Krakkó
Megérkeztünk Krakkóba. Nem is lakunk messze a bel(ó)várostól, meg a portás srác is nagyon kedves volt, csak a szimpla ablak sajnos nem szigeteli eléggé a szomszéd fõútvonal zaját… Ez persze a város szépségébõl nem vesz el :)
Hétfõn “hajnalban” a várral kezdtünk, mert itt idõre adják a jegyet a különféle attrakciókhoz, ráadásul ma csak félnapos a nyitvatartás… Sikerült még pont idõben sorra kerülni (amikor elléptem a pénztárablaktól, 13 jegy maradt még aznapra a 300-ból. Ekkor volt nagyjából fél10 — a termek ekkor nyitottak, negyed órával a pénztárnyitás után…) A vár igazán lenyûgözõ, és az idõre szóló jegyek miatt elég szellõs is. Odafennt az egyik trónterem mennyezet-kazettái láthatóak.
A várlátogátás után megpróbálkoztunk a wielickai sóbánya bevételével is. Sikeresen odanavigáltunk, majd megláttuk a sort, melynek a végét viszont nem… Ehhez az elszállt belépõjegy árak is társultak, így sajnálattal, de lemondtunk a föld alá ereszkedésrõl. :-(
A Schindler listája címû film (amit nem itt Krakkóban forgattak, ám itt játszódik) miatt egy kicsit nekiálltak a zsidónegyedet “kialakítani”, de hát zsidók híjján csak néhány üres, lepukkant épülettel (meg néhány zsinagóga-múzeummal) találja szembe magát a látogató.
Krakkónál még szabadjon megemlítenem a mérhetetlen mennyiségû, sós (gombás&káposztás, túrós&krumplis, darálthúsos) illetve édes (túrós) pirogot, amit magunkba toltunk itt tartózkodásunk alatt. Nyamm! A szállást a piactérrel összekötõ utcában volt egymás mellett két pirogos, hát nehéz lett volna eldöntenünk, melyik volt a jobbik. Ja, és találtunk “Tejbár”-t is! Ez, nevével ellentétben, egy önkiszolgáló étterem. Mindent lehet benne kapni, csak alkoholt nem. Nem turistáknak szól, ezért a falra kifüggesztett étlap is csak lengyelül lóg, de azért sikerült egy jót ebédelnünk itt.