Iso Vasikkasaari-ig (a Nagy Borjú szigetig). Lehet, hogy mégis be kéne szerezni valami sífutó felszerelést…

Ma leballagtam az autóhoz, kimenteni szegényt a lavina alól. Két hétre hagytuk magára, ezalatt azonban — a finnek bevallása szerint — 20 éve nem látott hómennyiség zúdult alá. Hát, ha fél órát nem szórakoztam azzal, hogy legalább nagyjából lepucoljam, akkor egy percet sem. Az ott a tetõn durván 40-50 centi hó, ami ráadásul rejtett jégrétegekkel rendelkezik (gondolom néha sütött a Nap). Ez azért jó, mert a söprögetés nem fogja a keményebb rétegeket. Tisztára, mintha ásatás lenne: rétegrõl rétegre halad az ember lefelé ;)

A “sarki” bevásárlóközpontunkban — a leppävaarai Sello-ban — ma reggel egy Ibrahim nevü ürge rendezett egy kis szilveszteri vérfürdõt :-(
A Helsinki Sanomat (a magyar sajtótól eltérõen) már 6 halottról tud: a boltban lemészárolt 4 emberen kívül a gyilkos és barátnõje is halott… (nem messze attól a helytõl, ahol squasholni szoktam)
Úgy néz ki, a négyek a barátnõ kollégái voltak és célzottan nekik szólt a golyó — nem úgy, mint a pár éve elkövetett néhány “vaktában lövöldözõs” esetben.
Bár éppen nem tartózkodunk Espooban, így közvetlenül nem érezzük az eseményeket, furcsa lesz ezek után itt vásárolni :-( — sok választás ugyanis nincsen, ez nem Budapest, ahol minden sarkon van egy hipermarket…
Így néz ki kívülrõl a helyszín: video1, video2. (Egyben idõjárás-jelentés)
Haladjunk a korral is: twitter-feed
Mennyivel más így olvasni egy hírt, hogy nap, mint nap arra jársz magad is… Nem a távoli Hottentotiában van megszámlálhatatlan áldozat, hanem “itt a sarkon” néhány…