Képek csak úgy…

Május elsejét (illetve Vapput) idén nem csak a szokásos és hagyományos piknikkel ünnepeltük. Felkeltünk a hajnali 10-11 körül induló vörös menetet is megtekinteni. Képek itt.

Ma reggel munkába menet, egyszercsak elémsorolt egy tehén…
Szerencsére okos jószág, a piros lámpánál megállt, így szembõl is megtekinthettem. Így Vappu (május 1.) elõestéjén az egyetemisták hányásvédõ kezeslábasban szoktak parádézni, ehhez már hozzászoktunk. De ez a tehénbõr valami plüss kabát (ergo nem hányásálló), meg a lányzóból se nézem még ki az egyetemi létet. Farsang meg már elmúlt. Sebaj, legalább vidáman indult a reggel. :-)
Este aztán bemegyünk a belvárosba, megcsodáljuk az idei részegeket. :)

A hó még mindig stabil lábakon áll…
Azt csiripelik a verebek, hogy az a hólerakó, ahova a helsinki havat szállították, annyira tele van, hogy teljesen reménytelen elolvadnia a következõ hó elött. :-)

Az izlandi hamu éjfél óta valahol felettünk lebeg. Sajnos a felhõktõl nem tudom megítélni mennyit változtatott a fényviszonyokon, reggel az átszüremlõ napfényen nem látszott semmi különös. A légteret viszont teljesen lezárták, jelenlegi infók szerint szombat délután 3-ig biztosan, aztán majd meglátják.

A reptér majdnem teljesen kiürült, a check-in pultok zárva.

Kettes terminál, az összes Finnair járat innen indul(na). Bár a háttérben egy security-check kapu nyitva van, csak reptéri azonosítókártyával lehet keresztülmenni rajta.

Az útlevélellenõrzés (a schengeni terminál vége). Itt hosszú tömött sorokban szoktak álldogálni a mindenféle ferdeszemû népek.

A terminál és mögötte a reptér betonja szintén pihen.

Apropó pihenés, láthatóan volt néhány utas, aki a reptéren töltötte az éjszakát (és ezek szerint a mait is kénytelen lesz). Pokrócokat osztottak nekik, többen már egész jól berendezkedtek a padokon…

Ezt minap lõttem a garázsban. Életvédelmi teszt konnektor és egy baszott nagy csavar segítségével… O.o

Helsinki — Tallin húsvéti út, a “hajnali köd” még a tengeren.
Ralloú mindeközben a büfé asztal mellett békesen szunyálja kifelé magából az elõzõ napi (mit elõzõ! aznapi) bulizást ;)

Elnézést kérek a kedves olvasótól, de a csillagászati tavasz beköszönte ismét egy kis helyzetjelentésre ösztönzött.

Meg olyan szépen sütött a Nap a tegnap ismét frissen hullott újabb tízcenti hóra, hogy fényképeznem kellett.
Ezúttal kattintásra nagyulnak is (tekintsük ezt mondjuk Nokia X6 termékbemutatónak)

Ma kulturális napot tartottunk. Bementünk a városba megnézni az M.C. Escher kiállítást az Amos Anderson múzeumban — amirõl eddig nem is tudtunk, hogy létezik. Jó fej volt ez az Escher bácsi, pont nekünk való tréfás&elborult képeket alkotott. Itt jegyezném meg, hogy pihent agyúak LEGOból megépítették Escher három “lehetetlen világ” képét. Mégse lehetetlen? ;)

Aztán ahogy mászkáltunk kaja után (nagyon jó kis ramen jellegû tésztalevest ettünk az Aikataloban), egyre több zöld kalapos emberrel találkoztunk. Ekkor esett le, hogy ma van Patrik napja. Gyorsan el is kocogtunk a város ír kocsmájába a Mollyba, hátha ingyen van a sör. ;-) Ingyen ugyan nem volt, viszont ZÖLD SÖRT csapoltak! (Lapin Kulta volt, azon már sokat nem lehet rontani így sem.) Maradtam a Guinessnél ;)
Már épp indultunk volna hazafelé, amikor egyszercsak egy volt kolléga hátbacsapott, hogy õ itt mindjárt fellép dudásokkal (ezek szerint a duda nem csak skótduda lehet) — illetve õ egy pergõdobbal. Így maradtunk még egy sörre ;-)

Amerikaiak jártak a régi jégcsarnokban. Már csak fél perc a Marsig. Azt hittem valami rockos banda, de egyedül a dobos nyújtott említésre méltót, az egész olyan kicsit nyálas izé volt. Elég az hozzá, hogy az északi parkoló nevû elõzenekar több dinamizmussal nyomta, mint a “fõbanda”. Na õk tetszettek. Állítólag volt egy elõ-elõzenekar is, a Street Drum Corps, róluk lemaradtam ugyan, de a fellelhetõ videók alapján már õk lekõrözheték a 30stm-et (-ot) ;)
De legalább a kirámolás olyan gyors volt, hogy még soha. Kevesebb, mint két óra. Leeresztettük a baszott nagy hangfalakat, kitoltuk a lámpákat, feldobtuk az egészet négy és fél kamionra, és már otthon is voltunk.

Ez a bejegyzés egy kis állapot rögzítés, hogy majd amikor május környékén elolvad a hó, össze lehessen hasonlítani a tájat…

Itt a parkolónk látható, a jobb oldali hegy helyén síkságnak (illetve egy kis lejtõnek) kéne lennie. Normális teleken ott a kerítés mellett mászkál fel-le a szintek között a hókotró traktor. Halványan látszik egy behajtani tilos tábla csücske is, na ott egy viszonylag széles gyalogút van.

Eddig mindig méteres hórudakat szurkáltak mindenfelé. Idén — gondolom a válságra tekintettel — optimalizálták a rúdhosszat. Fogták a sokéves átlagot, megszorozták egy epszilonnyi biztonsági tényezõvel, és csak akkorákat vagdostak. Most, hogy egy kicsit leolvadt a “paplan”, már épp kilátszik a rúd vége…

Itt, az út közepén még mindig magasabb a hó a rúdnál.

Idén február végén, március elején népi sport volt a tetõrõl hóhányás. Itt illusztrációul a szemben lévõ erkély, hogy mekkora nyomás volt a tetõkön (abba most ne menjünk bele, hogy vajon miért nem alpesi stílusú meredek tetõket építenek errefelé. Biztos csak ritkán havazik ezen az éghajlaton).
Ugyanaz lehányva (bleeeeh). Most tessék ezt elképzelni többezer négyzetméteres csarnokokon…

Végül egy útjelzõtábla a Bodomi-tó közepérõl. Nem tudom, hogy a hajósók tudják-e majd használni nyáron ;)