Képek csak úgy…

Holnap Green Day koncert! Most egy másik elhagyott kikötõben épült fel a koncerthelyszín (tavaly Madonna volt a nyugat-helsinki konténerkikötõ helyén), ezúttal a kelet-helsinki kalasatama (hal[ász]-kikötõ?) esik a tömeg áldozatává. Kezdem azt hinni, hogy ahol építkezni akarnak, ott a drága betoncölöpös meg úthengeres talajtömörítés helyett csinálnak egy koncertet, oszt az ugráló tömeg elvégzi a feladatot — sõt még jóesetben profit is keletkezik. ;)

Kicsit szeles az idõ itt a tenger mellett…

Mivel ez a poszt már a koncert elött látható, eldugtam a setlistet a hajtás után (hátha valaki meglepõdni akar inkább).
(more…)

Amerikaiak jártak a régi jégcsarnokban. Már csak fél perc a Marsig. Azt hittem valami rockos banda, de egyedül a dobos nyújtott említésre méltót, az egész olyan kicsit nyálas izé volt. Elég az hozzá, hogy az északi parkoló nevû elõzenekar több dinamizmussal nyomta, mint a “fõbanda”. Na õk tetszettek. Állítólag volt egy elõ-elõzenekar is, a Street Drum Corps, róluk lemaradtam ugyan, de a fellelhetõ videók alapján már õk lekõrözheték a 30stm-et (-ot) ;)
De legalább a kirámolás olyan gyors volt, hogy még soha. Kevesebb, mint két óra. Leeresztettük a baszott nagy hangfalakat, kitoltuk a lámpákat, feldobtuk az egészet négy és fél kamionra, és már otthon is voltunk.

Vasárnap itt járt az Arénában a Kent nevû svéd együttes. A kis mocsok csak svédül beszélt a közönséghez. Hja kérem, csak átruccantak a provinciára. Jó, hogy itt kötelezõ svédül tanulniuk a szegény finneknek, de hát tudjuk az orosz tanulmányainkból, hogy milyen hatékony egy kötelezõ nyelvtanítás. A magamfajta idegennyelvûeket nem is említem…

Eredetileg pénteken kellett volna játszaniuk, de a kamionok befagytak a tengerbe, így nem volt színpad ;)
Stockholm környékén szerda-csütörtök-péntek viharos szél volt meg egy kicsit hideg (bár idén már volt ennél jóval hidegebb is, mégsem volt ilyen katasztrófahelyzet). A sofõrök elbeszélése szerint — valami 43 órát töltöttek a hajón — egyszercsak mintha falnak ütköztek volna, olyan kemény jeget fogtak. Kicsit játszottak elõre-hátra, hogy meg tudjanak fordulni, majd visszatértek a kikötõbe. Ahol már nem volt hely kikötni az addig visszafordult hajóktól, így ott köröztek Stockholm közepén, amíg az egyik teknõ odébbmozdult. Késöbb megpróbálkoztak egy ritkábban járt átjáróval (ehhez külön pilotot kellett a hajóra venni). A bejáratnál várni kellett egy kicsit, mert az átjáróban (vagy szoros?) éppen jött szembe egy másik hajó. Namost ezek a baszott nagy emeletes vasdarabok elég jó kis turbulenciát csinálnak a vízben, eltart egy darabig, míg a jég újra “megköt”. Aznap azonban az elúszó hajó után 5 (öt!) perccel már be is fagyott a tenger. Állítólag olyan volt (eltekintve attól, hogy épp egy fedélzeten álldogáltak), mintha a szárazföldön egy mezõ közepén lennének: körös-körül sík hómezõ… Ezekben a napokban a stockholmi szigetvilágban 46 hajó vesztegelt a jég fogságában. Ebben a kisebb (“normál”) jégtörõk is benne vannak, akik nem bírtak felnõni a feladathoz. ;)
A svédeknek állítólag összesen két “heavy-duty” jégtörõjük van. Az egyiket kölcsönadták valami Antarktiszi expedícióhoz, a másik (Ymer, ejtsd: Ümer) meg éppen fent északon munkálkodott. Így nem volt mást tenni, mint megvárni Ymert, amíg szépen leballag Stockholm környékére kiszabadítani a népeket és a teherhajókat. Az utasok addig is ingyen kaját kaptak… Néha körberepült egy helikopter, csak úgy ellenõrzésképpen, megvan-e még az összes hajó. Még szombat-vasárnap is késések voltak a menetrendszerinti Viking- és Silja-line-okon, de már bátran nekiindultak a zord tengernek.

Itt járt egy újabb legenda (vagy legalábbis azt hittem, hogy azok…)
Az Aréna elõterébe ügyesen pont befér egy kamion, így nem kellett kint fagyoskodni. Viszont cserébe csak egyesével fértünk a cucchoz, azt a hét-nyolc kamionnyi bigyót úgy délután háromig építgettük össze. (külön jólesett, mert kettõtõl mítingem volt a Cégben. Azt hittem addigra már végzünk. Még szerencse, hogy van WLAN az Arénában, így a fenti kocsmából konferenciabeszélgettem :-) )

Sajnos nem követtem a DM pályafutását az utóbbi években, pedig ha megteszem, kisebb elvárással jövök a koncertre. Én viszont a régi, számomra ismert hangzást kerestem, és azt bizony nem kaptam meg… Jó kis tuc-tuc-os zene, meg látványra se volt rossz a koncert, csak éppen nem volt Depeche Mode-os…

Motörhead színpad még ajtónyitás elött.

A szokásos éves Karácsony elötti látogatásán vett részt az angol Motörhead a helsinki jégcsarnokban. A legutóbbi albumuk címere volt a háttér, amit elõször kicsit rosszul fejtettem meg :) A négy negyedbõl a Motörhead harcidisznaja és a velszi vörös sárkány nem okozott gondot. A másik oldalon volt három sárga oroszlán piros háttér elött, valamint három sárga korona kék háttér elött. Ezek nekem nagyon finnek tûntek, hiszen a finn zászló (még a címer) közepén is sárga oroszlán van piros alapon, meg a koronákat is láttam már errefelé párszor (példáult a korábbi finn régiók címere hasonlít). Kiderült, hogy csak félig ismertem fel rosszul, a koronás rész a svéd címer része (nem csoda hát, hogy a finn címerekben is ott van). Az oroszlános meg Anglia (akiknek három oroszlánjuk van a finn egy darabbal szemben). Ja, azért pont ezek, mert a zenész urak ezekbõl az országokból származnak.
Na, ennyit a heraldikáról mára ;)
A koncert amúgy “majdnem” teltházas volt (a felsõ karéjt lefüggönyözték), a színpad elött még kis jóindulattal pogózás-kezdeményeket is lehetett látni. Két kamionnal érkeztek az urak, valamint egy jó kis ódivatú fényrendszerrel. Rendes, izzólámpás, színes fóliás, fixen szerelt lámpák, szerintem az utóbbi tíz évben nem volt koncert, amin csak ilyet használtak volna (mutatóba volt ugyan itt is négy okoslámpa). És meglepõen jó volt a látvány! Úgy látszik nem minden a mozgó, színes-szagos inteligens fényeken múlik. ;)

Helsinkiben járt a Walking with Dinosaurs, a nagysikerû BBC sorozat “valóságshow” változata. Pár kép az elõadásról és a backstage-bõl. Sajnos az elõadás túl “tanárbácsis” volt (sok duma), ráadásul finnül ;-( De kétségkívül látványos.
A kipakolás eltartott pár órát, fõleg mivel ezek a veszedelmes vadállatok még egy héttonnás targoncát is szétrágtak ;)

És itt nem dolgoztam, hanem fizetõ utas voltam ;) Néha ilyen is van.
Ez az 50 éves évfordulós koncertturnéjuk, nagyjából 70 éves “öregemberek”. De még igen jól zenélnek és énekelnek! Fõleg a dobos bácsi élvezte nagyon, amit csinál.
Meghívtam mutert “mulatozni”, hamár a gyerekkora a Shadows-zal telt. Ez olyan “ülõs” koncert volt, a küzdõtéren is székekkel. Muter eleinte el volt ragadtatva, majd egyre inkább tekingetett körbe. “Ezek meg se moccannak!” mutatott rá a tényre, hogy a finnek a rock&roll alatt úgy viselkedtek, mintha színházban lennének…
A végén az Árnyékok elõrejöttek meghajolni, na ekkor felállt a közönség (végre) és tapsolt. Ezen felbuzdulva (vagy mert amúgyis a szerzõdésükben volt) visszamentek játszani még három számot. Ezen a ponton mutter állva maradt (míg majdnem mindenki más leült) és riszálta magát a ritmusra. Majdnem meglincselték, mert nem látnak tõle [amúgy egyszálbelû, 165centinél nem magasabb]. Egy (nem komolyzenei!) koncerten. Vicc. :-)

Marilyn Manson is itt északon kezdi a turnéját. Hát, mit mondjak, elég gagyi volt. Az erõsítés torz volt, a füstöt úgy agyonhasználták, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett látni. De legalább fény se volt, hogy a füstöt lehetett volna látni… Aztán amikor mégis lõn világosság, akkor is inkább a közönség felé irányított “vakító lámpákat” használták, esetleg egy kis stroboszkóppal megspékelve… Egy fénycsóva volt függõlegesen a színpad közepén, ez lett volna Manson helye. Persze hogy ott tartózkodott a legkevesebbet, és — mivel spot lámpa nem volt — így nagyjából sötétben üvöltözött, kábé fél méterre a csóva mellett. Elött. Mögött. Lecserélném a fénytechnikust egy pillanat alatt, ha rajtam múlna.
Értékelhetõ fényképet lehetetlen volt ezzel a kis telefonnal készíteni. Ami viszont még itt is látszik, azok a kék pöttyök a színpad elött. Gyakorlatilag folyamatosan filmezték mobillal az egész koncertet… Gondolom hasonló minõségben, mint ez a kép. :) Már akkor mindenhol mobilokat lehetett látni, amikor még fekete függöny volt a színpad elött (de a csarnokvilágítást már lekapcsolták). Hogy azon mit lehetett filmezni? ;-p
Na, de legalább a színpadon nem volt sok cucc, éjfélre már üres is volt. Ezúttal a hangos dolgokat intéztem. Kivételesen korán hazaértünk volna, ha a balfasz banda tudja, hogy mit melyik kamionra akar rakni. Volt összesen 3 kamion, ezzel majdnem két órát elvackoltunk, ennek nagyrésze üresjárat volt.

Na itt nem dolgoztam kivételesen. (De azért fizetõ vendégnek se mondanám magunkat ;) )
Nyáron láttam ezeket az ausztrál srácokat valamelyik fesztiválon, és olyan bulit csaptak, hogy csak na. Úgy egy hónapja hírét vettem, hogy jönnek egy helsinki klubba, hát gondoltam veszek két jegyet. Csakhát a klub nem túl nagy, már akkorra eladták az összes jegyet. Szerencsére ez is Live Nation szervezés — fõleg az õ koncertjein dolgozom az Arénában — úgyhogy szóltam egy-két embernek. Hírnök jött, hogy 99.999%, hogy ott leszünk a vendéglistán. Kiváló.
Koncert napja, megyünk befelé, marcona õrbácsi a vonalkódleolvasóval keresi a kezemet, hátha lobogtatom majd a jegyet. Mondom vendéglista. Nem talál. Én is megnézem, csak finn nevek… Grrr. 0.001%. Nem adom fel, mondom, hogy xy cégnek dolgozom, a LiveNation-tõl kellett volna felkerülnöm arra a listára. Erre felderül az arca, “Jaaa, akkor menjetek”. Kopp. Se jegy, se semmi, mégis bent vagyunk. ;)
A móka tényleg teltházas volt, megérdemelten. Mindhárman beleadtak mindent, megmozgatták a közönséget, jól.

Az Arénában a Muse nyomott egy teltházas bulit. Õk valami popposabb, nyálasabb rock banda, bár a teltházból ítélve rajtam kívül mindenki ismeri õket. Aztán kiderült, hogy én is hallottam már néhány számukat csak fingom nem volt az együttes nevérõl (például a Rockband-ben rutinszerûen szoktam dobolni a Hysteria címût, meg a Knights Of Cydonia is a passzív zenetudásom részét képzi. Az Uprising meg mostanában mindenhonnan szól [csak épp a radioblogon nincs fent, helyette kaptok egy Unintended lassút].)


Szóval a show úgy kezdõdött, hogy három háznak öltözött videótorony tetején (illetve közepén) játszogattak egy kicsit, aztán az alja lesüllyedt színpadszintre egy kis lézershow közepette és szegény gitáros végre mászkálhatott egy kicsit többet.
Az osztozkodásnál a SWAT teambe kerültem (ilyennel eddig még nem találkoztunk). És tényleg, mindig ott teremtünk (termettünk?), ahol épp nagy volt a szükség.
Még ment a koncert, amikor ilyen emberméretû lufikat tereltünk be a színpad mellett, és jól megdobáltuk velük a közönséget, oszt ott pattogott a tömegen a sok fehér bogyó. ;)

Aztán kirámoláskor a “kategórián kívüli” (nem hang, fény, videó vagy színpad) dolgokat intéztük, elég nagy respect közepette; mindenki vigyázba vágta magát, amikor a SWAT-team feltûnt a színen :-D
Itt a kép közepén az a három kocka a felette levõ képen piros video-emelvényének maradványai; a színpadot már lebontották körülöttük.

Tizenhat kamionnyi cucc, de fõleg targoncával lehetett rámolni — szerencsére kevés doboz-tologatás volt. Aztán ha a cucc a targoncának is nehéz volt, valaki felugrott a végére ellensúlynak. Munkavédelmi elõírások rulez :)