Képek csak úgy…

Eredetileg a Vizi Múzeumba igyekeztem, de kiderült, hogy az vasárnap zárva (pedig valami szép õsrégi (gõz-)gépészeti ereklyék lettek volna. Na majd hétköznap megpróbálom elérni…). Így bevetõdtem a Muzeo Militar-ba: szép épület, a homlokzat mögötti szobák meg talpig festve/faragva, freskók meg minden. Fõleg ágyuk voltak kiállítva, de miután nem kértek egy árva vasat sem érte… Sétáltam vissza a város felé, amikor egyszercsak elém toppant a Fado Múzeum: nosza ezt is megnéztem (hogy lehet egy zenének múzeumot csinálni? Ezek szerint lehet :) A hangzó anyag mellé elég sok körítést is ki tudtak állítani). Itt ki is derült a belépõs trükk: vasárnap dél-(ami itt du.2-t jelent)-elött a múzeumok (már amelyik nyitva) ingyen vannak.
Ha szerencsém van ma este megnézem/hallgatom ezt a zenét élõben is, azon a környéken jópár zenés-vacsorázós hely van. Meglássuk.

A P. Commercialon (vagy mifenén) ma a spec. rendõrség napja volt. Kiállított a katasztrófavédelemtõl a bombakeresõ robotig minden. Az itteni rohambácsi például így néz ki. Figyeloda, a pajzsnak kereke is van (jó, mondjuk ezt nem hõzöngõ portugálok, hanem megvadult lövöldözõk ellen vetik be).

Újra Lisszabonban! Az idõ még mindig szép, az emberek még mindig kedvesek és a kaja még mindig olcsó. :-)
Múltkor nem szóltam az utcaképrõl. Nos, itt szinte minden járda ezzel a kis fehér kockakõvel van kirakva. A forgalmasabbja azonban fekete mintákkal díszül. Nem csak a “Váci utcában”, hanem mindenütt, kijjebb is. Teljesen feldobják az ember hangulatát a csempézett házakkal egyetemben. Ma végre találtam egy zöld-csempés házat is a sok portugál-kék között.

Egy nap alatt szépen lenyomtam Lengyelországot, majdnem semmi incidens (értsd útlezárás, útépítés) nem zavart meg, a Varsó feletti szakasz egy részét egy kis, szinte üres, háromjegyû úton száguldoztam végig. Sokkal jobb (és ráadásul rövidebb), mint az egyszámjegyûn kerülgetni a kamionokat.
Kaunas környékén megálltunk, ahol — csak a pihentetés kedvéért — hajnalig tartó mulatságot tartottak a szállásunk (Örmény étterem/motel) különtermében. Még jó, hogy már nagyon nem kellett sietni másnap…
Amikor Riga fölött kiértünk a tengerpartra, meg is álltunk egy kicsit “pancsolni” Saulkrasti avagy Savanyúkáposzta városkában. (Szerencsére már majdnem kész az elkerülõ szakasz, mert amúgy haladni nemcsak nem szabad, de nem is lehet a sok nyaralótól. És a városka marha hosszú negyvennel-ötvennel…)
Szóval egy végeláthatatlan homokos tengerpart van itt, bár csak a víz lenne mondjuk 5 fokkal melegebb, ideális nyaralóhely lenne. Viszont nincs messze Helsinkitõl, ha nem lenne vége a nyárnak, tán még visszajönnénk hétvégézni. :-)

Visszafele úton már nem nyaraltunk, csak iszkoltunk északnak. Két és fél napra terveztük az utat, hogy ne kelljen nagyon kapkodni a végén (elvégre el kellett érni a kompot). Péntek délutáni indulással pont felértünk Lengyelországba. Ahol egy idefele már megismert — és egyszerûen csak egy jó sörmárkának hitt — városban álltunk meg. A fogadó szinte vadonatúj volt, jól is fõztek, de sajnos volt egy csapat vendég, aki hajnali kettõkor szeretett nekiállni vitatkozni :-( Mindegy, a sör tényleg jó volt :)

Megérkeztünk Krakkóba. Nem is lakunk messze a bel(ó)várostól, meg a portás srác is nagyon kedves volt, csak a szimpla ablak sajnos nem szigeteli eléggé a szomszéd fõútvonal zaját… Ez persze a város szépségébõl nem vesz el :)
Hétfõn “hajnalban” a várral kezdtünk, mert itt idõre adják a jegyet a különféle attrakciókhoz, ráadásul ma csak félnapos a nyitvatartás… Sikerült még pont idõben sorra kerülni (amikor elléptem a pénztárablaktól, 13 jegy maradt még aznapra a 300-ból. Ekkor volt nagyjából fél10 — a termek ekkor nyitottak, negyed órával a pénztárnyitás után…) A vár igazán lenyûgözõ, és az idõre szóló jegyek miatt elég szellõs is. Odafennt az egyik trónterem mennyezet-kazettái láthatóak.
A várlátogátás után megpróbálkoztunk a wielickai sóbánya bevételével is. Sikeresen odanavigáltunk, majd megláttuk a sort, melynek a végét viszont nem… Ehhez az elszállt belépõjegy árak is társultak, így sajnálattal, de lemondtunk a föld alá ereszkedésrõl. :-(
A Schindler listája címû film (amit nem itt Krakkóban forgattak, ám itt játszódik) miatt egy kicsit nekiálltak a zsidónegyedet “kialakítani”, de hát zsidók híjján csak néhány üres, lepukkant épülettel (meg néhány zsinagóga-múzeummal) találja szembe magát a látogató.

Krakkónál még szabadjon megemlítenem a mérhetetlen mennyiségû, sós (gombás&káposztás, túrós&krumplis, darálthúsos) illetve édes (túrós) pirogot, amit magunkba toltunk itt tartózkodásunk alatt. Nyamm! A szállást a piactérrel összekötõ utcában volt egymás mellett két pirogos, hát nehéz lett volna eldöntenünk, melyik volt a jobbik. Ja, és találtunk “Tejbár”-t is! Ez, nevével ellentétben, egy önkiszolgáló étterem. Mindent lehet benne kapni, csak alkoholt nem. Nem turistáknak szól, ezért a falra kifüggesztett étlap is csak lengyelül lóg, de azért sikerült egy jót ebédelnünk itt.

Az ojcowi autóbuszmegálló sehogy sem fért el teljes egészében, ezért aztán egy fa köré építették…

Varsóból továbbálván Krakkó lett volna az úticél. Ám útközben megálltunk az ojcowi nemzeti parkban, és úgy megtetszett, hogy Zimmer Feri néninél megaludtunk egyet. Csodás kis völgy, csupán 20 kilométrre Krakkótól. Pisztrángfarm a falu végén, sültpisztráng a falu faszenein. Szép, vadregényes erdõ (találkoztunk két õzikével is), gyönyörû mészkõsziklák valamint csepkõbarlangok. Itt-ott várromok, és közöttük meg jó kis túraútvonalak.
Érdemes volt lazítani itt egy napot!

Elvillamosoztunk a varsói zsidótemetõhöz, mert állítólag van egy sajátságos hangulata. És tényleg. Elsõ ránézésre egy tök ápolatlan, gondozatlan sírkertnek tûnik, amit épp elnyel az erdõ, de pont ez adja a varázsát. Ha kipucolták volna, és szépen sorokba/oszlopokba rendezték volna a sírköveket — mint azt késöbb Krakkóban láttuk –, teljesen elvesztette volna ezt a hangulatát…
Itt nyugszik az eszperantó nyelv megalkotója, doktoro Lazaro Lvdoviko Zamenhof is.

“Parkolás a világban” sorozatunk újabb része következik, most Varsóból jelentkezik a stáb.
A kép közepén látható autó ott éppen parkol, igen, az út kellõs közepén. :) Végülis van benne ráció, könnyebb kiállni a szabályosan parkolóknak így, mintha közvetlenül rájuk parkolt volna derékszögben…